Gyergyószentmiklóson tartott elődást Dr. Tapodi Zsuzsa, egyetemi docens

Irodalom régen és ma

Veszített-e az irodalom a hagyományos szerepéből, milyen változásokon ment át, hogyan váljunk olvasóvá – ezekről a kérdésekről, valamint az irodalom társművészetekkel, realitással való kapcsolatáról beszélgetett dr. Tapodi Zsuzsa április 5-én, kedden az Angel’s kávézóban, a Sapientia EMTE kávéházi előadások sorozatában.

Az irodalomnak csak akkor van létjogosultsága, ha vannak olvasók, akik értelmezik a saját személyiségükön keresztül az adott művet – az előadás vezérfonalát jelentő gondolat többször említésre került a kávéházi beszélgetés ideje alatt. Ahhoz pedig, hogy az olvasó bele tudja helyezni saját magát, a gondolatait az olvasott műbe, olvasóvá kell válnia. Ez pedig egy folyamat: minél többet olvasunk, úgy válunk egyre érzékenyebbé, igényesebbé  – fejtette ki az egyetemi docens.

Az összehasonlító irodalmat tanító Tapodi Zsuzsa az irodalom és társművészetek viszonyáról is beszélt. Elmondása szerint a filmadaptációk legtöbbször „vizet sem vihetnek” az irodalmi alkotásnak, néhány kivétel azonban mégis fellelhető, például Stanislaw Lem Solaris című regényét Andrej Tarkovszkij és Steven Soderbergh vitték filmre, és a rendezők értelmezői szerepe új, tágabb dimenziókat adtak a történetnek.

Egyértelmű, hogy az irodalom mára veszített hagyományos szerepéből, hiszen az információközlés ma már nem kell az irodalmi alkotások sajátossága legyen, számos más mód van arra, hogy képet kapjunk a valóságról. Tapodi Zsuzsa szerint a nevelő szerep megmaradt – hiszen az olvasott mű akarva-akaratlanul is hat ránk, a benne lévő információk könnyebben befogadhatók, mint a történelemkönyvek száraz adatai. És nem utolsósorban: azok az ismeretek, amelyekhez érzelmileg kapcsolódunk, hosszabb ideig megmaradnak.

Alapvető igényünk ma is, hogy a valóságot dokumentáljuk és megosszuk másokkal – sokan ezt a közösségi oldalakra feltöltött fényképekkel teszik meg, de ma is szükség van az irodalom effajta szerepére – hangsúlyozta az előadó. A most születő művek valóságábrázolása segíthet majd a felnövekvő generációnak, hogy az emberi sorsokba burkolt csapdahelyzeteket értelmezve esetleg el tudja majd kerülni ezeket a saját életében.

Az irodalom legfontosabb szerepe a szórakoztatás és az informálás – ha mindkettő jelen van egy műben, az író a legkülönbözőbb igényeket kielégítve tud maradandót alkotni. Az előadó példaként hozta fel Umberto Eco A rózsa neve című alkotását, amely krimibe ágyazva mutatja be a középkor világát, a kolostori életet; de ugyanide sorolható Milorad Pavic Kazár szótár című alkotása (százezer szavas lexikonregény), amelyet a világ minden nyelvére lefordítottak.

Hallgatói kérdésre válaszolva az előadó kifejtette: nagyon sok, a diákok számára kötelező házi olvasmány nem az ő korosztályuk értelmezési képességének felel meg. Nem kevés gondot jelent a fiatal olvasók számára a nyelvezet sem, példaként említette a francia oktatási rendszert, ahol nem félnek attól, hogy átírják a klasszikusokat, nem nélkülözve az esztétikai értéket, és nyelvileg közelebb hozva az alkotásokat a befogadókhoz. A Harry Potter-történetekkel kapcsolatban elmondta: a mitikus világ rabul ejti a fiatal olvasókat, mert általa egyszerre vannak jelen a hétköznapi valóságban és a mítoszok világában, ugyanakkor a háttérben a jó és a rossz örök harca húzódik, amely mindig aktuális.

El kellene juttatni mindenkit oda, hogy ne álljon meg a szórakoztató irodalomnál, fejlessze magát az olvasóvá válás útján – hangzott el az előadás befejező részében.

Boncina-Székely Szidónia
Címfotó: facebook.com/sapientiacsikszereda