A Kölcsönkért kovász szerzői Gyergyószentmiklóson

Gáll Tímea Kölcsönkért kovász című kosztoskönyvének bemutatója és Ádám Gyula A megkerült Paradicsom című fotókiállításának megnyitója

Gáll Tímea könyve egy ma már műemlék besorolású vízimalom közelmúltját eleveníti meg, megidézve a hagyományokban természetes módon benne élő nagyszülőket és azt az utat, ahogyan az unokák – egy fiatal értelmiségi pár – újraépítettek egy eltűnésre ítélt világot. Mindezt hagyományos receptekkel „fűszerezve”.

A kötet művészi értékű fotóit Ádám Gyula készítette. A két szerző viszonya a hagyományokhoz egyaránt természetes, minden modorosságtól mentes, ezért szívet-lelket gyönyörködtetően hiteles. Az értékmentés és értékteremtés számukra nem intellektuális allűr, hanem hétköznapi gyakorlat. E gyakorlat elemeiből: a reggeli puliszka aranyából, a savanyított káposzta illatából, a fűtő szélén álló érclábos rotyogásából és a frissen őrölt liszt fátyolfelhőjéből megalkotott szimfónia ez a kiadvány, a Kölcsönkért kovász.

Gyergyószentmiklóson április 26-án, szerdán délután hat órától a művelődési ház Karancsi Sándor termében Bajna György beszélget a szerzőkkel.

A fotóművészről

ÁDÁM GYULA 1961. november 28-án Csíkkarcfalván született. A Marosvásárhelyi Szakközépiskola grafika szakán végzett 1981-ben. Főleg néprajzi és dokumentarista jellegű fotókat készít, többnyire a moldvai, gyimesi csángók és székelyföldi sorsokról. Jelenleg a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) fotó-videó referense, a központ által szervezett fotóképző tanfolyam oktatója és koordinátora. A Moldvai Magyarság c. havilap grafikusa és fotósa. Több száz borítót, fotóillusztrációt, hanglemeztervet készített, plakátot, szórólapot tervezett. 1990-től kezdve állít ki, évente akár többször is, közös vagy egyéni fotótárlatokon. Legutóbbi nagysikerű tárlatai (Arcpoétika, Hegyen-völgyön járogaték vala, A megkerult Paradicsom, Ezer Székely Leány Napja) több európai városban is megfordultak. 2000-ben Csíkszereda város Pro Urbe-díjával tüntették ki. 2008-ban fotóművészeti munkásságáért megkapta a Magyar Művészetért Díjat, ugyanebben az évben nagysikerű egyéni kiállítása nyílt az Európai Parlamentben. A Hargita Megyei Kulturális Központ fotótáborainak fő szervezője, kép- és grafikai szerkesztője a táborok anyagából készült fotóalbumoknak.

Főbb önálló munkái: 2005-ben 12 képes levelezőlapból álló néprajzi fotósorozatot adott ki a ma is élő jellegzetes székely népviseletről, eredeti környezetben. 2006-ban megjelent önálló fotóalbuma (Arcpoétika, HMKK-könyvek) eddigi legjobb munkáiból készült válogatás és értékes szakmai önvallomás. A 2008 végén megjelent, a Székelyföldi vízikerekek nyomában című tematikus fotóalbuma (Pro Print Könyvkiadó-HMKK kiadás) elnyerte a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Legszebb könyv díját. 2009-ben fotóival illusztrált falinaptáron örökítette meg az Ezer Székely Leány Napja hagyományőrző rendezvény képi szellemiségét, legjobb képeiből vándorkiállítást rendezett, mely végigjárta Erdély főbb városait.

Ádám Gyula munkásságát a gyűjtési és dokumentálási vágy / láz köti egybe. Az a szorgalmas és fáradhatatlan munka, amellyel a hétköznapokat dokumentálja a történelmi időtávlatból nyernek majd igazán jelentőséget. Mert van szemük és figyelmük a mindennapok szakralizálására. Közös bennük, hogy az elnyomó rendszerek sohasem nézték jó szemmel aprólékos munkáját. Munkája tabunak számított a rendszerváltásig, titokban dolgozott, nem volt tagja egyetlen fotóklubnak sem, szinte nem is tudták róla, hogy fotózik, a hivatalos művészeti életben (kiállítások, pályázatok) nem vett részt. Eltökélten járta a maga útját, tette a dolgát, azt a munkát végezte, amit szeret. Nem is volt célja a megmérettetés. Barabás Zsolttal járta a fotózás rögös útjait, míg 1990-ben Csíkszeredában, a Virág utcai galériában megrendezték az első közös kiállítását. Meglepetést jelentett a javából, hiszen a látogatók egy mély, őszinte, emberi anyaggal szembesültek. Úttörőknek számítottak a moldvai csángók mindennapjait bemutató képsoraik, amelyek úgymond – a születéstől a halálig – mindent felöleltek az életükből. Ez olyan üzenetnek számított, amelyet azelőtt nem láthattak, nem érezhettek az emberek. A dokumentum fotók a száraz valóság helyett feltöltődtek érzelmekkel, amely azóta is meghatározó jellegzetessége Ádám képeinek. A közvetlen érzelemkifejezés által válnak a fotók teljessé, hordozzák a fotográfus üzenetét – vallja Ádám Gyula. Mindig került valamilyen ürügy, valamelyik faluban volt egy esemény arra, hogy felkerekedjen és Erdély és Moldva falvaiba ellátogasson. Ennek kapcsán azonban nem csak az a látvány, az esemény a meghatározó, hanem az is, hogy benézhet a „színfalak” mögé is.