Kedden Budapesten mutatták be a Székelyföld története című, hiánypótló háromkötetes monográfiát.
    A tudományos munka első kötete a kezdetektől 1562-ig, a második az 1562-től 1867-ig, a harmadik az 1867-től 1989-ig tartó időszakot ismerteti – mondta el Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója a keddi budapesti könyvbemutatón.
    Kiemelte: olyan, a nagyközönségnek is szóló munkát akartak létrehozni, amely tudományos igénnyel, megalapozottan szól a régióról és népéről. Mint mondta, Székelyföld nemcsak egy régió, hanem olyan szimbolikus fogalom, amely a megmaradásért, az anyanyelvért folytatott örök magyar küzdelmet testesíti meg. Hozzátette: terveik között szerepel a monográfia rövidített, angol nyelvű fordításának elkészítése is.
    Fodor Pál emlékeztetett arra, hogy Bunta Levente, Székelyudvarhely akkori polgármestere 2012-ben látogatta meg a magyar történettudomány fontos műhelyeit, így többek között az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontját, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Magyar Nemzeti Levéltárat és az Országos Széchényi Könyvtárt azzal az ötlettel, hogy az Erdély története mintájára hozzanak létre egy művet Székelyföld történetéről. Székelyudvarhelyen 2012. március 15-én gyűlt össze a szerkesztőbizottság Egyed Ákos, az MTA külső tagjának a vezetésével.
    A több mint húsz szerző munkáját 2200 oldalon összegző műről Zsoldos Attila történész elmondta: a könyv legnagyobb erénye, hogy nem bocsátkozik találgatásokba, számot vet a jelenlegi tudás határaival és nagyon szilárd, biztos útmutatást ad a további kutatásokhoz a szakembereknek és az érdeklődő olvasóknak egyaránt.
    A második kötet két nagy részben ismerteti az 1562-től 1867-ig tartó időszakot mintegy 700 oldalon, a székely társadalom bemutatásától az alkotmány változásain és a mentalitás történetén keresztül a polgárosodásig. Az 1848-49-es forradalom történetével a mű 100 oldalon foglalkozik – ismertette a részleteket Horn Ildikó történész.
    Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, valamint a Haáz Rezső Múzeum közös kiadásában megjelent könyvben nagy és új, eddig kevéssé ismert képanyag, valamint informatív térképek is láthatók. Szakmai kihívás és misszió volt a kötetet létrehozni, de sikerült magas színvonalon és igényesen megvalósítani – emelte ki.
    Borhi László történész azt hangsúlyozta, hogy ez a kiadvány a magyar történetírás kiemelkedő produktuma az utóbbi évtizedekben. Olvasmányos, stílusa egységes, a tudományosság rovására nem tesz kompromisszumokat. “Olyan könyv, amit nem csak a tudományos szakma képviselői fognak olvasni, hiszen tökéletesen alkalmas arra, hogy a nagyközönséggel is megismertesse Székelyföld történetét” – vélekedett.
    A történész szerint nagyon részletes munka, amely tartalmaz egyebek mellett hadtörténeti és művelődéstörténeti ismereteket is, mégis egységes egésszé áll össze. Hozzátette: a szerzők nem elégedtek meg azzal, hogy elolvasták a szakirodalmat és ezt kombinálták, hanem levéltári kutatásokat is végeztek, ennek eredményeit beépítették a kötetbe, amely így számos tudományos újdonsággal is szolgál – mutatott rá Borhi László.

MTI