Július 12-én, vasárnap este véget ért a Csíkszeredai Régizene Fesztivál. Aki végigkövette az idei kiadást, láthatta és hallhatta, mennyire széles skálát tud bejárni a régizenélés, mennyire sok ága képzelhető el. Volt miből válogatni.

Dr. Filip Ignác Csaba, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál művészeti vezetője ekként értékelte röviden a Fesztivált: „Az egyik legsikeresebb fesztiválnak gondolom. A meghívott együttesek mindegyike nagyon jó minőségű zenét tárt a közönség elé. Sikerült az olasz zenének a jelentős árnyalatait, a középkortól a késő barokkig bemutatni. A Barokk Fesztiválzenekar bukaresti koncertje pedig egy előrelépést jelent az országos, nemzeti ismertség felé.” A főszervező Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója, Ferencz Angéla pedig így fogalmazott: „Mint szervező intézmény, számunkra nagyon fontos, hogy a szervezési munkákat nagyon jól el tudtuk végezni. Színvonalasan, körültekintően ment a tervezés. Ez mindenképpen azt a csapatot minősíti és dicséri, amelyik a Kulturális Központban dolgozik, plusz még az önkénteseket is, akik nagyon nagy munkát tettek le. Szakmailag és zenei szempontból a zenészek visszajelzését tudom tolmácsolni. Ez a fesztivál, a fellépő együttesek sorát is figyelembe véve, egy nagyon színvonalas fesztivál Európa-szerte. Ezt mindenképpen szeretnénk tartani, és örvendünk, hogy olyan támogatásban volt részünk, mellyel a fesztivál színvonalát, ugyanakkor ingyenességét is meg tudtuk tartani. A harmadik szempont pedig a közönséget jellemezné. A külföldi zenészek azt mondták, nagyon nagy élmény volt számukra itt lenni; nagyon jó közönségük volt, műértő, zeneértő közönség. Azt a csendet és koncentrált figyelmet, amit itt tapasztaltak, ők nem tapasztalják már Nyugat-Európában, és ezért külön köszönetet mondtak.”

A három fő kultúrameghatározó, európai nemzet közül idén az együttesek többnyire az olasz zenére építették műsoraikat, lévén a Fesztivál tematikája az olasz zene – La bella musica Italiana. Még ott van a francia zene (ez a tematika határozta meg az elmúlt év fesztiválját), vagy ott van, a 15-18. század másik európai nyelvterületnek, a németalföldi és német népeknek a zenéje. Filip Ignác, a Fesztivál előtt tartott sajtótájékoztatón elárulta, hogy jövőre ennek a földrajzi területnek a zenéje kerül terítékre. Az idén az olasz zene állt a középpontban, vagyis egy napsütötte, meleg éghajlatú vidék zenéje: nem véletlen, hogy ez a nemzet adta a legtöbb új zenei műfajt, itt születtek a legjelentősebb kulturális változások – a reneszánsz zene új nyelvezete itt bontakozott ki, és itt ébredt öntudatra a monodikus gondolkodás, az ének elsőbbsége, és ugyanitt fogalmazódott meg a bel canto gondolata és művészete is. Ebből az állandó éneklési vágyból táplálkozó zenével áll majd szemben a német zene, amely, földrajzi elhelyezkedésénél, az őt érő, főleg északi hatások révén, más embertípust szült, így zenéjük is részben más fejlődési irányt vett.

La bella musica Italiana – az idén 16 együttes járta körül ezt a témát, ha lehet így mondani, annak több vetületét. Hiszen a zenei kínálatban, a műsorrendben, illetve a műsorok felépítésében egészséges egyensúly uralkodott, melyekben helyet kapott mind az olasz középkor, a reneszánsz és a barokk zenéje, természetesen áthallásokkal más nemzetek felé, illetve a különböző stíluskorszakok közötti, átmeneti dallamok, művek. Természetesen, egy fesztivál nem elég egy ilyen téma ezerféle arcának a feltárására, csupán szeleteket kaptunk belőle, de mindenképp értékes szeleteket!

A Fesztivál – számokban: 16 hangverseny (a 17. a Barokk Fesztiválzenekar hangversenyének megismétlése Bukarestben, a Szent József katedrálisban), 3 utcazene, 2 diákhangverseny, 1 Örömzene, 1 tudományos előadás és 1 könyvbemutató. Sűrű program, egymásra épülő, nagyszerű műsorokkal: ez várta az idei Fesztivál hallgatóságát. Ki-ki megtalálhatta itt a neki tetsző hangokat. Ezeken kívül pedig, a Fesztivál nulladik napján kerekasztal-beszélgetésre is sor került: a 35 éves Fesztivál kezdeteiről beszélgetett Boér Károly meghívottaival, aki az első fesztivál óta nyomon követi az itt zajló eseményeket.

A Fesztivál az idén is megszólította az emblematikus, hazai együtteseket, akiknek a neveit már a műsorfüzet első fellapozásakor vagy az interneten megjelenő első híradásokkor keresünk, illetve nagyszerű együtteseket tudott meghívni Nyugat-Európából is, akik, az ez év májusában megkapott EFFE-minősítés és az ezzel járó lehetőségek mellett, elviszik a Fesztivál hírét Európa több pontjára. Köszönet ezért a támogatóknak, akik biztosították ehhez a megfelelő pénzalapot!

A közönség mindezt hálásan fogadta, legtöbbször szép számban gyűltek össze a Mikó-vár udvarán, vagy a vár észak-nyugati bástyatermében. Több visszatérő vendég van mindig a közönség soraiban, akik számon tartják ezt az eseményt, és szívesen eljönnek az általuk vagy jobban ismert vagy pedig különlegesnek vélt együttesek miatt. Szerencsére az idő is megengedte, hogy minden az előre meghatározott rend szerint történjen. A Fesztivál helyszínéül szolgáló várudvar és bástyaterem ideális terei ennek a szellemiségnek – bár a bástyaterem a későesti hangversenyeknek, a nagy érdeklődés miatt néha kicsinek bizonyult –, amely illő és áhított, hogy megmaradjon az elkövetkező években is.

A Fesztivál mellett, de azt időben kissé megelőzően zajlott a VIII. Régizenei Nyári Egyetem. Idén július 5 és 10 között, kilenc kurzuson vehetett részt az az 54 diák, belföldről és külföldről egyaránt, akik szélesíteni kívánták látókörüket a régizenélés terén. A Nyári Egyetemen először részt vevő vagy akár többedjére visszajáró diákok furulya- és fuvola-, barokk hegedű-, ének-, csembaló-, lant- és gitár-, viola da gamba-, ütőhangszeres illetve tánckurzusokon vehettek részt, melyeket a reneszánsz együttes-kurzus fogott össze, lehetőséget biztosítva az együttes előadás kipróbálásában. Az itt született eredményeket két hangversenyen mutatták be a diákok, 10-én, a Fesztivál második napján.