Sarajishvili előkoncertje hangolta régizenére Csíkszeredát (Videóval)

Készséggel állt a kíváncsiskodás elébe Ivan Sarajishvili orgonaművész, amikor Csíkszeredába érkezésekor arra kérték a Csíkszeredai Régizene Fesztivál szervezői: sajtótalálkozón meséljen magáról, az orgonamuzsikáról, illetve a régizene-felfogásáról. „Jó érzés a Csíkszeredai Régizene Fesztivál beharangozó koncertezőjének lenni” – vallotta a grúz orgonista, s a Millenniumi templomban koncerten kívül játszott el az online Olvasóknak – és leendő fesztiválközönségnek – egy kis ízelítőt.

Ivan Sarajishvili „gyerekeként” ismeri a Millenniumi templom – közismertebb nevén „angyalkás templom” orgonáját: ezt a 2015 decemberében elkészült hangszert hangképét ő maga tervezte meg. A munka előtörténete pedig, mint Csíkszeredában június elején kiderült, egy csodálatos székelyföldi orgonának köszönhető. Egy házi orgonát készült vásárolni norvégiai otthonába Ivan Sarajishvili, amikor rábukkant az interneten a Sándor Péter csíkszentsimoni orgonaépítő műhelyének egyik felvételére. „A fénykép minőségétől függetlenül azonnal meglátszik egy értőnek, ha egy igazi szakértelemmel készült, műves orgonával van dolga, és én nyomban elhatároztam: nyakamba veszem az utat, és életembe először Erdélybe indulok érte” – mondta a művész. És mivel ő jelenleg Norvégia legrégebbi székesegyházának, a Stavanger Katedrálisnak zenei igazgatója és orgonistája is, innen fejlődött a kapcsolat az épülő csíkszeredai templomi orgona építésének ügyéhez. Ezúttal pedig, Sándor Péter meghívására és támogatásával, örömmel kapcsolódott a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra.

„Hagyományőrző” az erdélyi orgonák hangja

Mint azt Ivan Sarajishvili felfedte: Erdélyt az itt készült orgonák hangzása révén ismerte meg, mely szerinte a délnémet- és olasz hangzáshoz hasonlító, hangsúlyosan hagyományőrző hangzásvilág. Mint magyarázta: a Millenniumi templomnak épülő orgonához a hangképet állította be, ami egy olyan tervezői munkafolyamatot jelent, melynek kezdete azt meghatározni: egyáltalán milyen hangszínek legyenek az orgonán? Az elkészült csíkszeredai orgona pedig nem csupán az istentiszteleti zsoltárok éneklésére, a vezérdallamok kíséretére alkalmas, hanem koncertdarabok, barokk szerzők darabjainak lejátszására is kiválóan alkalmas, így a Csíkszeredai Régizene Fesztivál életében is szerepet képes vállalni a továbbiakban is – garantálta, egyben jelezve: nagyon jó érzés beharangozó koncertezőnek lennie a csíkszeredai rendezvényen.

Pályájáról kiderült: ugyan 7 éves korától tanult zongorázni, az orgonázásba csak a jogi diplomája megszerzése után adódott alkalma beleszeretni. Tbiliszi-ben ugyanis egyetlen orgonát hagyott csak meg a politikai rezsim, ám, mikor jogi tanulmányai befejezéskor, 1994-ben, ünneplésként édesapja Rigába vitte, az ott hallgatott orgonakoncertek nyomán helyben elhatározta: ez az, ami igazán szólítja, orgonista szeretne lenni. Felvételt nyert az oszlói Norvég Állami Zeneakadémia egyházzenei tagozatára. Tanulmányai alatt EU-s ösztöndíjasként a Berlini Művészeti Főiskolán historikus előadásmódot tanult, 2000-ben alapképzésben diplomázott egyházzene szakon, 2002-ben Oslóban szerezte meg mesteri fokozatát, majd tanulmányai befejezése után 2004-ben a Dán Királyi Zeneakadémián szólista képesítést szerzett. A régizene- és a historikus előadásmód iránti érdeklődése azóta is töretlen: megvizsgálta az erdélyi szász templomi orgonákat is, s az Erdélyben, Székelyföldön készült orgonákról, úgy érzi, a melegebb, finomabb hangzás jellemző.

A régizene képeket „vetít”

Csíkszeredai koncertje előtt arra voltunk kíváncsiak, hogyan ajánlható a Régizene Fesztivál azoknak, akik még nem ízlelték meg ezt a hangzásvilágot?  Érzékei szerint milyen a régizene? – hangzott el a kérdés.

Ivan Sarajishvili a régizene műfajáról úgy fogalmazott: a régizene nem csupán muzsika, hanem „képeket, festményeket is vetít, eszmeiséget, esztétikát és legfőképpen retorikát is: a régizene a művészetek ötvözete.”

Ennek igazolásához elmondta: a június 5-i csíkszeredai koncerten például egy olyan korált is előadott, amelyben a két kezével folyamatosan kereszteket kell a billentyűkön rajzolnia. Erről a műről pedig csak nemrég derült ki a kutatások révén, hogy eredetileg tíz szakasza volt, a dallam pedig a szöveget próbálja reprodukálni. Ám, mivel a szövegben az ördögi kísértésnek ellenálló ember vívódásáról van szó, az orgonajáték során ezt gyakorlatilag belekomponálták. Ez kezek „koreográfiájában” is jelen van: a „párbaj” a jobb és bal kezek játéka alatt folyamatosan kereszteket „ír le”, gyakorlatilag az orgonista „kereszteket vet”, míg végül a jobb kézzel játszott „ördög”-dallamot végül legyőzi a bal kéz: a jobb kézre írt dallam pedig „elillan”, megszűnik.

Végezetül, azt is elárulta: megszerette a melegszívű erdélyi embereket, megszerette az erdélyi konyhát is, és a lakásába beszerelt, üvegfal mögé épített szentsimoni orgonájával immár „egy kis Erdélyt” is otthonában tart.

A sajtótalálkozó végén pedig Ivan Sarajishvili átcserélte a cipőjét koncertcipőkre, és egy kis előzetest is eljátszott meghívó gyanánt a június 5-i csíkszeredai koncertjére.

A Csíkszeredai Régizene Fesztivál meghívottjainak, fellépőinek névsora, valamint a Régizenei Nyári Egyetem mesterkurzusairól szóló információk – gazdag képarchívummal – a http://regizene.ro honlapon érhető el.

Fotók: Ádám Gyula