D. a J. Kr.!
Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!
Karácsony ünnepe önkéntelenül is a család felé irányítja figyelmünket, hisz Isten úgy akarta, hogy Egyszülött Fia gyermekként szülessék a földre. Ezzel a ténnyel is nyomatékot akart adni annak az elgondolásnak, amelyet házasságnak és családi életnek nevezünk.
Amint tudjátok, az eltelt két évben kétszer is püspökszinódus volt Rómában, melyek témája a családok lelkipásztori gondozása volt. A Szentatya gyakorlati kérdésekben kért tanácsot a Világegyház püspökeitől. Sajnos, a sajtó félremagyarázta az elhangzottakat, és azt remélte, hogy a Katolikus Egyház megváltoztatja hittételeit. Elfelejtették, hogy a püspökszinódus nem törvényhozó, hanem csak tanácsadó szerv. A Szentatya egyedül – vagy az Egyetemes Zsinattal együtt – csalatkozhatatlan hit és erkölcs dolgában, amikor a legfelsőbb egyházi tanítóhivatal nevében beszél. (A hittudomány kifejezése: „ex cathedra” szól.)
Mivel a házasságra vonatkozó katolikus tanítást már a tavalyi körlevelemben kifejtettem, most csak Ferenc Szentatyánkat idézem. A püspökszinódust záró beszédében 2015. október 24-én, szombaton mondta: „Azt jelenti, hogy mindenkit arra bátorítunk: értse meg, mennyire fontos a család intézménye, valamint a férfi és nő között megkötött, az egységen és a felbonthatatlan-ságon alapuló házasság intézménye, és becsülje meg ezeket, mint a társadalom és az emberi élet lényegi alapját.” Más szóval: Ferenc Szentatyánk ismét megerősíti a házasságra és a családra vonatkozó katolikus tanítást. Az idei karácsony ünneplése is jó alkalom, hogy elmélyítsük e bibliai tanítást és imádkozzunk azért, hogy akik ezt az életformát választják, Isten elgondolása szerint akarják megélni házasságukat és családi életüket.
Keresztény életünkre vonatkozóan rendkívüli szentév kezdődött el most az új egyházi év kezdetén. Ferenc Szentatyánk a Misericordiae Vultus (Az Irgalmasság Arca) kezdetű április 11-én, húsvét második, vagyis az Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén kelt bullájával meghirdette az Irgalmasság rendkívüli jubileumát, amely 2015. december 8-án kezdődött, Szeplőtelen Fogantatás főünnepén, és 2016. november 20-án zárul, Krisztus Király vasárnapjával. Mivel az Irgalmasság rendkívüli Szentévét külön körlevélben meghirdettem, ezért itt csak az Isteni Irgalmasság és a Karácsony kapcsolatáról beszélek.
Amikor az első emberpár elkövette az ősbűnt, Isten megkönyörült rajtuk. Még a bánat jelét sem mutatták. Isten mégis megígéri a Megváltót, aki széttiporja a sátán fejét (Ter 3,15). A megváltó eljöveteléről szóló hírt örömhírnek, vagyis görög szóval evangéliumnak nevezzük. A földi száműzetés kezdetén elhangzó örömhír végig vonul az üdvtörténeten a beteljesedésig, a húsvéti misztériumig. Isten végtelen irgalmában egyre többet nyilatkoztat ki a megváltásról. „Sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett” (Zsid 1,1-2: a karácsonyi szentleckéből). A második isteni Személy az angyali üdvözletkor testesült meg a Boldogságos Szűzanya szeplőtelen szíve alatt férfi nélkül, a Szentlélek erejéből, hogy az Isten adta törvények szerint kilenc hónap múlva Betlehemben megszülessék. Gyermek-ként jött közénk, hogy ne féljünk tőle. Kitárja kis kezét, mint később a kereszten, hogy mindenkit irgalmába fogadjon. A választott nép szabadulása az egyiptomi rabságból és átkelése a Vörös tengeren a megváltás előképe. A 136. (135.) zsoltár huszonhatszor ismétli meg – minden zsoltársor végén – „mert irgalma örökké tart”. Így fejezi ki háláját a szabadulásért. Ezért tekintünk Istenbe vetett bizalommal a jövőbe, mert a Karácsony bebizonyította, „hogy irgalma örökké tart”. A karácsonyi szent ünnepeken is, de az irgalmasság évében is a zsoltárossal sokszor imádkozzuk: „Istenünk irgalmas jóságát, mindörökké éneklem”. (Zsolt 88/89,2)
Kegyelemteljes Karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog újesztendőt kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2015 Karácsonyán,
Urunk Születése főünnepén
