Hálaadó szentmisével és új könyv megjelenésével ünnepel

Dr. Vencser László morálteológus, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola volt tanára és vicerektora, az ausztriai idegen nyelvű katolikus lelkészségek országos igazgatója 2017. június 17-én 70 éves. Az alkalomról munkatársai, hívei és tisztelői év eleje óta lakóvárosában, Linzben, de itthon, szűkebb és tágabb szülőföldjén is több alkalommal megemlékeztek, a kerek születési évforduló napjához pedig szülőfalujában kapcsolódnak ünnepi események: június 20-án Ditróban szentmisén mond hálát a hét évtizedért, június 23-án pedig bemutatja új könyvét. Az elmúlt hét év során született írásaiból, előadásaiból és beszédeiből hetvenet közreadó kötet címe felettébb találó: azt fejezi ki, milyen úton haladva jutott el Vencser László idáig és milyen úton óhajt továbbhaladni. Ez az út pedig nem más, mint az értékeink útja.

„Hét évtizedem 14 (gyermekkor), 9 (gyulafehérvári diákévek), 5 (római tanulmányok), 16 (gyulafehérvári tanári tevékenység) és 26 (ausztriai lét) éves időszakokból tevődik össze, amelyeknek köszönhetően színes és változatos, történésekben gazdag életre tekinthetek vissza” – kezdi számvetését új könyvében az ünnepelt, s miközben mindezt összegzi, mi is végigfuttatjuk gondolatainkat, mit is látunk, ha Vencser Lászlóra vetjük tekintetünket.

Jómagam tíz évvel ezelőtt, 2007 februárjában ismertem meg őt Kismartonban és már annak az évnek az őszén megjelent első közös munkánk eredménye, az Itthon és otthon – Vencser László 60 éve című interjúkötet. Azóta húsz könyvet szerkesztettünk közösen, az ezekhez kapcsolódó, világszerte tartott rendezvényeink száma pedig több száz. A közös munka, a sok utazás, a programok előkészítése és megtartása során jól megismerhettem gondolkodását, a világhoz való viszonyulását.

Meghatározó, mindent eldöntő kérdés számára az istenhit, a keresztény értékrend, amit szűkebb szülőföldje oltott belé és táplált ifjúkori évei alatt. Ugyanígy elsőrendű jelentőségű számára az egyenesség és az igazságosság, amit rajongva szeretett szüleitől kapott örökül. És kísérője életének a szerénység, az önzetlenség is. Szabó Ernő linzi magyar lelkész ez év február 19-én Linzben úgy mutatta be őt a szentmise elején, hogy „Az Ember”, „A Mi Emberünk”. Igen, Vencser László sok szempontból az Ember, az emberségesség nagybetűs példája.

Legelőször is azt csodálom benne, hogy hiába vezette el útja Erdélyből, soha nem tudott és nem is akart elszakadni a szülőföldjétől. Fizikai értelemben félig, szívében pedig egészen itthon maradt. Külhonban is egyre azt kereste és keresi, mit tehet az otthoniakért. Segít és segítségeket közvetít, szellemiek és anyagiak terén egyaránt. Erejéhez és lehetőségeihez mérten mindmáig az itthoniak, földijei szolgálatában áll. Ezért alapította meg a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házat, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthont, a ditrói Idősek Klubját, a Jakab Antal Keresztény Kört és a Jakab Antal-emlékdíjat, s hogy ezeken túl csupán egy utóbbi példát említsek: ezért mozdult meg elsőként az atyhai templom leégése után, hogy a linzi segélyalaptól az egyházközségnek jelentős, húszezer eurós azonnali gyorssegélyt közvetítsen.

Egészen megindító látni azt is, hogy amerre az útja elhalad, mennyi plébánia előtt megáll, meglátogatja paptársait. Kíváncsi arra, ki hogy van. Legutóbb Bécsből Brassóba repült előadást tartani és pár napot a városban töltött. Ezt a pár napot is arra fordította, hogy végiglátogassa a környéken – el Sepsiszentgyörgyig – élő és szolgáló papokat.

Mestere a barátságok, emberi kapcsolatok ápolásának. Sosem feledkezik meg névnapokról, születésnapokról, és a mai napig személyre szólóan, külön-külön küldi el mindenkinek húsvéti és karácsonyi jókívánságait. Hetvenedik születésnapi ditrói hálaadó szentmiséjére is egyenként küldött el több száz meghívólevelet. Rendre felköszönti az ezüstmisés és más jubiláns papokat, nem kis meglepetést és örömet szerezve nekik ezzel. Mindez valószínűleg azért van így, mert a szívében hordozza a gyulafehérvári egyházmegyét, amelyhez ő is tartozik és amelytől nem is szakadt el soha.

A másik dolog, amit csodálok benne: hogy mennyire fontos számára a magyarsága. Éppúgy érez, amint a kétszáz éve született Arany János: „Nekem áldott az a bölcső, / Mely magyarrá ringatott.” Nemcsak vallja, mondja, írja, hangoztatja, de a valóságban is megéli és tanúsítja, hogy mi, az anyaország mellett a Kárpát-medencében és a világban szétszóródott magyarok mindannyian egy nemzethez tartozunk. Ő a magyar nemzetet nem tudja darabjaiban, csak egészében látni. A Linzben Kerny Géza, majd Szabó Ernő atya által kőbe vésetett szemléletet képviseli ő is, azaz nem tesz különbséget felvidéki és délvidéki, erdélyi és kárpátaljai, anyaországi és diaszpórai magyar között. Vencser László valóban szép példája annak, hogyan kellene látnunk és kezelnünk az egy nemzethez tartozás gondolatát.

Persze, hogy mi, Jakab püspök rokonai különösen is a szívünkbe zártuk, hiszen egykori főpásztorunk születésének századik évfordulójakor, 2009-ben megszervezte hetvenkét programmal a centenáriumi évet, azután a Jakab Antal Keresztény Kört, 2012-ben, a püspökszentelés kerek évfordulóján negyvennégyünk felejthetetlen római zarándoklatát, és annyi mindent még, ami Jakab Antal emlékét felszínre hozta és ott tartja azóta is. De nemcsak szeretett „püspökbácsink” emlékét ápolja, hiszen szervezett már megemlékezés-sorozatokat más nagy személyiségek tiszteletére is. Ő egyszerűen fontosnak tartja, hogy a múlt jó példáit, nagy példaképeit magunk előtt lássuk, azokat kövessük és azokat más nemzettársaink elé is eljuttassuk.

Új, Értékeink útján című kötete is bizonyság erre. Előszavában így ír: „A könyv az elmúlt hét év során született írásokból, előadásokból, beszédekből nyújt válogatást. Szerepelnek benne Márton Áron és Jakab Antal volt nagy püspökeinkkel kapcsolatos visszaemlékezések, további írások a figyelmet Pálfi Géza, Hajdó István és P. András Imre életére irányítják, a Gyulafehérvári Főegyházmegye szülötteire, akik munkájukkal népünket, egyházunkat szolgálták.”

Magyarország Kormányának Petőfi Sándor-, majd Kőrösi Csoma Sándor- ausztriai ösztöndíjasaként két év alatt magam is közelről láthattam, mekkora tisztelet övezi Vencser Lászlót Ausztriában is. El-elnéztem ott is, abban az önmagából ki-kiforduló, talaját el-elvesztő világban telő napjait, lépéseit és küzdelmeit, örömeit és keserveit, sikereit és terveit, és minél inkább el-elnézegettem ezt, annál inkább arra jutottam: épülésére válna a napról napra egyre furcsábbá váló, a lábáról leesni látszó világnak, ha több Vencser László szaladgálna az emberek között!

Nagyon-nagyon sokakkal együtt: becsülöm, tisztelem, nagyra tartom – és köszönöm neki, hogy nem önmagáért, hanem értünk, magyar és keresztény, nem magyar és nem keresztény, de jó akaratú, jó szándékú emberekért, a mi megmaradásunkért, a mi jövőnkért él és munkálkodik.

Adja Isten, hogy ezt még sokáig tehesse!

Varga Gabriella

Vencser László

Ditróban született 1947. június 17-én. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában végezte. A gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán 1965 és 1970 között filozófiát és teológiát hallgatott; a lelkipásztorkodástan hodegetika ismereteit Márton Áron püspöktől sajátította el, egyházjogtanára dr. Jakab Antal volt. Az 1970–1975-ös időszakban Rómában a Pápai Gergely Egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott, licenciátusi vizsgát tett, a Pápai Lateráni Egyetem keretében működő Accademia Alfonsianán erkölcsteológiát tanult, majd doktori címet szerzett. Márton Áron püspök 1971. szeptember 12-én, Ditróban szentelte pappá. Papi mottója: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másokat” (Mt 20,28). 1975 és 1991 között – Márton Áron, majd Jakab Antal megyéspüspökök kormányzása idején – a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán erkölcsteológiát tanított. Ezzel párhuzamosan néhány évig a fundamentális teológia előadója, 1981 és 1991 között vicerektor, illetve a Papnevelő Intézet gazdasági vezetője volt. 1990–1991-ben a Gyulafehérvári Egyházmegye újraalapított Caritas-szervezetének első igazgatója. Néhány az Erdélyben általa alapított intézmények közül: Jakab Antal Tanulmányi Ház, Csíksomlyó; Szent Erzsébet Öregotthon, Gyergyószentmiklós; Idősek Klubja, Ditró.

1991. szeptember 1-jétől Ausztriában él, ahol a Linzi Egyházmegye Lelkipásztori Hivatalánál az idegen nyelvű lelkészségek szakosztályának az irányítója. Emellett 1994 és 1996 között a Gyulafehérvári Főegyházmegye pénzügyi kamarájának igazgatója, 1996-tól 2007-ig a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház rektora, majd igazgatósági tagja volt. 1997–1998-ban a Német és Osztrák Püspökkari Konferencia bécsi székhelyű Kelet- és Közép-Európai Egyházi Projektek Információs Irodájának vezetője, 2000-től pedig az Osztrák Püspöki Konferencia keretében működő katolikus idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója. Ezen beosztása révén 2002-től az Osztrák Pasztorális Bizottságnak is tagja. 1985–2007 között a Gyulafehérvári Főegyházmegye székeskáptalanjának kanonoka. 2006-tól 2010-ig az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa (CCEE) keretében működő, svájci székhelyű Migrációs Bizottságának tagja.

Négy éven keresztül, 2009 márciusától 2013 márciusáig tagja volt az Osztrák Szövetségi Kancelláriahivatal keretén belül működő Ausztriai Magyar Népcsoport Tanácsnak.

Többször volt küldött a Magyar Országgyűlés Diaszpóra Tanácsának ülésein.

Egyik alapító-elnöke a 2010 márciusában létrehozott Jakab Antal Keresztény Körnek, amelynek keretén belül az egy nemzetben való gondolkodás jegyében a Kárpát-medencében és a nyugati diaszpórában jelentős egyházi és kulturális tevékenységet fejt ki.

Rendszeresen publikál, 1989 óta különböző erdélyi, magyarországi, ausztriai és más külföldi lapokban – többek között a kolozsvári Keresztény Szóban és a szintén kolozsvári Vasárnapban, az ausztriai Bécsi Naplóban, az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete Erdélyi Szemmel című lapjában, valamint a nyugat-európai magyar katolikusok Életünk című lapjában – jelentek meg írásai. Közel harminc könyv szerzője/társszerzője, szerkesztője/társszerkesztője, lektora.

Az elmúlt húsz évben megjelent könyvkiadványok jegyzéke

	Szerző / Szerkesztő neve	Könyv címe	Megjelenés éve
1.	Vencser László	Felelős szabadság	1998
2.	Vencser László	Die Sakramentalität der Generalabsolution im Licht der Frühskolastik (Doktori értekezés kivonata)	1999
3.	Vencser László	Egy a ti atyátok – Gondolatok a Miatyánkról	1999
4.	Vencser László	Atyánk és társaink – Erkölcsi vonatkozások a Miatyánkban	2000
5.	Tempfli Imre – Vencser László (szerk.)	Új ég és új föld – Emlékkönyv Jäger Péter 65. születésnapjára	2004
6.	Varga Gabriella	Itthon és otthon – Vencser László 60 éve	2007
7.	Varga Gabriella – Vencser László (szerk.)	Jakab Antal-emlékkonferencia	2009
8.	Varga Gabriella – Vencser László	Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal	2009
9.	Varga Gabriella – Vencser László	Én Uram és én Istenem! Hetvenállomásos zarándokúton Jakab püspökért – Egy emlékév története, 2009. március 12. – 2010. március 13. Hirdetés repyx.com - Applikációk, webáruházak és archiváló rendszerek fejlesztése 2023-11-17 Szent Erzsébet-gyűjtés rászoruló gyerekek oktatására Hitélet Ifjúság Irányvonal Közélet Erdély 2023-02-08 Közzétették Hargita Megye Tanácsa egyházi közösségi célú pályázati programjait Hitélet Irányvonal Közélet Hargita megye Hirdetés repyx.com - Applikációk, webáruházak és archiváló rendszerek fejlesztése 2022-11-29 Szent Miklós Napok 2022 Hitélet Ifjúság Irányvonal Irodalom Közélet Kultúra Múlt, jelen, jövő Zene Gyergyószentmiklós Ez az oldal cookie-kat használ. Az oldal böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. Bővebben Elfogadom