Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button)

amerikai filmdráma (2008), 166 perc

Lehet-e rossz egy film, amelyet tizenhárom Oscarra jelöltek? Unatkozhatunk-e rajta, ha olyan színészcsillagok játszanak benne, mint Tilda Swinton, Cate Blanchett, vagy épp a főszereplő szupersztár Brad Pitt? Lehet-e jellegtelen egy David Fincher-film? Hidegen hagyhatnak-e minket a vászonra transzponált elképesztő mennyiségű dollármilliók? A színpadias kérdéseket lehetne folytatni napestig, a válasz mindegyikre éppúgy lehet egy “miért ne” és egy “dehogy”. Mert nem kell hasra esni semmitől a műélvezőknek, a művészet nem a díjak és rangok körüli tiszteletről szól, hanem a művekről és azok hatásáról.

A Benjamin Button különös élete sem attól működött, mert egy monstrum, egy hadi gépezet, amelynek egyetlen célja, hogy bőgjön rajta az ember lehetőleg elejétől végéig, hogy ámuljon el a látványtól, a hollywoodi katonák igyekezetétől. Ezek az adatok, díjak és díszletek egy idő után úgyis megfakulnak.

Mindezzel együtt azért valljuk be, az újabb blockbuster dráma producerei nem bíztak semmit a véletlenre: ember legyen a talpán, akit nem darál be a Benjamin Button és ez furcsa mód a nézőben eleinte bizony visszatetszést kelt. Megijedünk a film méreteitől, profizmusa már-már tolakodóan csúcsrajáratott. Így elmondható: Benjamin Button különös élete minden látványos igyekezet ellenére lett jó film. Miközben nézzük az öregen született és az évek során fiatalodó fiú történetét, lassan elfelejtjük a díjsóvár alkotókat és belefolyunk a mágikus realista amerikai történelembe. Az első világháborútól Pearl Harboron át egészen a Katrina hurrikánig terjednek időbeli határai a filmnek, és a térbeliek sem kevésbé tágasak, mivel a főszereplő polgári foglalkozása tengerész.

Nem mindennapi életet él Benjamin Button (Brad Pitt). Nyolcvan esztendősen született, az idő múlásával pedig egyre fiatalabb lesz. 1918-ban látja meg a napvilágot New Orleansban, az első világháború befejezésének pillanatában. Hosszú és különleges élete egészen a huszonegyedik századig tart. A világ számos helyén megfordul, miközben beleszeret Daisybe (Cate Blanchett), akivel az egyre növekvő korkülönbség miatt csak néhány évet tölthet.

BAFTA-díj (2009) – Legjobb látványtervezés: Donald Graham Burt, Victor J. Zolfo;
BAFTA-díj (2009) – Legjobb vizuális effektusok;
BAFTA-díj (2009) – Legjobb smink és maszk;
Oscar-díj (2009) – Legjobb látványtervezés: Victor J. Zolfo, Donald Graham Burt;
Oscar-díj (2009) – Legjobb vizuális effektusok;
Oscar-díj (2009) – Legjobb smink és maszk: Greg Cannom;

Április 24., vasárnap 18:30 óra –  – VIASAT3