Három földink is részt vesz a Magyar Kormány Petőfi Sándorról elnevezett szórványprogramjában

A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága 2015 márciusában hirdette meg a Kárpát-medencei szórványmagyarság támogatására indított Petőfi Sándor Programot. Az abban részt vevő ötven ösztöndíjas feladata az egykori monarchia területén szórványban élő közösségek támogatása, hiszen ott a legnagyobb a veszélye a teljes asszimilációnak. Az értékőrző, tájékoztatási, közösségépítő tevékenység kiemelt célja a szórványmagyarság azonosságtudatának és Magyarországhoz kötődésének erősítése. Erdély, Partium és Bánát szórványterületein 22, a Kárpát-medence különböző területeiről érkezett Petőfi-ösztöndíjas végzi ezt a munkát, az erdélyi kötődésű pályázók közül pedig kilencen nyerték el a Miniszterelnökség megbízását, ők szintén változó célországokban dolgoznak. Utóbbiak között három, területi értelemben hozzánk közel álló személyt fedeztünk fel: a gyergyóalfalvi Gál Veronika a vajdasági Hertelendyfalván, a kilyénfalvi gyökerű Varga Gabriella és a zetelaki Miklós Tünde pedig Bécsben teljesít szórványszolgálatot.

Gál Veronika: Szeretném, ha magyarul szólna hozzám a vegyes családból jövő kisgyerek

A gyergyóalfalvi születésű, 48 éves Gál Veronika mindig is fontosnak tartotta saját nemzeti identitása megőrzését, és eldöntötte, hogy ha egyszer lehetősége lesz rá, tenni fog nemzetünk összetartása érdekében. Az utóbbi hat évben a legkeletibb csángó magyar településen, a Bákó megyei Magyarfaluban tett meg mindent a csángó magyar közösség fennmaradásáért: közösségépítő, hagyományőrző programokat szervezett, kézműves-foglalkozásokat vezetett, magyar nyelvet oktatott. Petőfi-ösztöndíjasként a vajdasági Hertelendyfalván és környékén segíti az ott élő magyarokat identitás- és értékmegőrző törekvéseikben.

– Az al-dunai bukovinai székely közösségben végzem ezt a munkát. Tisztelettel és csodálattal vagyok irántuk, amiért ilyen elszántan őrzik hagyományaikat és kultúrájukat. Rendszerességgel segítem a délutáni óvodai foglalkozásokat, ahová magyar és vegyes családok gyermekei járnak. A tánccsoportok, alsósok és felsősök délutáni óráin moldvai táncokat, nyelvi és drámajátékokat tanítok, illetve játékosan megszerettetem a gyerekekkel az olvasást – már el is kezdtek könyveket kölcsönözni a könyvtárból. Székelykevén és Sándoregyházán kézműves-foglalkozást vezettem. Saját kezdeményezésemre szerveztük meg az Őszi ízek varázslata rendezvényünket és a székelykeveikkel közösen a kézművesnapot.

Gál Veronika (Gyergyóalfalu)

Veronika igen lelkesen mesélte, hogy kiemelten érdekli a népművészet gazdag, színes világa, s azon belül minden, ami a textíliákkal kapcsolatos, kezdve a népviselettől a lakberendezési kellékeken át a folyamatokig, amelyek a termékek előállításához vezetnek.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagymamámnak köszönhetően megismerhettem és elsajátíthattam néhányat a népi mesterségekből, mint a kézi szövés, horgolás, kötés, székely varrottasok készítése. A vajdasági munkám során is tanítok szövést a gyerekeknek, mi több, üdvözlőlapokat is készítettünk fonalgrafikával. Hertelendyfalván heti rendszerességgel részt veszek a guzsalyas esteken, ahol gyönyörű székely varrottasokat készítenek az asszonyok.

A sokoldalú, nagy tapasztalatra szert tett, szociális beállítottságú Gál Veronika végül elmondta, hogy jelenleg a Dél-bánsági Betlehemes és Karácsonyi Szokások Találkozójára készítik a gyerekeket, Kevevárán pedig táncház elindítását tervezik.

– A moldvai közösségben végzett munkámra tudok alapozni, azt hasznosítom itt. A különbség annyi, hogy ott románul tette, itt pedig szerbül szól hozzám a vegyes családból jövő kisgyermek. Bízom abban, hogy a Program végén nem egy lesz közöttük, aki magyarul szól majd hozzám.

Varga Gabriella: Elhiszem Ábrányi Emil költőnek, hogy „Él a magyar s nem veszhet el soha”

Amikor a kilyénfalvi gyökerű, 47 esztendős Varga Gabriella, Jakab Antal püspök unokahúga 2007-ben sok ezer kötettel megalapította Kilyénfalván a Jakab Antal Könyvtárat, annak szentelési ünnepségére küldött üzenetében Dancs Rózsa Kanadában élő író így fogalmazott: „A szülőföldszeretetet nem a borba fojtott kesergés jelenti, hanem a cselekvés. Ha az nem több, csupán egy-egy könyvnek a helyére igazítása, még akkor is szeretet, ragaszkodás, szolgálat.” Varga Gabriella tudja ezt. Azóta, hogy a felnőtté válás küszöbét átlépve Magyarországra költözött, szülőföldszeretete, nemzetféltése érhető tetten minden cselekedetében. Könyvtárak alapítójaként, újságíróként, mintegy harminc könyv szerzője-, társszerzője-, szerkesztője- vagy társszerkesztőjeként, könyvbemutatók, kiállítások, különböző kulturális programok szervezőjeként és vezetőjeként, konferenciák előadójaként, az utóbbi években a Jakab Antal Keresztény Kör társalapító-társelnökeként megannyi helyet felkeres a világban, ahol magyarok élnek. Tevékenyen, cselekvően. Nem meglepő, hogy legújabb, személyére szabott feladatát a Petőfi Sándor Programban találta meg.

Varga Gabriella az aradi vértanúkra emlékezik Bécsben a Pázmáneum kápolnájában

– Bécsben és Ausztria négy másik városában, elsősorban a magyar katolikus lelkészekkel együttműködve próbálok hasznára lenni az itteni magyar közösségeknek. Éppen a napokban végeztem el – személyes kíváncsiságból – ebbéli szolgálatom első szűk félévének statisztikáját, eszerint augusztus eleje óta 26-féle témát érintő cikkmegjelenéseim száma megközelíti a 100-at, ezen kívül mintegy 20 rendezvényhez volt valami közöm: vagy teljes egészében magam szerveztem és vezettem, vagy műsorvezetőként, esetleg versmondóként működtem közre benne, vagy háttérsegítőként vettem részt az előkészítésében és a sikeres lebonyolításában. Nem hagyok egyetlen pillanatot sem üresen elfutni, s erre még inkább ösztönöz, amikor látom az itt élők örömét, hallom elismerő, megbecsülő, hálálkodó szavaikat. Naponta eszembe jutnak Ábrányi Emil verssorai: „Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk, / Ki trónusán bírói széket űl! / És hogyha minden búra, bajra válik, / Romok között is hirdetem halálig, / Erős, nagy hittel, rendületlenűl: / Legyen bár sorsunk mégoly mostoha, / Él a magyar s nem veszhet el soha!” De azért, hogy Ábrányi Emilnek igaza legyen, tennünk kell mindannyiunknak, akik magyarnak születtünk, bárhol is éljünk a világon. Én hiszem, hogy azt a nemzetet, amelyik talpon maradt ennyi évszázadon át, s amelyiknek ilyen, a megmaradásunk ügyéért elszánt, cselekvő, s ha kell, harcos vezetői vannak, azt a nemzetet sem liberalizmus, sem asszimiláció, sem migráció, sem semmi nem fogja ellehetetleníteni.

Persze, hogy székelységem jött velem ide is, magammal hoztam, mert az egy velem. Elég, ha végignézi valaki a cikkeket és a rendezvényeket, amelyekre az imént utaltam: azokból jól látszik, milyen fontos számomra, hogy csatlakozzak a magyar-magyar hidak építőihez, sőt megkíséreljek magam is hidakat építeni, a többi között Ausztria és Székelyföld között is. Úgy, ahogy tudok: leírt szavakból, kimondott szavakból, költők hangján, imák által, a lélekig elérő programokon keresztül… a törődés, a segítés minden lehetséges formája révén.

Miklós Tünde: Székelyföld és Ausztria között csak földrajzilag nagy a távolság

A zetelaki születésű, 22 esztendős Miklós Tünde átlagot jócskán meghaladó aktivitása éppúgy megmutatkozik a női labdarúgásban – tagja a székelyföldi női futballválogatottnak, emellett „C” licences edzői és alapfokú játékvezetői képesítést is szerzett –, mint a fotózásban: képei számos alkalommal szerepeltek Erdély határain belüli és kívüli kiállításokon. Mint mondja, a fényképezés megtanította arra, hogy ugyanazt a dolgot többféle szemszögből megvizsgálva teljesebb képet alkothasson a környezetéről, a világról, a sport pedig arra tanította meg, hogy figyeljen az embertársaira. „Megtapasztaltam, milyen fontos az együttműködés, a folyamatos gyakorlás, a kitartás és a sportszerű játék. Becsületre, tisztességes küzdelemre, alkalmazkodásra és rugalmasságra nevelt, s arra is, hogy a sportban nincs határ, és csapaton belül nem lehetnek érdekellentétek, mert akkor sosem érjük el a célt.” Az erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai gyermekek táboroztatásában programvezetőként részt vevő Miklós Tünde meggyőződhetett arról, milyen fontos a kisebbségben élő magyar gyerekek hovatartozásának megerősítése és kapcsolata magyar ajkú társaikkal, talán ezért is jelentkezett a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor Programjába.

Miklós Tünde november 15-én, a magyar szórvány napján, Budapesten, a Magyarság Házában

– Szeptember másodikán kezdtem meg közösségépítő munkámat Bécsben. Az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete keretén belül jelenleg két saját kurzusom van: a Törpe- torna elnevezésű, mozgással egybekötött játékos foglalkozás 3–5 éves gyermekeknek és a Magyarul a magyarságról című honismereti foglalkozás-sorozat 1–4 osztályos tanulóknak. Októberben elindítottuk a filmklubot, amelyben elsőként Goda Krisztina Szabadság, Szerelem című filmjét vetítettük le, utána pedig teáztunk, beszélgettünk. Útjára indult a Magyar motívumok nyomában Ausztriában című fotópályázat is, amelyre 7 nevező 12 alkotása érkezett, és amelynek az ünnepélyes eredményhirdetése december 19-én lesz. A Diákegyesülettel közösen elkezdtük szervezni a Magyar Diák Napokat, amelynek terveink szerint egy kispályás focitorna is része lesz. Tervezem, hogy januártól elindítom a Foci-Sulit 7–14 éves gyermekeknek. Koordinálom, szervezem a dumbravéni csángó magyar iskola javára meghirdetett, Harang csendül című adventi adománygyűjtést, amely során leginkább írószereket és kézműves-foglalkozásokhoz szükséges alapanyagokat gyűjtünk. Feladataim közé tartozik a magyar érdekeltségű vendéglátók felkeresése is.

Tünde egy kisfilmet is készített a József Attila pályázatra, Nagy Barnabás forgatókönyvötlete alapján, Nagy Domokos főszereplésével József Attila A hetedik című versét dolgozták fel.

– Nagy örömmel tapasztalom, hogy Székelyföld és Ausztria között csak földrajzilag nagy a távolság. Sok székellyel találkoztam az elmúlt hónapokban Bécsben, és az is előfordult, hogy a jellegzetes székely népviseletéről ismertem fel egy zetelakit. Az elmúlt hónapokban több olyan rendezvényen is részt vettem, ahol a székely nép főszerepet kapott, és a hagyományainkból, kultúránkból is ízelítőt adhattunk az érdeklődőknek. Tervezem, hogy a Program ideje alatt vendégül látunk székely mesemondó gyermekeket, és a székely kézműves hagyományokat is szeretném megismertetni az itt élő érdeklődőkkel.

*   *   *

A Petőfi-ösztöndíjasok megbízása 2016. május 15-ig tart. További információ róluk: www.petofiprogram.hu. Ugyanitt beszámolóik, fényképgalériáik, videofelvételeik/filmjeik is megtekinthetők.