A városi adventi naptár idén is üzeneteket tartalmaz a készülődés minden napjára. Ezeket ebben a mappában követhetik nyomon.

Alább Nagy Zoltán alpolgármester advent-indító beszédéből olvasható részlet:

„…Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. Elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett, jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult. Az egyik down-kóros lány leült mellé, megölelte és megvigasztalta. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon.
Mit tettünk volna, ha szemtanúként jelen vagyunk, amint a nehézkesen mozgó atléták egymásba kapaszkodva tartanak a cél felé? Úgy vélem, felemelő, megható, bizsergető érzés járt volna át mindannyiunkat.
És vajon, ha éppen mi is a versenyzők között lettünk volna? Versenytársunk sírását hallva megállunk-e neki segíteni vagy csak hajtunk tovább a vonal felé, ami a célt jelzi?
És… ha éppen mi magunk vagyunk az a versenyző, aki legnagyobb igyekezete ellenére is elesett? Hozzá hasonlóan el tudtuk volna-e fogadni társaink segítségét vagy dacosan, morogva, önmagunkra haragudva és szégyenérzettel jöttünk volna ki a pályáról?
Ne feledjük: a paralimpikonok mindegyike beért a célba. Azt hiszem ez sokat elmond. Mindannyian a magunk erősségeivel és hiányosságaival indulunk útnak nap mint nap. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ezt a világot úgy rendezte el a gondviselő Isten, hogy amiből egyiknek hiánya van, abból a másiknak több jutott és fordítva. Ha mernénk adni magunkból, mindannyiunknak bőséggel jutna.
Kedves szentmiklósi közösség!
Idei adventi gyertyagyújtásaink ezt erősítsék bennünk, azt, hogy közösségben csodával határos dolgokra vagyunk képesek. Idén a lelkipásztorok mellett, városunk közösségépítő civil szervezetei közül éppen a sportszervezetek lesznek azok, akik számunkra az adventi üzeneteket tolmácsolják. Köszönöm nekik azt, hogy egészséges mértékre nevelik ifjainkat testi-lelki és csapatszellem terén egyaránt, köszönöm közösségépítő munkájukat.
Kívánom mindannyiunk számára, hogy mindazok a célok, amelyeket erre az évre kitűztünk, amelyeket az ünnep közeledtével egyre erősebbnek érzünk, ennek a kis történetnek a szellemében teljesedjenek ki. Kívánom, hogy egymásnak segítő kezet, jó szót tudjunk adni és a segítséget őszintén elfogadni. Azt mondják, ahol valamerre tartanak, ahol valamit várnak, ott nincs üresség. Megváltónk születésének szentestéjére hétről-hétre készüljünk, tegyünk rendet önmagunkban, otthonainkban, családjainkban, munkaközösségeinkben, egyházközösségeinkben és baráti közösségeinkben, hasonlóképp tegyük rendbe a Gondviselő Istennel való kapcsolatunkat is, hogy egymásba fogózva, egymásban kölcsönösen növeljük a fényt és szülessen meg bennünk a csoda.”