Az összetartozás szép példájaként gyűltünk össze a gyergyóiak „őrhegyén”, ahol a kereszt már évek óta szenteli a helyet és vonzza az embereket. Többen gyalog, kerékpárral jöttek ki az 1545 méteres Pricskére, mások terepjárókkal érkeztek. Október 24-én mi is szerettük volna kifejezésre juttatni, hogy „élni akarunk az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását” és ragaszkodunk Székelyföld határaihoz, nem hagyjuk Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani. Igaz, az SZNT elnöke, Izsák Balázs által aláírt Kiáltvány nem ért fel hozzánk, lehet, hogy túl magasan voltunk, és teljesen ködbe burkolva, de ennek ellenére a magunk egyszerű módján kinyilvánítottuk Székelyföld iránti szeretetünket, és az autonóm Székelyföld létrejöttének vágyát, igényét. Számos magyarországi vendéggel együtt világítottunk és énekeltük el himnuszainkat, verset is szavaltunk, és sok-sok kézfogással, hátba veregetéssel, öleléssel juttattuk újra kifejezésre együvé tartozásunkat, hogy a vér vízzé nem válik, és azt is, hogy „Uram, jó nekünk itt lenni!”

A sűrű ködben, a Szent Anna-kápolnánál rakott máglya időnként fel-felparázsló pontja erősítette bennünk a tudatot, hogy nem vagyunk egyedül, és Székelyföldön, Erdély-szerte, valamint a határon túl is soknak dobban a szíve a miénkkel egyszerre.

Köszönet mindazoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve megtették az utat a pricskei kereszthez, kiemelten azoknak, akik csak e rendezvényért utaztak ide Magyarországról, hogy együtt, közösen kérjünk autonómiát Székelyföldnek, és szabadságot a székely népnek. Hallgattassék meg kérésünk!

Ábrahám Imre
(Fotók: Szabó Csaba)