A Boldogasszony Zarándokvonat utasainak köszöntése a vasútállomáson

Tisztelt Ünneplő Testvéreink!

Kedves Keresztyén Vendégeink!

Kedves Vendégváró gyergyószentmiklósiak!

Immár ötödik alkalommal érkezik meg, Gyergyószentmiklós vasútállomására, a Napba öltözött Szent asszonyhoz igyekvő zarándokvonat. Mint megannyi állomás, városunké is, igen sok történelmi és még több hétköznapi esemény színhelye volt az idők során.

Sok értékes rakomány vonult el erre is, arra is, ezeken a székely-magyar verejtékkel lerakott síneken, de talán ennyi ragaszkodás, együvé tartozást gerjesztő hit, nemzeti érzelmeinkben és értékeinkben való megerősödés soha sem gördült végig ezeken a sínpárokon.

Immáron ötödik alkalommal, a Fővárosától, a nemzet szívétől, a Csíksomlyói Máriához vezető aortán frissül fel életerejében a világ magyarsága, hogy a következő évig a legkisebb hajszálérhez is eljuthasson a megtartatás kegyelme, s a bizodalom garanciája, hogy mi, egy történelmi elhivatottságú nemzet voltunk, vagyunk és leszünk.

Ez a vonat áll most itt, előttünk városunknak eme kapujában.

Ez a szerelvény nem csak küllemében megkapó látvány. Nem csak a világhírű magyar technika minőségét és igényességét hirdeti, hanem azt az elkötelezettséget is, amivel generációk békés egyvelege a legjelentősebb magyar kegyhelyhez igyekeznek.

A szakrális helyszín, évről-évre egyre többeket ölel keblére. A megtérő hívők nem csak Kárpát-medencei hazánkból, de szerte a nagyvilágból áldásos lavina módjára, egyre több magyar lelket hoznak össze testvéri találkozásra, közös, megtartó imára, a herderi jóslatok megszégyenítését hirdetve.

Hihetetlenül megtisztelő számunkra, hogy Gyergyószentmiklós nem csak fogadhatja a legnagyobb keresztalját, hanem ezen keresztül hangsúlyosabban kötődhetünk a csíksomlyói csodához, ahhoz az össznemzeti ünnephez, ami nem csak keresztyén hitünkben, hanem nemzeti erőnkben is évről évre megerősítést ad. Részesei vagyunk a kegyelem legnagyobb ajándékának, a közösség erejének, miközben lelkünk a legnagyobb magaslatokig szárnyal, hitünk pedig a legmélyebb pontokig jut el.

Ez pedig egy olyan erő, aminek figyelmeztető ereje van. Mi nem földi értékek hajszájában akarunk kitűnni, hanem a keresztyén Istenhez, a világot megváltó Krisztushoz, a Magyar Föld Patrónájához kötődő hűségünkben.

Ebben a látványos megvalósulásban az első jubileumi alkalommal, nem tehetünk mást, mint a hűség jegyében hitet tenni, hogy évről évre találkoznunk kell, mert tudjuk, hogy aki magyar, testben-lélekben velünk tart mindenkor.

Hitünk, reményünk, fohászunk marad, ami volt:

„Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes Hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.”