Székelyföldi körúton a Paraliturgia!

2015-11-17

Székelyföldi körúton a Paraliturgia!

November 20., péntek 19:00 óra, Szent István Templom, Gyergyószentmiklós

Előadják: Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbert színművész, Szép András zongorista, Szép Gyula Bálint szólóhegedűs.

Laczkó Vass Róbert színész, énekes

„Az én zene iránti szenvedélyem valahogyan eredendő. Van egy rakás fényképem az óvodából és az elemiből, ezeken hol a haza sólymaként, hol pedig székely ruhában, de mindig valami dalra tátott szájjal vagyok látható. Ezt az idegesítően jó szokásomat őriztem meg ösztönösen, és azzal együtt, hogy törekszem elsajátítani a különböző, könyedebb vagy klasszikusabb műfajok csínját-bínját, nem szeretnék egyik mellett sem lehorgonyozni végérvényesen.” (Mirela Sandu – Artistul Altfel: Laczkó Vass Róbert – cluj.com)

Szép Gyula Bálint szólóhegedűs

Nem a háztetőn szokott hegedülni – bár azok közé tartozik, akik számára a muzsikálás ott is szórakozva szórakoztatás lenne -, hanem a Kolozsvári Magyar Operában, a Fölszállott a páva 2014-es tehetségkutató versenyén kategóriagyőztes Tokos zenekarban pedig brácsát is vesz a kezébe. Valahol folyton muzsikál, a Nincs egészen tegnap… (erdélyi és máramarosi zsidó népköltészet) és a Paraliturgia (szakrális magyar népköltészet a Kárpát-medencében) c. előadásainkban mindjárt háromhúros brácsán is!

Nagy Noémi Kriszta népdalénekes

„Kislány korom óta arról álmodom, hogy egy nap híres énekesnő leszek. Persze, akkor még csak annyit láttam ebből a világból, hogy kell fogni egy mikrofont, kell énekelni és mindenki tapsol.”
A Fölszállott a páva 2012 közönségdíjasának, az Ördögborda Néptáncegyüttesnek köszönheti első lépéseit: 6 éves korában fedezte fel Sándor Csaba, hogy „van valami hangja a leánykának…” Noémi számtalan zenei díj tulajdonosaként a kolozsvári néprajz szak utánjelenleg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem joghallgatója.
„A népdal, a népzene, néptánc mindig is jelen volt a családomban. A felmenőim között akad egy prímás dédnagyapám Csíkszentdomokoson. A csíki emberre jellemző, hogy szeret mulatni. Magától értetődő, hogy tűzről pattant zenénk és táncunk van.” 
(mediaklikk.hu)
Nomi, ahogyan barátai becézik, a Fölszállott a páva 2014 egyik közönségkedvence, a Nyincs egészen tegnap… (erdélyi és máramarosi jiddis népdalok) és a Paraliturgia (szakrális magyar népköltészet a Kárpát-medencéből) c. előadóestjeink női szólóénekese.

Szép András zongorista

Fiatal kora ellenére egyik közismert és közkedvelt alkotója a kolozsvári zenei életnek. Nevéhez zenekarok alapítása – köztük a népszerű Jazzybirds-é – fűződik, otthonosan mozog a színházi zenében, sőt: némafilmek kísérőzenéit is játssza. A Nincs egészen tegnap… (erdélyi és máramarosi jiddis népköltészet) és a Paraliturgia (szakrális magyar népköltészet a Kárpát-medencéből) csapatában zongorával alapoz meg a felcsendülõ népdaloknak és népénekeknek, a dalok formabontó hangszerelése is az ő munkáját dicséri.


Kárpát-medencei szakrális magyar népköltészetünk ihlette előadásunkat a 6. Kolozsvári Magyar Napok rendezvényeként mutattuk be a zsúfolásig megtelt Piarista templomban, 2015. augusztus 16-án. Sikerrel mutatkoztunk be Bonchidán, a BAROCK fesztivál XIV. kiadásának második napján, a kastélykápolnában, valamint Szamosújváron, a református templomban, a Téka Alapítvány vendégeiként. További állomásaink – meghívásaink ebben az esztendőben Barót, Balánbánya, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár – Piarista templom, valamint 2016-ban Csíkszereda, Székelyudvarhely (január) és Máramarosszigent (augusztus).

Szentes énekeink, népi imádságaink és az ünnepi kalendáriumhoz kapcsolódó régi hagyományaink sajátos helyet foglalnak el a magyar szellemi örökség kincsesházában. Előadóestünk több különböző síkon eleventí meg és fogja egy csokorba szakrális népköltészetünk legszebb alkotásait: az emberi életciklust misztikus környezetben, filmszerűen pörgeti végig. Dalaink a Kárpát-medence valamennyi magyarlakta tájegységére elkalauzolnak, áthallások, párhuzamok és profán ritmusok sorozatával játszadoznak. Szövegeik rendkívüli vizualitással, misztikus látomásokban bontják ki a földöntúli élményt, amelynek az egyszerű, vallásos ember az imádságban részese lehetett. Barokkos ikonográfiájuk úgy magasodik a hívő ember elé, mint a gyöngyöspatai életfa-oltár, és ugyanazt a szerepet töltik be, mint festett templomaink hézagos legendáriuma, melyet a gyönyörűség iránti vágyakozás színez jellegzetesen magyarrá. Leginkább Jankovics Marcell animációs filmjeivel rokonítható látványviláguk ízes vidéki szófordulatokkal, népdalaink legszebb motívumaival és fiorituráival jutnak kifejezésre. Aki énekel, kétszer imádkozik – tartja a mondás, erre pedig a legszebb bizonyítékaink éppen ezek a szentes énekek, szakrális népköltészetünk gyöngyszemei.

Ez az oldal cookie-kat használ. Az oldal böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. Bővebben