A „román vizsga”

Ismét eltelt egy tanév, a középiskolák végzősei pedig túl vannak az érettségin. Újabb alkalom tehát, hogy visszatérjünk erre a sajnos örökzöld gondra, amit ezidáig még bár az Emberi Jogok Európai Bíróságának a segítségével sem sikerült megoldani.
Ugyan az óvások elbírálása még hátravan, de az borítékolható, hogy idén is sokkal rosszabb lesz a sikeresen vizsgázók aránya a magyar iskolák végzősei között mint az országos átlag, ennek pedig gyakorlatilag egy oka van, a “román vizsga”, amihez a hatóságok körömszakadtáig ragaszkodnak, azzal a teljesen hamis érveléssel, hogy az állam nyelvét mindenki kell ismerje. Mely érvelés legalább két okból hamis. Egyrészt az a vizsga nem a nyelvismeretről szól, hanem román nyelvű vizsga amin a román irodalomra vonatkozó ismereteket mérik. Másrészt pedig az evidencia, hogy a nyelvet nem egy vizsgán tanulják meg a fiatalok, hanem az iskolában eltöltött 12 év alatt, feltéve ha létezik a hatóságok részéről valós szándék arra, hogy megtanítsák őket (mely szándék nyilván nem létezik, mert még mindig csak valami öszvér-megoldást vezettek be, távolról sem úgy tanítják a magyar gyermekeknek a román nyelvet mint az angolt vagy franciát).
Lényeg a lényeg: továbbra is az a diszkriminatív helyzet áll fenn, hogy a magyar végzősök kettővel több vizsgát kell letegyenek ahhoz, hogy megkapják ugyanazt az érettségi diplomát, amit a román fiatalok jóval kisebb erőfeszítéssel tudnak megszerezni, hisz a magyaroknak azáltal hogy több vizsgájuk van ráadásul kevesebb idejük van felkészülni az egyes vizsgákra. S mivel érettségi diploma nélkül egyetemre menni nem lehet, ebből a helyzetből az is következik, hogy a román állam nem biztosít egyenlő feltételeket az egyetemre való bejutásra a román és magyar fiataloknak, annak ellenére, hogy Románia még 1995-ben ratifikálta a Kisebbségi Keretegyezményt, benne a 12. cikkely 3. bekezdését, ami így szól:
“A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy előmozdítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az oktatáshoz minden szinten a hozzájutás esélyegyenlőségét.”
Vegyük ehhez hozzá az Alkotmány 11. cikkelyét, ami két dolgot mond ki:

1. Románia pontosan és jóhiszeműen végrehajtja a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit.
2. A parlament által ratifikált nemzetközi egyezmények a belső jogrend részévé válnak (vagyis mindenki által betartandó törvénynek minősülnek).

S ha ez nem volna elég, ott van az Alkotmány 20 cikkelye, amelyik azt mondja ki, hogy ha ellentmondás van valamely az ország által ratifikált nemzetközi egyezmény és egy belső törvény között, akkor a nemzetközi egyezménynek van elsőbbsége, tehát azt kell alkalmazni.
Ha az Oktatási Minisztérium nem tenne magasról az alkotmányra és erre a nemzetközi egyezményre, akkor – függetlenül attól, hogy mit ír elő az oktatási törvény – úgy kellene megszervezze az érettségit, hogy minden egyes vizsgázó ugyanannyi és ugyanolyan típusú vizsga letétele után kapja meg a diplomát, vagyis román nyelv és irodalom meg magyar nyelv és irodalom vizsga helyett anyanyelv és irodalom vizsgát kellene szervezzen. De mint láthatjuk ezt nem teszi, s ezért továbbra is súlyosan diszkriminálja a magyar vizsgázókat, s köztük kiemelten a székelyföldieket, akik kis túlzással román szót csak az iskolában hallanak, román órán.
Az külön fájdalmas, hogy ezt a diszkriminációt nem érzékelik a maga helyén még bár a magyar fiatalok sem, erre döbbenetes bizonyítékot szolgáltatott a napokban egy tévétársaság, amelyik azt kérdezte magyar vizsgázóktól, hogy mi a véleményük arról, hogy nekik több vizsgát kell letenni, s a válaszadók közül nem volt egy sem, aki azt mondta volna, hogy ez diszkriminatív! Láthatóan mind természetesnek vették azt, hogy román nyelvből és irodalomból vizsgázni kell, s plusz vizsgának a magyar nyelv és irodalmat tekintették, amiről azt mondták, hogy inkább jó hogy van, mert ott jobb jegyet lehet szerezni, ami javítja az érettségi átlagot. Az egyiküknek sem esett le, hogy hiába kapnak tízest a magyar vizsgán, ha a románon 4.99-et.

Egy szó mint száz, ez egy igen áldatlan állapot, amin változtatni kell. Márpedig arra hiába várunk, hogy a román parlament jobb belátásra tér és módosítja az oktatási törvényt. Így marad az az út, amiről – mint már jeleztük – nem mondunk le: más panaszosokkal, más érveléssel, de újból el kell vinni az ügyet az Emberi Jogok Európai Bíróságár. Éppen ezért ismételten azzal a kéréssel fordulunk azokhoz a fiatalokhoz, akik a román vizsga miatt nem kaptak érettségi diplomát és akik hajlandóak tenni azért, hogy bár a következő nemzedékek ne szenvedjék el ezt a diszkriminációt, hogy keressenek meg minket (szekler.monitor@sic.hu vagy Szekler Monitor a Facebookon Messengeren), mi pedig biztosítjuk nekik a jogi és anyagi támogatást ahhoz, hogy panaszt tegyenek a Bíróságon az őket ért diszkrimináció miatt.

Árus Zsolt