Bajna György emlékezése

Nehezen igazodik ki az, aki nem született oda, ahova Rafi Lajos. Hiába bizalmas és őszinte barátság, hiába minden. Egy teljesen más közösség szokásrendjébe eligazodni csak az tud, aki az anyatejjel együtt szívja magába az illető közösség íratlan törvényeit, amelyek azonban pontosabbak, kikerülhetetlenebbek, mint az okos jogtudorok ezer meg ezer oldalas, alkalmazási módszertannal ellátott halhatatlan művei, amelyeken kiskapuk sora biztosítja a ravasz ügyvédeknek az anyagi gyarapodást.

A cigányok, – nem pejoratívnak szánom e kifejezést –, ugyanis Rafi Lajos minden esetben kikérte magának, minden félreértés elkerülése érdekében, hogy ő nem rrom, nem roma, sőt nem is róma, hanem cigány ember és cigány költő. Cigány népdalt énekel, és cigány táncot jár, cigány gyermekei és cigány rokolyát varró hűséges felesége van, a cigánypecsenyét pedig épp úgy szereti, mint a párizsi, mint a bécsi szeletet, már ha jutna arra is, az egy-két kupica torokkaparó mellé.

Amikor a vonat elvitte, valószínű, hogy cigány és nem roma angyal lett belőle, mert ott, a legfőbb bíró előtt is – erre esküdni mernék – kikérte magának, hogy halhatatlan lelkét, ha ott is vannak nemzetségek, hova sorolja az égi nyilvántartást vezető.

Bizalmas barátok voltunk. Én a zsenijét csodálóként egészen másképp viszonyultam hozzá, mint a szigorúbb székely környezete, ahogy a családi is. (Itt elsősorban apjára és testvéreire utalok, akik kétkezi munkából éltek, s nehezen érthették, vagy egyáltalán nem, hogy Lajosuk mit is akar, amikor a munka dandárja közben is egyszer csak félrevonul írni.)

Versei, mint az őszi levelek szétlebegtek, ott zizegnek, sziszegnek, néha nyöszörögnek a talpak alatt, esetleg kedves hölgyek rejtegetett dolgai között lapulnak, ki tudja meddig. A Földhöz vert csoda kiadásakor – özvegye szerint – Lajos nyolc évre lemondott minden jogról. E kötet svéd fordításban is megjelent. A nyolc év eltelt. Hogy mi lesz tovább, fognak-e valamilyen „csepegőhöz” jutni asszonya és gyermekei, nem tudni. Az örökösök, a hagyatékban részesülők ugyanis ismertetlenek, mivel közjegyző által papírra vetett hagyatékozás nem történt. A szerzői jog kérdése is vitatható. A lelkiismeret pedig furcsa madár. Hamar fel, majd elröppen. Nem törődik a nélkülöző utódokkal, pedig ha Lajos verseiből valakinek a tragédia után bármilyen kis haszna is lehetne, az Rafi Zsuzsa, a hitves és Lajos két házasságból született gyermekei. Nem más. Nem testvér, apa, anya, rokon vagy egykor őt segítő jó barát!

Két kötetecskére való került mostanig nyomdába. A kósza hírek szerint készül egy angol nyelvű fordítás, és talán egy válogatás is, esetleg egy Rafi Lajos összes versei kötet.

A szárhegyi önkormányzat képviselő testülete néhány éve a polgármesternél összegyűjtött verseket ki akarta adni, hogy a bevételből segítség az özvegyet. A kiadási költségeket is elkülönítették – a polgármester tájékoztatása szerint – aztán a terv álom maradt. A verseket ugyanis id. Rafi Lajos, az édesapa – elkérte, sorsuk ismeretlen, de attól tartok, Lajos utódai és felesége nem sokat fog látni az esetleges haszonból. Mondom mindezt épp azért, mert a cigány közösségek sajátos szokásrendjét nem ismerem, de sejtem, hogy miért volt olyan fontos a vereseket elkérni Gábor Lászlótól, Szárhegy község választott vezetőjétől.

Rafi Lajos Nyárád-menti földben piheni nyughatatlan élete cipekedéseit. Azok, akik Svédországtól szűkebb hazájáig nem felejtették el, kisebb adományokkal próbálnak segíteni özvegyének. Nagyon kevés ez, ugyanakkor nagyon sok is, hiszen talán azért történik minden, mert Rafi Lajos naponta fölkeresi, föl barátait is egyenként, s a lelkiismeret pilácsait meg-meggyújtja szíveikben.

–Miért vagy te ilyen jó velem? – kérdezte egyszer egy nagyon elkeseredett pillanatában, amikor éjfélkor nem engedtem egyedül hazamenni az öt kilométerre fekvő Szárhegyre és hazakísértem. Mit válaszolhatott volna ilyenkor az aggódó barát? – Nincs ebben semmi jóság. Így van rendjén.

Elsírta magát.

E kérdést nem egyszer halhattam. Akkor is, amikor a gyergyótölgyesi idegszanatóriumban letompítva nézett a semmibe, de tudta, hogy miért vagyok ott: a svédországi utazása érdekében próbálok közbejárni orvosánál. Ez február végén volt. Láttán szinte én sírtam el magam. Az orvos nagyon határozott volt, s rábeszélésre is csak nehezen engedett, azzal a feltétellel, ha Lajos egyetlen korty alkoholt nem fog elfogyasztani a svédországi úton, mehet, de a saját felelősségére, ő addig valamennyire rendbe hozza, utazásra képes állapotba. Ha pedig mégis megkóstolja az italt, nem áll jót a következményekért.

Lajos megfordult Stockholmban, sikere volt, aztán Pesten csak utolérte a sorsa. A felső zsebébe tett, svédországi adományokból összegyűlt pénzét pesti zsebtolvajok ellopták. Rendőrség, kihallgatás, lekésés a vonatról. Hiába kapcsolták le a rend őrei a zsiványokat, azok fenyegetésén kívül, hogy elvágják a torkát, Rafi Lajos semmi mást nem kapott.

Zsigmond Attila operatőrrel portré filmet készítettünk vele első kötete megjelenése után. Sikeres alkotást. A Lakiteleki Filmszemle fődíjával jutalmazták. A világhálón is megtalálható. Néha, hogy újra halljam rekedtes hangját és könnyebben emlékezzem, rákattintok a Földhöz vert csodára. Ilyenkor máris ott vagyok a kicsi házban, ahol a svéd barát, Gunnar Svensson éjszakát is töltött, mert nem volt hajlandó a látogatásakor kivett panziói szobában kényelmesen éjszakázni. Ezzel is bizonyítva tiszteletét Rafi Lajos és családja iránt, s azt, hogy a szeretet nem ismeri a kényelmetlen zsúfoltságot sem.

Most újabb gyűjteményes kötetet ad ki az a gyergyószentmiklósi irodalmi kör, amelynek Lajos is tagja volt. Hányódó verseiből is kaptunk egyet. A Németországban élő Tódor Zsuzsannának köszönhetjük:

A Halál antológiája

Mint egy földhöz vert játék volt az élet!
Én csak a csillagokba néztem!
Csak a vágy kezét fogtam meg lágyan,
Én azt akartam, járjak el bátran.

Hisz csak a csillagokba néztem,
És elhittem, hogy nagyon szépek,
S azóta fáj Egyéniségem.

Azóta az Úttalan álmok,
Aláásták a Boldogságom.
Azóta, érzem, fáj az Élet.
Én csak a csillagokba néztem.

Láttam a Tudat ébredését.
Láttam a szép hajnalok fényét.
Azóta fáj úgy ez a Szépség.
Hisz minden olyan nagyon kékség.
Volt bennem erő és még Készség.

                                         2003. IX. 2.

(Ki tudja, még hány lehet szétszórva itt-ott, kocsmai cimboráknál, kölcsönzőknél? És a szép asszonyoknál, akik mindig versre ihlették?)

Rafi Lajos naponta felkeres. Nem társalgunk, csendben töltjük az időt. Szavak nélkül. A szavak ugyanis kifordíthatók, mást jelenthetnek, mint amit mondani akarunk velük. E némaság ellenben félremagyarázhatatlan, meghitt és tartalmas. Mint a barátságunk.

Bajna György
Címfotó: facebook/Rafi-Lajos-Over-the-Rainbow