Sajtótájékoztatót tartott Tőkés László és Csomortányi István

2019. június 12-én sajtótájékoztató helyszíne volt Tőkés László európai parlamenti képviselő nagyváradi irodája. Az Európa és Románia – Kézdivásárhelytől az Úz völgyéig szimbolikus címet kapott eseménye Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke magyar és román nyelven fejtette ki a két szervezet álláspontját aktuális politikai kérdésekben.

A püspök a székelyföldi politikai foglyok és az úzvölgyi katonai temető ügyét európai összefüggésbe helyezve mutatott rá, hogy milyen súlyos diszkriminációk és provokációk áldozata a romániai magyarság. Mert miközben Bukarest EU- és NATO-tagsággal, valamint az uniós soros elnökségével és a románság európai elkötelezettségével dicsekszik, Klaus Iohannis államfő pedig a pápa előtt felsőfokon nyilatkozik Románia példamutató kisebbségpolitikájáról, aközben a magyar kisebbség egyes vezetői börtönben ülnek bizonyos kirakatperek nyomán, a magyar háborús hősök sírjait meggyalázzák, a magyar orvos- és gyógyszerészképzést felszámolják, a pápa csíksomlyói miseruhájára varrt magyar feliratot letakartatják, a magyar nemzeti jelképeket üldözik, a közösség anyanyelvhasználatát korlátozzák – vagyis se szeri, se száma a magyarellenes megnyilvánulásoknak és intézkedéseknek a balkáni országban. Az ez alkalommal kiadott politikai nyilatkozatában Tőkés László kénytelen megállapítani: „Dragnea és Tăriceanu Romániája minden eddiginél messzebb áll az egyesült Európától. A jogállamiság siralmas hazai helyzete méltán vonta magára az EU – a Bizottság és a Parlament – szigorú elmarasztalását.” A romániai folyamatokat elemezve az EMNT elnöke a lezajlott európai parlamenti választások visszásságairól is szólt, a kormányzó román pártok kudarcairól és a velük cinkosságot vállaló RMDSZ évek óta tartó hintapolitikájáról, amelyek nemcsak a román néptömegek, hanem az itteni magyarság kiábrándultságának okozói is. Ha Orbán Viktor nem áll be a szövetség kampányába, és a román nacionalisták úzvölgyi magyarellenes provokációja nem kelt veszélyérzetet a székelyekben, akkor a szervezet meg sem tudta volna ugorni a bejutási küszöböt.

Csomortányi István hasonló következtetésre jutott az EP-választások eredményeinek rövid elemzése során, megállapítva ugyanakkor, hogy a teljes magyar összefogás elutasításával az RMDSZ vízválasztóhoz érkezett: már nem tudja megszólítani a romániai magyar közösség egészét, különösen nem az interetnikus városi közegben élőket és a fiatalokat. Az úzvölgyi fejlemények kapcsán a román közigazgatási és bűnüldözési illetékesek által alkalmazott kettős mércét kárhoztatta, a Néppárt a maga során az igazságszolgáltatáshoz fordult a nemzeti közösségünket ért súlyos sérelmek miatt.

Nyilatkozatában – amelyet teljes terjedelmében mellékelünk, közzétételét kérve a sajtótól – Tőkés László is leszögezi: „Önáltatás azt hinni, hogy a megalkuvó alkalmazkodás célra vezet. Jellemző tulajdonsága a román főhatalomnak, hogy miközben a pápát körbeudvarolja és kénytelen-kelletlen Csíksomlyóra bebocsátja, aközben népünket és egyházainkat a legkeményebb magyarellenességgel sújtja.” Romániának szakítania kell nacionálkommunista és titkosszolgálati múltja visszahúzó örökségével – véli a püspök, aki szerint Ferenc pápa nem azért látogatott országunkba, hogy az európai jogállamiságot meghazudtoló román kisebbségpolitikát legitimálja, hanem hogy a szolidaritás, a krisztusi egység és a párbeszéd szellemében „testvéri együttélésre” buzdítsa egész társadalmunkat, a román és ortodox többséget, valamint a nemzeti és vallási kisebbségeket. „A romániai forradalom 30. évfordulója – egyebek mellett – arra emlékeztet, hogy Temesvár ökumenikus szellemében miként találtak egymásra románok, magyarok és németek, ortodoxok, katolikusok és protestánsok” – áll a nyilatkozatban, amely így végződik: „Szabadítsuk ki foglyainkat és állítsuk helyre temetőinket! Hagyják békén nyugodni a holtakat és békességben élni az élőket!”

NYILATKOZAT 

Románia és Európa – Kézdivásárhelytől az Úz völgyéig 

1. A sors, illetve a politika keserű iróniájaképpen jelenleg éppen az a Románia tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét, amelynek vezető ereje az a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelynek első emberét, Liviu Dragneát korrupciós bűncselekmény miatt éppen az európai parlamenti választások másnapján küldték börtönbe. Nem véletlen, hogy a PSD súlyos vereséget szenvedett az európai választásokon.

Hasonlóképpen fonák, hogy az Európai Néppárt pártcsaládjába tartozó, másfelől a Fidesz–KDNP pártkoalícióval szoros szövetséget ápoló RMDSZ ezzel a kártékony posztkommunista párttal állott parlamenti partneri kapcsolatban el egészen a legutóbbi időkig, mígnem süllyedő hajójáról menekülve, az úzvölgyi temetőgyalázás okán és ürügyén felfüggesztette vele együttműködési megállapodását.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy az RMDSZ-párt hasonlóképpen gyenge teljesítményt nyújtott az EP-választásokon, az eddigiekkel szemben csupán két képviselőt juttatva be az európai törvényhozásba – a másodikat is csupán az országosan összeadódott töredékszavazatokból. És ez is csupán azért sikerülhetett, mert Orbán Viktor miniszterelnök odaadó erdélyi kampányával szinte a hátán vitte be őket a brüsszeli parlamentbe.

Dragnea és Tăriceanu Romániája minden eddiginél messzebb áll az egyesült Európától. A jogállamiság siralmas hazai helyzete méltán vonta magára az EU – a Bizottság és a Parlament – szigorú elmarasztalását.

Ennek a helyzetnek a kialakulásához cinkos módon asszisztált az RMDSZ – s a választók ezért is büntették meg. Mert ahelyett, hogy egyértelműen kiállott volna a jogállamiság, ennek részeképpen pedig magyar közösségünk főbenjáró ügyei mellett, mint amilyenek az autonómia kérdése, a halálra ítélt marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem vagy székely politikai foglyaink ügye, a leghevesebb magyarellenesség körülményei között hajtotta magyarságunkat a PSD–ALDE-kormány uszályába. „Erős európai képviselettel” dicsekedve éppen a magyar összefogást utasította vissza, mely jó eséllyel három képviselő megválasztatását tette volna lehetővé, arról nem is beszélve, hogy az ún. Soros-listán szereplő Winkler Gyula és a második helyen befutott Vincze Lóránt kétes múltja aligha jelentenek biztosítékot erdélyi magyarságunk hatékony képviseletére.

A fennálló sajnálatos helyzetben igencsak indokolt volna a lista élén végzett képviselőink célszerű lecserélése. 

2. A jogállamiság összefüggésében elsőrendű politikai feladatunk volna a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyreállítása, Beke István és Szőcs Zoltán fogságból való kiszabadítása és az úzvölgyi katonai temető eredeti állapotába való visszahelyezése.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – a nemzeti önrendelkezés elvének jegyében – kezdettől fogva következetesen és megalkuvás nélkül száll síkra ezen ügyek megoldásáért. Ennek megfelelően legutóbb, Ferenc pápa romániai látogatása kapcsán Csíkszeredában tartott ökumenikus szolidaritási istentiszteletet politikai foglyaink védelmében. Az RMDSZ-t is arra szólítjuk fel, hogy vállaljon cselekvő politikai felelősséget a felsorolt ügyekben, s ne rendelje őket alá pillanatnyi opportunista párt- és kampányérdekeinek.

Önáltatás azt hinni, hogy a megalkuvó alkalmazkodás célra vezet. Jellemző tulajdonsága a román főhatalomnak, hogy miközben a pápát körbeudvarolja és kénytelen-kelletlen Csíksomlyóra bebocsátja, aközben népünket és egyházainkat a legkeményebb magyarellenességgel sújtja. Ennek kirívó esetei a székely terrorvád és az úzvölgyi temetőgyalázás – két, a nacionálkommunista időket felülmúló, titkosszolgálati szakértelemmel kidolgozott nacionalista provokáció, melyek a magyar áldozatot igyekeznek az agresszor szerepébe taszítani. A Ceaușescu-diktatúra bukása után harminc évvel az RMDSZ-től joggal volna elvárható, hogy önvizsgálatot tartson, és ne csak a katonatemető botrányos ügyéből próbáljon nemzeti tőkét kovácsolni, hanem ártatlanul elítélt kézdivásárhelyi foglyaink mellett is határozottan kiálljon. Az erdélyi magyarság és Székelyföld népe nem lehet szabad, amíg ők érte és miatta börtönben ülnek. 

3. A Ferenc pápa történelmi látogatatását ünneplő erdélyi katolikusság és magyarság sajnálattal vette tudomásul, hogy miközben Iuliu Hossu görögkatolikus püspököt és mártírtársait Balázsfalván boldoggá avatták, ezzel szemben a szintén az ateista kommunizmus hitvalló áldozatának tekintett Márton Áron nevéről Csíksomlyón még csak említés sem történt. Hasonlóképpen egyetértéssel fogadtuk a cigány közösségtől való pápai bocsánatkérését, miközben igencsak hiányolhatjuk, hogy a nemzeti identitásuktól hatalmi erővel megfosztott római katolikus csángó magyarok esetében ugyanez nem történt meg. Egészében véve is vissza kell utasítanunk a román állami hatóságok arra irányuló törekvését, hogy az erdélyi, csíksomlyói pápalátogatás magyar jellegét mindenáron háttérbe szorítsa.

Határozottan vissza kell utasítanunk Klaus Iohannis államelnök azon valótlan propagandabeszédét, mely szerint „Románia példaértékűen kezeli a kisebbségi kérdést”. Ferenc pápa nem azért látogatott országunkba, hogy az európai jogállamiságot meghazudtoló román kisebbségpolitikát legitimálja, hanem hogy a szolidaritás, a krisztusi egység és a párbeszéd szellemében „testvéri együttélésre” buzdítsa egész társadalmunkat, a román és ortodox többséget, valamint a nemzeti és vallási kisebbségeket.

Ennek összefüggésében a pápalátogatás alkalmára időzített úzvölgyi magyarellenes provokáció még súlyosabban esik a latba, különösképpen hogyha figyelembe vesszük, hogy a június 6-i barbár temetőfoglalás, illetve az azt követő erőszakos emlékműavatás román ortodox papok közreműködésével ment végbe. „Ne engedjünk a gyűlölködés kultúrájának” – mondotta a pápa Bukarestben. Joggal volna elvárható, hogy a Román Ortodox Egyház nevében Daniel pátriárka példás módon elhatárolódjék az Úz völgyében történt nacionálsoviniszta agressziótól, melyet súlyos vétek a kereszt jelével igazolni.

A romániai forradalom 30. évfordulója – egyebek mellett – arra emlékeztet, hogy Temesvár ökumenikus szellemében miként találtak egymásra románok, magyarok és németek, ortodoxok, katolikusok és protestánsok. Húsz évvel ezelőtt II. Szent János Pál pápa korszakos romániai látogatásával az ortodoxiával való megbékélést, a keresztény egységet munkálta. Hogy ezen az úton tovább haladhassunk és – Ferenc pápa szavával szólva – a kiengesztelődés útján „együtt járjunk”, Romániának szakítania kell nacionálkommunista és titkosszolgálati múltja visszahúzó örökségével. A közös Európa útján járni is azt jelenti, hogy „diadalmaskodjék a testvériség és a párbeszéd a megosztottság fölött”.

Szabadítsuk ki foglyainkat és állítsuk helyre temetőinket! Hagyják békén nyugodni a holtakat és békességben élni az élőket!

Nagyvárad, 2019. június 12.                                                                          Tőkés László, EP-képviselő, az EMNT elnöke