Az 1848-49-es szabadságharc 168. évfordulójának gyergyószentmiklósi emlékünnepségén

Tisztelt Szabadságharcra emlékező Gyergyószentmiklósi közönség!
Tisztelt Lukács Bence Ákos Konzul úr!
Tisztelt egyházi, és világi Elöljárók!
Tisztelt Hölgyek és Urak!

Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés! – ezekkel a gondolatokkal indultak útjukra a Pilvax kör tagjai 168 évvel ezelőtt és győzedelmeskedtek a mindig lehúzó kishitűséggel szemben.
Március 15-én minden, magyar érzelmű ember történelmi emlékezete, az 1848-as – 49-es események körül forog. Ilyenkor, rendszerint párhuzamok is megfogalmazódnak, a mai, és a korábbi történések viszonylatában. A párhuzamok mellett, javaslom, nézzük a ma lencséjén át ’48. március 15-ét, annak következményeit, de főleg tanulságait.
Egyértelmű számunkra, hogy ott és akkor bátrak voltak, akik mertek. A Pilvax-kör tagjainak két nagy erénye volt, Hölgyeim és Uraim: elsősorban tudták, hogy mit akarnak, másodsorban elindultak és tettek érte. Megírták a 12 pontot, majd alig 10-15 fős kis csapattal indultak el a zuhogó esőben az egyetemekhez és százak, ezrek, tízezrek csatlakoztak hozzájuk. Nem az állandó panasz, nem a passzív beletörődés vagy megalkuvás, még csak nem is a vezetők káromlása, hanem a szabadságszeretetük mellett az elindulás volt érdemük.

Tisztelt jelenlévők!

168 év elteltével, még mindig jogosan érezhetjük úgy, hogy bár nem kardokkal és ágyúkkal, de elődeinkhez hasonló elszántsággal, akár fogcsikorgatva is ki kell állnunk népünk érdekei mellett.
Tennünk kell ezt akkor is, ha sajátos ugyan, de semmit sem új módszerekkel, láthatóan jól bevált stratégiával mozdítják ki székükből székelyföldi vezetőinket – úgy, ahogyan történt városunkban is.
A Mezei, Ráduly és Antal családokkal való történések sok mindenben elgondolkodtattak. Az események fényében sok mindent átértékeltem, és rá kellett döbbennem arra, hogy az elmúlt évtizedben, évtizedekben elkényelmesedtünk, kedves szentmiklósiak!
Elkényelmesedtünk, és ennek az lett a következménye, hogy megfeledkeztünk arról, mit is jelent a szabadság, mit jelent a közösség, mit jelent az egyenes gerincű kiállás egy ügy mellett.
Elkényelmesedtünk, mert féltünk szembenézni a mai nap kihívásaival, problémáival. Kényelmesebb volt mástól és a holnaptól várni a megoldást.
Az elmúlt közel másfél év történései minden erejükkel azon voltak, hogy megingassanak, hogy félelmet, bizalmatlanságot, és szétziláltságot hozzanak.
Ezért, elbizonytalanodtunk. Elbizonytalanodtunk, és sok esetben, féltünk határozottan fellépni, állást foglalni és meglépni azt, amit meg kell. Pedig, mindannyian tudjuk, hogy a félelem nagy úr. Főleg akkor, amikor egy közösséget próbál uralni. Ugyanakkor, azt is tudjuk, hogy a félelem eszköz egy közösség meggyengítésére és egy félelmekkel teli társadalomban csak tömeg tud formálódni, míg egy határozott, magabiztos társadalomban közösségek teremtődnek. Megtartó közösségek.
Az elmúlt időszakban, sajnos, rabokká is váltunk. Most nem a szó szerint vett rabságra gondolok, hiszen lehet rabja lenni saját szokásainknak, a globális értékrendnek, az anyagiaknak és az önző egyéni céloknak egyaránt.
De közösségünk, úgy érzem, hogy a félelmeink, kényelműnk és a bizonytalanságunk rabságába esett!
Ezért ne felejtsük el Jókai Mór intelmét: „Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét!”

Kedves ünneplő közönség!

Az ünnep éppen arra való, hogy a múlt elemzése és a jövő fürkészése mellett a mára terelje a figyelmünket, arra, hogy az a legfontosabb, ami ma van.
Hiszem, hogy az életnek nem célja, hanem értelme kell legyen. Értelmet, pedig mi adhatunk neki.És nem lehet értelme a saját rabságunk!
Legyen ma, az a nap, amikor értelmet adunk életünknek és elkezdünk igaz emberként élni. A bizonytalanság és félelem rabsága helyett foglaljunk állást az igazság és a szabadság mellett. Mert az igazság szabaddá tesz. Az egyetlen, ami szabaddá tesz. És csak szabad emberek képesek a cselekvésre, vezetésre. És a felelősségtudatra. Megkötözött tudatú emberek soha. És mi az igazság, a felelősség és a szabadság mellett döntünk már 1948-ban!
A mai emléknapon egy történetileg kódolt áldozati szerepből kell felébrednünk, ez a nap egészen más üzenettel kell bírjon. Ez hát a feladat: a hamis ideákkal, a kishitűséggel és félelmekkel szemben talpra kell tudnunk állni – máskülönben értelmetlen a jelenlegi és korábbi vezetőink kiállása, meghurcoltatása.
Elődeink nagyon is megbecsülték ’48 emlékezetét. Nekünk is ugyanezt kell tennünk, hiszen belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó, teljes életet. Azonban annak is tudatában kell lennünk, hogy a szabadság csak lehetőség, sőt nem örökkévaló. Nap-nap után, újra meg újra meg kell küzdeni érte.
Kívánom, hogy ez a küzdelem sikert hozzon Nemzetünknek, Gyergyószentmiklósnak, Önöknek és a családunknak, barátaiknak!

Épp ezért ma hittel és elszántsággal helyezünk el koszorút itt, hűen ’48 szellemiségéhez, hogy megmutassuk: tudjuk, kik vagyunk és azt is merre tartunk. Merünk szabadon, jövőt építeni és nem széthúzó egyénekként, hanem egy, igaz közösségként élni és cselekedni.
’48 szellemiségéhez híven, Váci Mihállyal szólva nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell, és nem elég akarni, de tenni, tenni kell!

Isten áldd meg a magyart!

Fotók: Gyergyószentmiklósi Mûvelõdési Központ