Ferenc pápa február 23-ai homíliája

Ne botránkoztassuk meg a kicsinyeket a kettős élettel, mert a botrány rombol. Ne késlekedjünk megtérni az Úrhoz. Erre buzdított homíliájában Ferenc pápa csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Mi a botrány? A kettős élet.

Vágd le a kezed, vájd ki a szemed, de ne botránkoztasd meg, ne csábítsd bűnre a kicsinyeket, vagyis az igazakat, akik bíznak az Úrban, hisznek Őbenne. A mai szentírási szakasz Márk evangéliumából (Mk 9,41-50) arról beszél, hogy el kell szakadnunk mindentől, ami a bűnre visz. Ferenc pápa ehhez fűzve gondolatait, föltette a kérdést: „Mi is a botrány? Botrány az, ha mást mondunk és mást teszünk: vagyis kettős életet élünk. A kettős élet mindenben megnyilvánulhat.

A sajtó is felerősíti a botrányokat

Például: én katolikus vagyok, mindig eljárok misére, ehhez vagy ahhoz a társulathoz tartozom; közben pedig nem keresztényi életet élek, nem fizetem ki rendesen az alkalmazottaimat, kihasználom az embereket, piszkos üzleteket kötök, pénzt mosok stb., vagyis kettős életet élek. Sok katolikus ilyen, és ezért botrányt kelt. Hányszor hallottuk már – mindannyian, a lakónegyedünkben vagy másutt -, hogy „inkább leszek ateista, mint olyan katolikus, mint az az ember”. Ez a botrány. Rombol, letör. És ez mindennap előfordul, elég megnézni a tévéhíradót vagy olvasni az újságokat. A sajtóban sok botrány van, reklámozzák is a botrányokat. Ezek pedig rombolnak.

Az alkalmazottakat nem fizetik ki, mialatt a vezető nyaralni van

A pápa ezután egy példát említett, amelyben egy fontos vállalat a csőd szélén állt. A hatóságok el akarták kerülni az – egyébként jogos, de -eredménytelen sztájkot, és beszélni akartak a cég vezetőségével. Az embereknek nem volt pénzük a mindennapi szükségleteikre, mert nem kapták meg a fizetésüket. A vezető pedig, egy katolikus ember eközben téli üdülését töltötte a Közel-Kelet egyik tengerpartján. Az emberek megtudták, még ha nem is írta meg az újság. Ezek a botrányok – tette hozzá Ferenc pápa.

Az Úr nem ismer majd meg minket, ha kettős életet éltünk

Jézus azt mondja az evangéliumban azokról, akik botrányt okoznak – anélkül, hogy kimondaná ezt a szót, de mégis értjük, hogy erre gondol: „Amikor a mennyországba értsz és kopogsz az ajtón: Én vagyok az, Uram! Tudod, én, hát nem emlékszel? Jártam templomba, a közeledben voltam, ahhoz a szervezethez tartoztam, ezt csináltam… hát nem emlékszel, mennyit adakoztam? – Az Úr így válaszol: „De, emlékszem. Emlékszem az adományokra: mind piszkos pénz volt. A szegényektől loptad. Nem ismerlek”. Így válaszol Jézus azoknak a botrányt okozóknak, akik kettős életet élnek.

Gondoljuk végig: mi következetes keresztények vagyunk-e?

A kettős élet annak az eredménye, hogy a szív szenvedélyeit követjük, a főbűnöket, amelyek az eredeti bűn sebei. A mai olvasmány (Sir 5,1-10) éppen arra buzdít, hogy ne kövessük ezeket az ösztönös vágyakat, ne bízzunk vagyonunkban, ne mondjuk: „Bőven van mindenem a megélhetéshez”. Ferenc pápa azt kéri, hogy ne késlekedjünk megtérni az Úrhoz. Javunkra válik ma mindannyiunknak, ha végiggondoljuk, mi kettős életet élünk-e valamilyen szinten, vagyis kívül igazaknak, jó hívőknek, jó katolikusoknak tűnünk, de közben mást csinálunk-e? Hogy van-e bennünk valami a kettős életből, hogy túlságosan elbízzuk-e magunkat? Mondván: „Hát igen, majd az Úr mindent megbocsát nekem, én addig folytatom tovább…” Hogy hajlamosak vagyunk-e azt mondani: „Igen, ez így nem jó, majd megtérek, de nem ma, inkább holnap”? Gondoljuk ezt végig. És merítsünk az Úr Szavából, gondolva rá, hogy ebben a kérdésben az Úr nagyon kemény. A botrány pusztít – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(gá)
Forrás: Vatikáni Rádió