Tisztelt Szőcs Tivadar!

Nagy megelégedéssel látom, hogy mégis megszólalt önben az a belső hang, amit lelkiismeretnek nevezünk. Külön dícséret azért, hogy minden Péter Istvántól valamint a nézőktől is elnézést kért. Az ön munkásságát én nem vagyok hivatott méltatni és azzal is egyetértek, hogy azt a kérdést bárki feltehette volna. Bárki. De nem így. Én jobban örültem volna annak, hogyha Szőcs Tivadar teszi fel, mert akkor egy bizonyos “szakmaiságba” is belekapaszkodhattunk volna. 23 éves televíziós pályafutásom során találkoztam hasonló megnyilvánulásokkal, de az öné mindegyiket felülmúlja. Kollégáim és a magam nevében kikérem azt az aberált magyarázkodást, hogy nem engedtük élőbe, mert ön Szőcs Tivadarként mutatkozott be és ezért kellett nevet változtatni. Ha ez mégis így történt volna, akkor ez egy “ziccer-helyzet” és mivel kampányban vagyunk nagyon nagyot lehetett volna “lőni” ezzel. Képzelje csak el, végre élőben van és azzal kezdi, hogy: Szőcs Tivadar vagyok, de csak álnéven tudtam bejutni a műsorba.. Mekkora szenzáció. Legalább 100 szavzatot szerzett volna! Magyarán a televízió, a műsor, a stáb és személyem hitelességét is megingathatta volna.  Aki ismer tudja, hogy nem szoktam a kisújjam mögé bújni és nálam nincs cenzúra. Ami az ön idegen identitását illeti, hát sok sikert hozzá. Lehet, hogy szüksége lesz rá, mert egy ilyen öngól után kár magyarázni a bizonyítványt, hogy a tévések a hibásak. Az ön kigúnyolásához nincs közünk, nem rajtunk múlott, hogy John Travolta is Péter Istvánt keresi.

Üdvözlettel, Zsigmond Attila – szerkesztő-műsorvezető