Népünk százezreit érintő történelmi eseményről emlékeztek meg Hajdúnánáson

Az első világégés derekán, 1916. augusztus végén, amikor a román hadsereg váratlanul benyomult Magyarország védtelenül álló keleti vármegyéibe, 206 ezer székely kényszerült arra, hogy egyik pillanatról a másikra elhagyja otthonát. Háború volt, de ők nem vágyódtak boldogabb földrészekre: saját hazájukon belül menekültek annak békésebb területei felé. A Magyar Királyság középső részén fekvő Hajdú vármegye 20 ezer, ebből Hajdúnánás 3200 székelyt fogadott be és óvott meg minden veszedelemtől mindaddig, amíg – egy, legfeljebb két év múltán – a menekülők visszatérhettek szűkebb szülőföldjükre újjáépíteni feldúlt-felégetett, lerombolt hajlékaikat. E történelmi emlék ápolásában élen járó Hajdúnánás a székelyek keserves elmenekülésének és szeretetteljes befogadásának századik évfordulója alkalmából centenáriumi esztendőt szervezett, melynek központi ünnepét szeptember 18-án tartották.

Az Alföld északi peremén fekvő kisvárosba, a VI. Székely Menekültek Emléknapja elnevezésű megemlékezésre ezúttal is Székelyföld több településéről érkeztek küldöttségek s mellettük a centenárium alkalmára nagy létszámú csoportok is. Hargita megye képviseletét Borboly Csaba, a Megyei Tanács elnöke, Csíkszereda város delegációját Ráduly Róbert Kálmán polgármester, a ditrói hagyományőrzők félszáz fős közösségét Puskás Elemér polgármester, míg a kilyénfalviakat Fejér Lajos plébános vezette. Bokor Sándor, Parajd község polgármestere is ott volt a vendégek között, miként a Csíki Mátyás Huszáregyesület és a Jakab Antal Keresztény Kör tagjai is. Sokan elzarándokoltak e jeles eseményre Hajdúnánás környékéről is, köztük Újfehértó hívei, akik autóbusszal érkeztek az ünnepségre.

A megemlékezés délelőtt 10 órakor a református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökhelyettese hirdetett igét és amelyen a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium diákjai az alkalomra összeállított verses-énekes műsort mutattak be. Ezt követően a megemlékezés a katolikus templom előtt felállított szabadtéri oltárnál folytatódott.

A helyiek és környékbeliek mellett székely ruhás vendégekkel is megtelt téren, mintegy hétszáz hívő előtt bemutatott ünnepi szentmise kezdetén a Jakab Antal Keresztény Kör vezetősége, dr. Vencser László és e sorok írója a köszönet kifejezéseképpen csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor másolatot adott át a hajdúnánásiaknak mindazért, amit őseik száz évvel ezelőtt a székely menekültekért – köztük a gyermek Jakab Antalért, négy testvéréért és édesanyjáért – tettek s amit ők, mai utódok a történelmi emlékezet ébrentartásáért napjainkban tesznek. Demeter József marosvásárhelyi fafaragó alkotásának leleplezése után felkértük az ünnepi szentmisét bemutató Jakubinyi György gyulafehérvári érsek urat, hogy áldja meg azt, így érseki áldással került a szobor a hajdúnánásiak birtokába. A megemlékezés központi ünnepsége ily módon a Szűzanya csíksomlyói szobrának megáldott mása mellett zajlott az elkövetkező két és félórán keresztül.

A szentmise főcelebránsa és szónoka, Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt koncelebrált Palánki Ferenc debreceni megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Vencser László morálteológus, Horváth István gyulafehérvári kanonok, Szőcs Csaba, a kolozsvári Verbum Kiadó igazgatója és mások mellett Fejér Lajos kilyénfalvi, Juhász Imre újfehértói-hajdúnánási plébánosok, illetve Kerekes László helyben szolgáló lelkész. Jakubinyi érsek köszönetet mondott Buczkó József néprajzkutatónak azért, hogy feltárta és „nagyszerű könyvében” feldolgozta a székely menekülés történetét. Szentbeszédében az érsek úr hangsúlyozta: a mai hajdúnánásiak ősei gyakorolták a felebaráti szeretet nagy parancsát, amikor befogadták a székely menekültek. Befejezésként idézte a székely ősöknek a csíksomlyói Salvator-kápolna előtt álló kőkeresztre vésett imáját, amely, mint mondta, a mi imánk is: „Isten, tarts meg minket őseink hitében és erényeiben.”

A szentmise befejező áldását követően a Makláry Lajos Városi Énekkar az Ó én édes jó Istenem ősi székely himnuszunkkal idézte fel, száz évvel ezelőtt a Hajdúnánáson menedéket lelt székelyek milyen sokszor énekelték ezt a város katolikus templomában. Csíksomlyói Mária-énekünk után a Kovászna megyéből elszármazott, Jászai Mari-díjas színművész, Miske László szavalta el lelkünk legmélyéig hatolóan Szilágyi Béla Székely Miatyánk című költeményét, sokak szemébe könnyeket is csalogatva.

Az ünnepi gondolataikat tolmácsolók sorában Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke átadta a megyei közgyűlés köszönő díszoklevelét Hajdúnánás városnak a Székely Menekültek Emléknapja hagyományőrző rendezvénysorozat megszervezéséért, az első világháború idején történt emberbaráti cselekedetek emlékének fenntartásáért, istápolásáért. Beszédében az elnök rámutatott: az ideiglenesen otthonra lelt székelyek már megérkezésük másnapján bekapcsolódtak a munkába, tanulásba, minden lehetséges módon befogadóik segítségére voltak, majd a háború zajainak csökkenését észlelve – egy, másfél, legfeljebb két év múltán – nyomban visszatértek Székelyföldre, újjáépíteni felégetett, lerombolt házaikat, hazájukat.

Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke

Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere háláját fejezte ki azért, hogy őseik helytálltak, s azért is, hogy katolikus templomuk e jeles alkalomra megújult és „most ilyen szép kegytárggyal gazdagodott”. Mindenért Istené a dicsőség – tette hozzá a város polgármestere.

Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere

Borboly Csaba, Hargita Megyei Tanácsának elnöke hangsúlyozta: fontos, hogy a magyarság megismerje a száz évvel ezelőtti események hiteles történetét. Mint fogalmazott, az nem volt rendjén, hogy erről évtizedeken keresztül sem a történelemoktatásban, sem más hivatalos úton nem, esetleg alternatív forrásokból lehetett hallani. „Nagyon fontos, hogy tanuljuk egyformán a történelmet Magyarországon, Székelyföldön és az egész Kárpát-medencében” – szögezte le Borboly Csaba, majd örömét fejezte ki, hogy sikerült kiadni A székelység története tankönyvet, amelynek anyagát Hargita megyében a hatodik és hetedik osztályos diákok iskolai oktatás keretében tanulják, és amelynek a 145–147. oldalai az 1916. évi román betörés és az annak nyomán bekövetkező menekülés történetét ismertetik. A történelem ismeretéből erősíthetjük gyökereinket – állapította meg a Hargita megyei tanácselnök.

Borboly Csaba, Hargita Megyei Tanácsának elnöke

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a székelyek és a hajdúk egykori együttlétét testvérinek nevezte, s kifejezte alázatos háláját a hajdúnánásiak őseinek azért, hogy annak idején befogadták és felebaráti szeretetben részesítették a székelyeket, a nehéz, ínséges időkben azt a keveset, amijük volt, megosztották velük. Nem futamodtak meg a kihívástól, hanem szembenéztek vele és megfeleltek a Gondviselés által kiszabott feladatnak. „Ez is mutatja, hogy mi, hajdúk és székelyek, székelyek és hajdúk, együvé tartozunk” – fogalmazott Ráduly Róbert. Hozzátette: katartikus eseményekre, amelyek együvé kovácsolják a nemzetet, mindig szükség van. „Száz év telt el egy az őseink számára katartikus élmény óta, és ma, méltatlan utódok, nem szólunk erről eleget. A hajdúnánásiak kivételek ebben a folyamatban. Nekünk, magyarul gondolkodó embereknek a 2016-os év az 1916-os menekülésről kellett volna szólnia. El kellett volna mondjuk minden magyar polgárnak, függetlenül attól, hogy határon belül vagy kívül él, hogy mi a legnehezebb időkben is számíthattunk egymásra. Van, amire büszkék legyünk, van, amire támaszkodjunk és van, amire építkezzünk” – hangoztatta Csíkszereda polgármestere.

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere

A délelőtti megemlékezés a templomkertben álló emlékjelek, a Jakab Antal püspök és Domokos Pál Péter néprajztudós nevét is őrző Székely Menekültek Emlékoszlopa, valamint a városban akkor elhunyt 38 székely emlékére Buczkó József által faragott Székely Menekültek Emlékkeresztje megkoszorúzásával zárult. Délután a színpadon a hajdúnánási és a ditrói hagyományőrző csoportok mutatták be műsoraikat nagy sikerrel.

Ahogy Ráduly Róbert is rámutatott, erről a népünk százezreit érintő történelmi eseményről nem tudunk és nem beszélünk eleget. Csak remélni lehet, hogy a 206 ezer menekültből 3200 székelyt befogadó Hajdúnánás példájának lesznek követői, s a levéltárak mélyéről a jövőben egyre több bizonyíték tárul majd fel és kerül nyilvánosságra a száz évvel ezelőtt történtekről: arról, hogy a közeledő életveszély elől a magyar a saját hazáján belül menekült, vagyis magyar a magyarhoz menekült és a befogadó magyar a saját véréből való testvérét fogadta be.

Mindenesetre Hajdúnánáson teljesült, amit a szervezők célul tűztek ki és amire a szívük mélyén vágytak: szeptember 18-án minden eddiginél többen érezték át és vitték magukkal a száz évvel ezelőtti történelmi eseményeket feltáró és azoknak számos emléket állító Buczkó József néprajzkutatónak az ünnepségen is elhangzott szavait: „Az akkoriak emberbaráti cselekedetükkel, amikor székely testvéreikkel megosztották hajlékukat és utolsó falatjukat, egyben hidat is építettek a hajdúk és a székelyek között: a befogadó szeretet hídját, s föléje templomot emeltek: az összetartozás templomát, amely most is fölénk tornyosul.”

Varga Gabriella