Magány, férfi-nő szeretete, család

Vasárnap délelőtt tíz órakor kezdődött a Szent Péter bazilikában a szentmise Ferenc pápa vezetésével, mely megnyitotta a rendes családszinódust. A pápa homíliájában három nagy témát érintett: Az emberi magány drámája, a férfi és a nő szeretete és végül a család.
Homíliája kezdetén a pápa megemlítette, hogy a 27. évközi „vasárnap olvasmányait mintha  egyenesen az egyház életének e kegyelmi eseményére, vagyis a rendes családi szinódus összejövetelére választották volna”.

Az emberi magány drámája: nem élhet neki megfelelő társ nélkül

„A Teremtés könyve tanítása szerint Ádám hiába is ad nevet az élőlényeknek, nem talál neki megfelelő társat, egyedül marad és megtapasztalja a magányt. Az emberi magánynak ez a drámája ma is sok férfit és nőt sújt. Magukra maradt idősek, özvegyek, egyedül hagyott feleségek és férjek, migránsok és menekültek, a fogyasztói szemlélet számtalan fiatalja jelzik ezt a magányt”.

A mai globalizált világ ellentmondásossága: mind üresebb a szív

A „mai globalizált világ ellentmondásosságára” mutatott rá a pápa: „A luxus lakások és felhőkarcolók mellett egyre kevesebb az otthon és a család melege, az ambiciózus tervek mellett alig marad idő megélni a megvalósultakat, egyre több és mind mesterkéltebb szórakoztatás mellett mind üresebb marad a szív, egyre több az élvezet, de kevesebb a szeretet, mind több a szabadság, de kevesebb az önállóság és ennek eredményeként egyre többen érzik magukat egyedül, önzésbe, búskomorságba, erőszakba, a tetszés és a pénzisten rabszolgaságába bezárva”.

Fejlettebb társadalmak – silányabb élet

„Ma bizonyos értelemben Ádám tapasztalatát éljük át” – hangsúlyozta a pápa. „Az óriási hatalmat  nagy magány és sebezhetőség kíséri, mindennek jelző ikonja ma a család. Egyre kevesebb a komolyság a tartós és termékeny szeretetkapcsolat hordozásában. Egyre jobban kigúnyolják a tartós, hűséges, tudatos és termékeny szeretetet és mint valami ősrégi dologra tekintenek rá. Ám úgy tűnik, hogy éppen a legfejlettebb társadalmakban a legkisebb a születési arányszám, itt a legmagasabb az abortusz, a válás, az öngyilkosság, a környezeti és társadalmi szennyezés”.

Szeretet a férfi és a nő között  

„Az Ádám magánya miatt szomorú Isten társat ad neki: úgy látszik, az ember szívét semmi más nem teszi boldoggá, csak a hozzá hasonló szív, mely megfelel neki, amely szeret s feloldja a magányát. Isten nem szomorúságra, hanem boldogságra teremtette az embert, hogy megossza az életét egy másik személlyel, aki kiegészíti őt, hogy megéljék a szeretet csodálatos tapasztalatát, szeretni és szeretve lenni és meglátni ezt a termékeny szeretetet a gyermekekben. Íme a Teremtő álma szeretett teremtménye számára: látni annak a megvalósulását a férfi és nő közötti szeretet egyesülésében”.

Jézus visszaállítja az eredeti és eredetet adó rendet           

Ugyanezt foglalja össze Jézus az evangéliumban – folytatta a pápa –, amikor a cselvetés szándékával feltett kérdésre így nyíltan és váratlanul válaszol: mindent visszavisz a teremtés eredetéhez, ahogy Isten megáldja az emberi szeretetet, egyesíti és a férfi és a nő szívét és egyesíti őket egységben és feloldhatatlanságban. Ez azt jelenti, hogy a házastársi élet célja nem csak az, hogy mindig együtt éljenek, hanem hogy mindig szeressék egymást. Jézus visszaállítja az eredeti és eredetet adó rendet. „Amit az Isten egybekötött, azt az ember szét ne válassza!” (Mk 10,9) – idézte a pápa Jézus szavait, mely a hívőknek buzdítás arra, hogy győzzék le az individualizmus és legalizmus minden formáját, melyek önzést és félelmet lepleznek.

A kereszt oktalanságának a titkával…

Csak Jézus húsvéti szeretete önzetlenségének az „oktalansága” mellett, annak fényénél válik érthetővé a halálig tartó házastársi szeretet önzetlensége. Isten számára a házasság nem egy kamaszos utópia, hanem egy olyan álom, ami nélkül a teremtménye magányra ítéltetik. Az ettől a magánytól való félelem ugyanis megbénítja az ember szívét. Paradox módon a ma emberét is vonzza és elbűvöli ez a hiteles, tartós, termékeny, hűséges és megmaradó szeretet. Ott látjuk az ideiglenes szeretet nyomában, miközben hiteles szeretetről álmodik. A testi élvezet mögött halad, de közben a teljes odaadásra vágyik”. Ferenc pápa idézett Ratzinger bíborostól: „A megtiltott élvezetek azonnal elvesztették vonzásukat, mihelyt megszűnt a tiltásuk, ízetlenné váltak, miközben az ember szomja végtelen marad”.

Az egyház hivatása hűségben, igazságban és szeretetben megélni a küldetését   

„Az egyház hivatása hűségben, igazságban és szeretetben megélni a küldetését. Élje a hivatását hűségben, azaz legyen hűséges a mesteréhez, hogy védje a hűséges szeretetet, bátorítsa a családok sokaságát, oltalmazza a házastársi kötelék felbonthatatlanságát és egységét. Élje a küldetését igazságban és ne változzék a tünékeny divat és uralkodó közvélemény szerint. Ahogy Benedek pápa tanította: Igazság nélkül a szeretet szentimentalizmusba csúszik, az szeretet üres burok marad, melyet önkényesen lehet kitölteni. Ez a szeretet végzetes tévedése egy igazság nélküli kultúrában”.

Az egyház végül élje a küldetését szeretetben, mely nem mutogat ujjal a másikra, de megkeresi a sérült párokat az irgalmasság és a befogadás olajával”. Olyan egyház ez tehát, mely tanítja és védelmezi az alapvető értékeket, anélkül hogy elfelejtené, hogy a „szombat van az emberért és nem az ember a szombatért”. Végül Szent II. János Pál pápa szavait  idézte: „A tévedést és a rosszat mindig el kell ítélni, de az embert, aki megtéved és elesik, azt meg kell érteni és szeretni” – zárta homíliáját Ferenc pápa a rendes családszinódust megnyitó vasárnapi szentmise során.

(vl/radiovaticana.va/)