Elhallgathatnám, mint több magyar érzelmű újságíró. De megszépítené a valóságot ez a cinkosság? Segítene az apátián? Nem hiszem.

Én sokkal többet vártam a Székely Szabadság Napjától. Minden szempontból és minden téren, de most főleg a művelődési ház előtti téren, ahol a megemlékezést szervezték. Nagyon kevés ember vett részt a tüntetésen, még városi szinten is, arról már nem is beszélek, hogy elméletileg Gyergyószék minden településéről jelen voltak tüntetők. Ennek ismeretében pedig még siralmasabb a helyzet. Jó lenne tudni, hogy mi az oka ennek az érdektelenségnek, ennek a közönynek. Talán a félelem, talán az unalom, talán a céltalanság, talán a szégyen. Jó lenne belelátni az emberek fejébe. Sok minden jó lenne, de az a sokat hangoztatott összefogás lenne az igazi, amely sajnos, most sem valósult meg.

MTI Fotó: Haáz Sándor

Szerintem a rendezvény célja az lett volna újra, hogy megmutassuk magunkat, hallassuk hangunkat, elvárásainkat nyomatékosítsuk, s olyan tömeg gyűljön össze, hogy mindennek súlyt adjon. Értékelendő a szervezők igyekezete, a lelkesítő beszédek igazsága is helyén volt, de az igaz szavak magjainak táptalajra, tömegre van szükségük, hogy kihajtsanak.

Elnézve a csendőrök, rendőrök és egyéb rendfenntartók számát, ők is sokkal nagyobb megmozdulásra számítottak, de ettől függetlenül videózták az eseményt és a résztvevőket. A művelődési ház környékét is teljes megfigyelési zár alatt tartották, gondolom, ez így volt rendjén, és fogadjuk el, hogy a tüntetők biztonságát szolgálta a kitüntető figyelem.

Egy picit úgy tűnt, hogy hoztuk a kötelezőt, hamar túlestünk az egészen, és az „ez is megvolt” munka tudatával szépen hazamentünk. A román médiában sem volt nagy visszhangja az eseményeknek. Többnyire gúnyos hangvétellel röviden kommentálták, hogy „megint miért haragítottuk meg a magyarokat”. Sokkal nagyobbat ütött a budapesti Hősök terén rendezett megemlékezés, ahol György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke Romániát a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Államaként jellemezte. A román külügy szerint a megnyilatkozás elfogadhatatlan, és az európai szellemiségnek is ellentmondó.

A kiábrándultság nem szabadna nyomot hagyjon. Úgy gondolom, hogy sok tanulnivaló is van a történtekből. Nem lehet csak a hírre, a médiára hagyni egy ilyen rendezvényt. Szükséges a mozgósítás, civil szervezetek, önkéntesek, egyházak bevonása, s ha a cél szentesíti az eszközt, akkor – félretéve az ellentéteket – a politikai pártok támogatását is ki kell használni. Aki magyar, székely, függetlenül pártállástól, vallástól, az tartozzon egy zászló alá, csak elszánt összefogással, eltökélt összetartással lehet eredményeket elérni, különösképpen, ha saját autonómiánk a cél.