A gyanú árnyéka

A közösségünk sorsa iránt érdeklődő újságíróként indulása óta figyelemmel kísérem a Székely Figyelő Alapítvány angol nyelvű oldalát. S mivel a Dan Tanasă-féle perek kimenetele kapcsán magam is úgy gondolom, hogy ilyen téren fontos szerep hárulhat az Emberi Jogok Európai Bíróságára, azért kellemetlenül leptek meg azok az írások, amelyekből az derült ki, hogy annak a korrekt és pártatlan működése megkérdőjelezhető. Tekintettel arra, több ezzel foglalkozó írás jelent meg az alapítvány oldalán, úgy döntöttem, hogy magam is foglalkozom a témával.

A pártatlan tájékoztatás egyik alapfeltétele, hogy a másik oldalt is meg kell hallgatni, ezért március elején a következő kérdéseket továbbítottam a Bíróság sajtószolgálata által az intézmény elnökének: 

1. Volt-e már korábban példa arra, hogy valaki a Székely Figyelő Alapítvány által megfogalmazottakhoz hasonló panaszt tegyen a bíróság Elnökénél?
2. Ha igen, akkor mikor történt ez és milyen következményekkel járt?
3. Eljutott-e önhöz a 2018 május 4-én kelt panasz?
4. Ha nem, akkor ez miképpen lehetséges?
5. Ha igen, akkor mi volt a kivizsgálás eredménye?
6. Igaz az, hogy a panaszosnak semmilyen választ nem küldtek?
7. Ha igen, akkor az miképpen volt lehetséges?

Némileg meglepett, hogy a konkrét kérdésekre nem konkrét válasz érkezett, hanem csak egy rövid levél, amiben a titkárság részéről egy K. Reid nevű úr vagy hölgy arról biztosít, hogy a kétségeim nem megalapozottak, a titkárság minden alkalmazottja a Bíróság szolgálatában van, ami egy független igazságszolgáltatási intézmény.

6351454-v2-LE0.2 Complaint about staff members (Árus)

Tekintettel arra, hogy semmiféle kétségeket nem fogalmaztam  meg, ellenben továbbra is szerettem volna választ kapni a konkrét kérdésekre, tettem még egy kísérletet, és a következő választ küldtem az illető úrnak (vagy hölgynek):

Hivatkozva az általam ma megkapott válaszára tájékoztatni szeretném önt, hogy jómagam nem kérdőjeleztem meg a román részleg pártatlanságát. Árus úr tette ez, és mint újságíró, írni szeretnék a témáról, ezért tettem fel néhány kérdést a Bíróság elnökének. S mivel továbbra is szeretném megírni azt a cikket, ezért jelzem, hogy hálás lennék, ha a konkrét kérdéseimre konkrét válaszokat kapnék.

A válaszában minden magyarázat nélkül azt írja, hogy a kétségek megalapozatlanok, ezért kérdezem, hogy ez az állítás kivizsgáláson alapszik, vagy pedig egy vélemény a személyzet kötelezettségeit figyelembe véve? Másrészt úgy gondolom, hogy közérdek volna tudni, hogy létezik-e a Bíróságnak valamilyen belső mechanizmusa, ami azt célozza, hogy a személyzet pártatlansága tény legyen, nem csak egy elvárás.

Biztosíthatom, hogy a kiadványunk olvasói számára pártatlan módon szeretném ezt a témát bemutatni, de hogy ezt megtehessem, szükségem van arra, hogy konkrét válaszokat kapjak a Bíróságtól a konkrét kérdéseimre. Ellenkező esetben az olvasóknak elkerülhetetlenül az lesz a benyomása, hogy a Bíróság elutasítja az átláthatóságot, vagy ami még ennél is rosszabb, valami takargatnivalója van. Ezért arra kérem, hogy tájékoztassa a Bíróság elnökét, hogy várom a válaszait.

Pár nap múlva a válaszok helyett egy újabb, még rövidebb levél érkezett:

Tisztelt uram, 

Az Elnök megállapítja, hogy a titkárság képviselője írt önnek egy levelet, amiben aláhúzza a Bíróság minden alkalmazottjának az abszolút pártatlanságát.
Az Elnök úgy gondolja, hogy az a levél elégséges válasz a kérdéseire. 

Üdvözlettel,
az EJEB sajtószolgálata

Ezek után kénytelen vagyok feladni előzetes tervemet, és lemondani arról, hogy erről az amúgy fontos témáról egy érdemi információkat tartalmazó, hosszabb cikket írjak. Magáról a kísérletről azonban úgy gondolom célszerű beszámolnom, mert ha konkrétumokat nem is sikerült megtudnom, azért ez a levélváltás alkalmas arra, hogy az alapján az olvasó egyfajta képet alkosson magának az Emberi Jogok Európai Bíróságáról.

Á. I.