Az ünnepi beszédet Vencser László mondta

A diktatórikus hatalmak üldöztetésétől sokat szenvedett néhai esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás, Mindszenty József emléke előtt hajtott fejet a nagyszámú emlékező közösség május 8-án Bécsben az Irgalmas Rendiek Kórházának aulájában, a halhatatlan főpap halálának (1975. május 6.) 41. évfordulója alkalmából. Az emlékezőket Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora, a hagyománnyá váló megemlékezés szervezője és házigazdája, illetve annak állandó vendége, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke köszöntötte.

A budapesti Pannonia Sacra Általános Iskola Gyermekkórusa (karnagy: Blazsek Andrea)

A rendezvényen, amelyet a Blazsek Andrea karnagy vezette budapesti Pannonia Sacra Általános Iskola Gyermekkórusa tett még ünnepélyesebbé, díszvendégként Rieger Tibor szobrászművész, a kórház aulájában álló Mindszenty-szobor alkotója is jelen volt. Ünnepi beszédet dr. Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek országos igazgatója mondott. Az alábbiakban ezt adjuk közre.

Emlékezés Mindszenty József bíboros-hercegprímásra
Vencser László Bécsben 2016. május 8-án elhangzott ünnepi beszéde

„Itt van köztünk Tisztelendő Testvérünk, Mindszenty József kardinális, esztergomi érsek, aki sok éves kényszerű távollét után a napokban érkezett Rómába. Várva várt vendégünk ő, aki ma együtt misézik velünk, mintegy dicső jelképeként annak az egységnek, amelyben a magyar Egyház ezer év óta él együtt az Apostoli Szentszékkel. De jelképe ő annak a lelki kapcsolatnak is, amely összeköt bennünket azokkal a testvérekkel, akiket megakadályoznak abban, hogy hittestvéreikkel és velünk normális kapcsolatokat tartsanak fenn. Példaképe ő a hitben gyökerező, megingathatatlan erősségnek és az egyház iránti önzetlen odaadásnak, amit előbb fáradhatatlan munkásságával és őrködő szeretetével, majd imával és hosszú szenvedéseivel mutatott meg. Áldjuk az Urat és mondjunk közös tisztelettel szívből jövő ÁVE-t ennek a száműzött, kiváló főpásztornak!”

Tisztelt Emlékezők! VI. Pál pápa Mindszenty József bíboros-hercegprímást 1971 őszén a Sixtusi-kápolnában a püspöki szinódusra összegyűlt főpapok jelenlétében elhangzott imént idézett szavaival köszöntöm mindnyájukat!

Itt állunk a bécsi Irgalmas Rendiek kórházának aulájában Mindszenty József bíboros szobránál, aki negyvenegy évvel ezelőtt, 1975. május 6-án itt ebben a kórházban adta vissza lelkét Teremtőjének. Maga a szobor, Rieger Ottó szobrászművész alkotása idevarázsolja a bíboros személyét, aki így itt van közöttünk. Köszönöm Varga János rektor atyának a meghívást, hogy mint erdélyi származású pap ma szólhatok a nemzet bíborosáról, mindannyiunk hercegprímásáról.

A bíboros ma hozzánk szól, és üzeni, hogy legyünk imádkozó nép; őrizzük keresztény hitünket; és ápoljuk nemzeti értékeinket, hagyományainkat.

1. Mindszenty József üzeni: legyünk imádkozó nép
Mindszenty József bíboros esztergomi beköszöntő beszédében, 1945. október 7-én a következőket mondta: „Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában és édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat!”
A „Ha újból megtanulunk imádkozni” kijelentéssel Mindszenty bíboros olyat tesz, amit tett Jézus, aki apostolainak megtanította a Miatyánk imádságát, amikor kérték, hogy Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan tanítsa őket imádkozni.
Mindszenty József bíboros az imádság újbóli tanulását látta fontosnak a második világháborút követő időben, de ma is ugyanezt mondja, üzeni nekünk. És amikor a milliók imahadjáratáról beszél, ránk, ma élő magyarokra is gondol, így lesz ugyanis honnét erőt és bizalmat meríteni.
Meg kell tanulnunk újból imádkozni. Be kell állnunk a milliók imahadjáratának csapatába, hogy az imádság nemzetévé váljunk, és erőnk legyen a reánk váró küzdelemre.

2. Mindszenty József biztat: őrizzük keresztény hitünket
A már idézett esztergomi beszédében így fogalmaz: „Tartsuk meg a mi reménységünk rendíthetetlen vallását, így lesz erőnk a reánk váró küzdelemre.” Majd ugyanitt saját elkötelezettségét említi: „Ha Isten-Atyánk és Mária-Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhető.”
Mindszenty József bíboros a keresztény hit őrzője és védelmezője volt. Ezt hangsúlyozta VI. Pál pápa is a már idézett köszöntőjében 1971 őszén, amikor így szólt: „Példaképe ő a hitben gyökerező megingathatatlan erősségnek.” S amikor rövid római tartózkodása idején, számkivetettségének kezdetén a világban szétszóródott honfitársaitól leveleket kapott, akkor is a keresztény hitről tett tanúságot, annak fontosságát emelte ki: „Megéreztem belőlük – írja emlékirataiban –, hogy a keresztény és történelmi magyar lélek továbbél s hogy az egyházhoz és a hazához való ragaszkodásuk rendíthetetlen.”
Mindszenty József bíboros szavainak négy és fél évtized után is megvan az időszerűsége. A keresztény magyar léleknek ma is tovább kell élnie. Jézus elküldte az apostolait, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek. Szent István királyunk örökséget, keresztény örökséget, méghozzá nyugati keresztény örökséget hagyott ránk, és ez ma, a XXI. század kezdetén, ebben a bonyolult történelmi európai időben most is kötelez.
Mindszenty József bíboros biztat: őrizzük, ragaszkodjunk keresztény gyökereinkhez, mert egyébként elveszünk. Ezért tartotta fontosnak, hogy 1973. június 30-án Augsburgban a Szent Ulrich millenniumi ünnepek alkalmával bemutatott szentmisén szentbeszédében utaljon a rengeteg áldozatra, amit a magyarság a kereszténység védelmében ezer éven keresztül magára vállalt. Meggyőződésem, hogy bíborosunk boldogan tekint le reánk, és örül annak, hogy magyar alaptörvényünk Istennel kezdődik és keresztény alapokra épül. Ez is garanciája keresztény jövőnknek.

3. Végül Mindszenty József bíboros bátorít: ápoljuk nemzeti értékeinket, hagyományainkat
Ez is kicseng a már említett esztergomi beköszöntőjéből és visszatérő gondolata a száműzetésben magyaroknak elmondott szentbeszédeiben, megnyilatkozásaiban. Ezeken a találkozásokon mindig buzdította honfitársait, hogy az idegenségben is őrizzék a magyar keresztény erkölcs hagyományai mellett a magyarság kulturális hagyományait is. Ezért volt szívügye a magyar nyelvű pasztoráció, mert tudta, hogy a vallási, egyházi közösségek az anyanyelv, a kultúra, a néphagyományok megőrzésének fontos helyei.
Amikor és ahol ma a diaszpórában a kultúra, az anyanyelv, a népi hagyomány ápolását, annak újjáélesztésére való törekvéseket látjuk, érezzük, hogy megvalósul mindaz, ami Mindszenty József bíboros szívügye volt. Ebben előkelő helyet foglal el nemzeti imánk, a mi himnuszunk. Ennek megtartó, összetartó ereje olyan kincs, amit semmivel nem lehet pótolni. Ezt minden magyarnak illik ismernie és énekelnie, bárhol is éljen a világon.

Az emlékezők egy része

Tisztelt Emlékezők! Befejezésül ismét felidézem Mindszenty Józsefnek a Rómában a honfitársaitól kapott levelekből ihletett gondolatait: „Megéreztem belőlük, hogy a keresztény és történelmi magyar lélek továbbél s hogy az egyházhoz és a hazához való ragaszkodásuk rendíthetetlen. Számkivetésemben ez a tény a vigasztalás, a fény és a reménység legfőbb forrását jelenti ma is.”

Meggyőződésem, hogy ma rólunk is ezt írná, és miránk, itt egybegyűltekre ezért áldását adja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Forrás és fotók: Varga Gabriella, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa (Ausztria)