Márciusban jutott el hozzánk az az információ, hogy a brassói hokimeccsekre a csendőrség nem engedi bevinni a székely zászlót. Ugyan ez nem tűnt valószínűtlennek, elsőre a biztonság kedvéért csak kérdést tettünk fel a brassói csendőrségnek, azaz rákérdeztünk, hogy igaz-e. Választ azonban első nekifutásra nem kaptunk, mert a csendőrség – óvodásokhoz méltó módon – visszakérdezett eképpen.
Vagyis eljátszották, hogy nem is tudják mi az a székely zászló, illetve arra is rákérdeztek, hogy milyen jogszabállyal volt elfogadva (mintha ennek bármi jelentősége lett volna a kérdésünk szempontjából).
Azért – hogy rajtunk ne múljon – válaszoltunk a kérdéseikre, amire pár nap múlva továbbra sem érdemi válasz érkezett, hanem ez a levél, amiből ugyan csak indirekt módon de kiderül, hogy a hír igaz, ellenben megpróbálták alaposan körülbástyázni magukat, arra hivatkozva, hogy az egy reklámzászló, s hogy a sportklub a hibás, az nem engedi meg a bevitelét a jégcsarnokba.
Tudva azt, hogy a kifogásaik nem állnak meg a lábukon (még 2016-ban született az a jogerős ítélet a Maros megyei Törvényszéken ami kimondja, hogy a székely zászló nem reklámzászló), harmadszor már egy petíciót küldtünk nekik, amiben elmagyaráztuk a vonatkozó jogszabályokat, amelyekből az derül ki, hogy a székely zászló egyáltalán nem reklámzászló, státusa ugyanaz mint más hasonló hagyományos régiók zászlajának, tehát szabadon használható. Jeleztük nekik azt is, hogy már az Emberi Jogok Európai Bírósága is tisztázta, hogy a székely zászló nem reklámzászló, következésképpen felszólítottuk őket, hogy hagyjanak fel az üldözésével.
Ugyanakkor, arra gondolva hogy ez a gond más megyékben is fennállhat, intéztünk egy petíciót az országos csendőrparancsnokhoz is, amiben ugyanazon érvek felsorolása után azt kértük, hogy tájékoztassa az ország összes csendőralakulatát erről és utasítsa őket, hogy semmilyen módon ne akadályozzák a székely zászló használatát.
Brassóból nemsokára újabb mellébeszélő választ kaptunk, de azt a vonalat tovább már nem erőltettük, hisz a kérdést mindenképp országos szinten kell rendezni.
Az országos csendőrparancsnoktól kapott válasz sem vitt előbbre, mert õ is kötötte az ebet a karóhoz, hogy egy reklámzászlóról van szó, s ők be kell tartsák a reklámzászlókra vonatkozó törvényes előírásokat. Erre egy bővebb átiratban fejtettük ki a témára vonatkozó tudnivalókat, egyúttal jelezve, hogy ha nem tesz eleget a kérésünknek, akkor bírósághoz fogunk fordulni.

Azonban azt kellett tapasztaljuk, hogy ezzel sem sikerült meggyőznünk, az újabb válaszában ismét a sportesemények szervezőinek a nyakába varrta a felelősséget (hogy õk csak azok utasításai szerint járnak el), illetve belekötött a körlevél fogalmába (ugyanis azt találtuk írni korábban, hogy intézzen egy körlevelet az országban működő csendõr-alakulatokhoz), mert hogy a csendőrségi törvény ilyesmit nem tartalmaz.
Ezen a ponton már jogunk lett volna bírósághoz fordulni, de tettünk még egy próbálkozást az ügy békés megoldására, s újabb levélben több pontosítást is küldtünk a csendőrparancsnoknak. Õ azonban hajthatatlan maradt, s újabb kifogásokkal, de ismét elutasította a kérésünk teljesítését.
Időközben még megtettünk egy lépést a helyzet még pontosabb tisztázása érdekében, s megkerestük a „Corona” sportklubot azzal a kérdéssel, hogy az ő kérésükre/utasításukra akadályozza a csendőrség a székely zászló használatát a brassói jégcsarnokban. A válaszuk így néz ki:

—————————

Feladó: comunicare@coronabrasov.ro
Címzett: szekler.monitor@sic.hu
Dátum 2023. május 16. 18:39
Buna ziua

Echipa de organizare si conducerea clubului nu au cunostinta de vreun astfel de incident la meciurile echipei Corona Brasov. Nu a fost luata nicio decizie în acest sens.

Am facut tot posibilul ca galeriile prezente la meci sa fie bine primite si sa ne bucuram împreuna de meciurile de hochei în spiritul fair-play-ului.

Va multumim pentru mail

———————–

Így nem maradt más választásunk, ismét be kellett pereljük az országos csendőrparancsnokot, azt kérve a bíróságtól, hogy kötelezze őt a petíciók megoldására, konkrétan arra, hogy utasítsa az ország összes csendőrőrsét, hogy azok semmilyen módon ne korlátozzák a székely zászló használatát.
A keresetet múlt hét péntekén postáztuk, a fejleményekről be fogunk továbbra is számolni. Azt pedig csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a nagykárolyi eset után ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a romániai csendőrség igenis diszkriminál etnikai alapon, ugyanis amint azt nap mint nap láthatjuk (például a tévében), mindenféle sporteseményre be lehet vinni mindenféle zászlót, egyedül a székely zászló használatát akadályozzák.

S ha ez nem volna elég, akkor máris mondjuk, hogy sajnos nem csak a csendőrség foglalatoskodik a székely zászlót használók zaklatásával, ebbe beleállt Hargita megye prefektusa is. Ez pedig úgy derült ki, hogy április huszadikán azzal szembesültünk, hogy a magyarság „aranyos” zaklatója a Facebook oldalán azzal dicsekszik, hogy ismét neki kellett közbelépni azért, hogy az ország törvényeit tartsák be, s ismét sikerrel járt. A bejegyzéshez pedig ezt csatolta:

Látva ezt rögvest levelet írtunk a prefektusnak, amire pár nap múlva választ is kaptunk, megküldte nekünk azt a felszólítást amit a két iskola igazgatójának küldött. Mely felszólítás ugyan – mondhatni sumák módon – nem tartalmazza konkrétan azt, hogy távolítsák el az iskolák épületéről a székely zászlót, de az igazgatók bizonyára értettek a szóból, függetlenül attól, hogy a két érv amire a prefektus hivatkozik (miszerint a bíróság jogerősen érvénytelenítette azt a megyei határozatot amivel anno az önkormányzat a megye zászlajává tette a székely zászlót, illetve hogy az iskolák épületére állandó módon csak az ország zászlaját szabad kitűzni) közül az egyik teljesen irreleváns a téma szempontjából, a másik meg egy – elnézést a kifejezésért – szemenszedett hazugság, olyan előírást a törvény nem tartalmaz.

Látva azt a levelet a magunk részéről indokoltnak tartottunk hogy tájékoztassuk a prefektust arról, hogy mi is a helyzet jogi szempontból a székely zászlóval, ezért ezt a választ küldtük neki:

————————————-

Tisztelt prefektus úr!

Adatkérésünkre adott válasza kapcsán a következőkre szeretnénk felhívni a figyelmét:

• Székelyföld zászlaja nyilván nem Hargita megye zászlaja, ezért az ön által hivatkozott 2690/R/26.09.2012-es számú jogerős ítéletnek semmi relevanciája nincs Székelyföld zászlajának a használata ügyében.
• A 75/1994-es törvény 3. cikkelyének b) pontja azt írja elő, hogy Románia zászlaját kötelező kitűzni „cu ocazia festivitatilor si ceremoniilor oficiale cu caracter local, national si international, în locurile unde acestea se desfasoara;”, következésképpen annak sincs semmi relevanciája Székelyföld zászlajának a használata ügyében.
• Sejthető, hogy ön tulajdonképpen a 2. cikkely b) pontjára gondolt, de az is csak az ország zászlajának az iskolákra való kitűzésére vonatkozik.
• A 75/1994-es törvény és az 1157/2001-es kormányhatározattal jóváhagyott eljárási szabályok az ország zászlajára vonatkoznak, következésképpen tényszerűen nem igaz az, hogy az említett jogszabályok értelmében az iskolákra csak azt a zászlót szabad kitűzni. Az ön arra vonatkozó állítása (miszerint CSAK azt SZABAD kitűzni) hozzáadás a törvényhez, ami köztudottan tilos.
• Se az 1157/2001-es kormányhatározatnak, se az azzal elfogadott utasításoknak nincs 2. cikkely a) pontja, így értelmezhetetlen az arra vonatkozó hivatkozása.
  Összegezve: minden jogalapot nélkülöz azon álláspontja, hogy a két iskola épületére jogszerűtlenül volt kitűzve Székelyföld zászlaja, ugyanis azt semmilyen érvényben levő jogszabály nem tilt.
  Ezzel szemben szeretnénk felhívni a figyelmét az Alkotmány 6. és 30. cikkelyére. Azok közül az első a kisebbségek azon jogát rögzíti, hogy kifejezzék az identitásukat, a második pedig a szólásszabadsághoz való jogot rögzíti. A szóban forgó zászló eltávolítására vonatkozó minden kísérlet az említett két cikkelyt sérti, következésképpen a jövőben a Dan Tanasãtól kapotthoz hasonló felszólítás esetén tisztelettel felkérjük, hogy arra azt válaszolja, hogy a kérés jogsértő, ezért nem tehet eleget annak.
  Az esetleges kételyeit eloszlatandó csatoljuk az Európai Emberjogi Bíróságnak a 15976/16-és és 50461/17-es ügyekben hozott ítéletének a kivonatát, amiben a Bíróság azt állapította meg, hogy Székelyföld zászlaja egy etnikai csoport jelképe, s a használatának a korlátozása sérti az Európai Emberjogi Egyezmény 10. cikkelyét, vagyis a szólásszabadsághoz való jogot.

Bízunk abban, hogy sikerült kellőképpen felvilágosítanunk és hogy a jövőben nem hagyja majd magát egy ilyen sovén személy által manipulálni.
Kérjük ugyanakkor, hogy újabb átiratban tájékoztassa az iskolákat arról, hogy előzőleg kifejtett álláspontja téves volt és biztosítsa őket arról, hogy Székelyföld zászlajának a kitűzése az iskolák épületére nem ütközik semmilyen jogszabályba.

Üdvözlettel,
Árus Zsolt, elnök

————————————-

Arról sajnos nincs tudomásunk, hogy az utolsó bekezdésben szereplő kérésünknek eletet tett-e, mert 30 napon belül nem kaptunk választ a levelünkre (elvégre azt a határidőt a különféle intézmények csak elvétve, mondhatni tévedésből tartják be néha), de nem adtuk fel, május 31-én újabb levélben jeleztük a prefektusnak, hogy a 30 nap letelt és várjuk a válaszát.

Tekintettel arra, hogy a levelünk kellőképpen részletes és jogi szempontból alátámasztott volt, azt gondoltuk, hogy azt bár sikerül vele elérnünk, hogy a következőkben a prefektus nem enged hasonló zsarolásnak, de azzal kellett szembesüljünk, hogy tévedtünk, ugyanis pár napja ugyanannak a képviselőnek a Facebook-oldalán ezt láttuk:

Az egyik “áldozat” pedig – gondolom kitalálták már – ismét a székely zászló volt. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy ideje határozottabb hangot megütni a prefektussal szemben, tehát ezt a levelet intéztük hozzá. S szeretnénk egyértelművé tenni mindenki számára, hogy ha még ilyen esettel fogunk találkozni, akkor nem fogunk habozni büntető panaszt tenni a prefektus ellen, hisz az õ kötelessége a törvények betartásának az ellenőrzése, s nem az, hogy minden törvényes alapot nélkülöző felszólításoknak szolgai módon eleget téve zaklassa a megye magyar intézményeit. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy korábbi esetekben ugyanaz az „akkor még nem képviselő” azért panaszkodott, hogy hiába kérte a prefektust, hogy az tartassa be a törvényt s távolíttassa el innen vagy onnan a székely zászlót, az nem tett eleget a felszólításának, ezért kénytelen volt pert indítani. Holott azok a prefektusok románok voltak, a mostani pedig – mint köztudott – magyar.

Elnézést kérve, hogy jelen tájékoztató az átlagnál hosszabbra sikeredett, befejezésképpen azt szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a székely zászló használható az országban bárhol (tehát akár középületeken is), az semmiféle törvényes előírásba nem ütközik, tehát használjuk bátran. Példaképpen álljon itt egy friss fénykép arról az épületről, ahol Tőkés László képviselői irodája volt, s ahol tekintettel a Strasbourgban született ítéletre ma is ott lobog Székelyföld és Partium zászlaja:

Ha pedig azt bárki bármiképp korlátozni akarja, azt nem szabad tûrni, itt fennebb megtalálhatóak azok az érvek, amelyekre hivatkozni kell. Szükség esetén pedig – reméljük tudja azt már mindenki – bátran lehet hozzánk fordulni jogi segítségért.

Árus Zsolt