A fáink halálára
Örömmel látom, hogy a tavasz nemcsak a természet megújhodását hozta el városunkba, hanem az emberi szorgalom kibontakozását is.
Kátyúzás, takarítás, virágültetés, parkosítás, faültetés, aszfaltozás, járdaépítés indult a nyárelő melegével egyszerre. Tennivaló akad bőven, s hely is garmadával, ahol pótolni kell az elmúlt évek be nem fejezett vagy el sem kezdett munkálatait. Megelégedésre még nincs ok, mondhatni csak most indult be a gépezet, s remélhetőleg nem fullad le, hanem teljes lendülettel, erőbedobással dolgozik tovább a városlakók megelégedésére. Személy szerint, sok mással ellentétben, nem keresek logikát a fejlesztések ésszerűségében. Már megszoktam, hogy van úgy, hogy a házon még nincs tető, de a nappaliban már ott feszül egy vadonatúj nagyképernyős LED tévé. Mi van, ha jön az eső? Nem jön. Nem jöhet, mert az építkezési tervben nincs benne, s kész! Az ilyenszerű tervekkel, s az ezekhez tartozó pályázatokkal nem érdemes vitába szállni. Miért jobbak az erdei utak, mint a város legforgalmasabb utcái? Ha már leaszfaltozták közpénzből pl. a békényfői utat, akkor utána miért zárták le sorompóval? Miért parkosítással foglalkozunk, amikor számtalan más fontosabb, égetőbb problémára kellene pénz? Miért a járdákkal bíbelődünk, mikor sok helyen még nincs a víz- és kanalizálási hálózat sem kiépítve? Feltehetőleg van mindenre magyarázat, ami természetesen nem ad kielégítő választ azon polgárok kérdéseire, akik a dolgok ésszerű és célszerű menetéhez szoktak.
Ezen felvetés alapján számomra, és még sok más számára sem teljesen elfogadható ez a fakivágási buzgalom, ami sajnos jellemző lett az utóbbi időben. Míg egy magánszemélynek hosszas ügyintézés előzi meg egy valóban problémát okozó fa kivágása, addig az önkormányzat kérdezés nélkül vág ki olyan fákat, melyek a városképhez tartoztak, melyeket szerettek az emberek, melyek nélkül rútabb lett a környezet, nem beszélve a hasznos biológiai hatásukról. Minden fa oxigéntermelő, hang- és zajszigetelő, porfogó, árnyat adó, és ezen túl egy ökológiai rendszer tulajdonosa.
Persze, magyarázat most is akad. Több is, hiszen csak egy munkálat során (lásd a Batthyány Ignác Műszaki Szakközépiskola előtti térrendezést) két ok is volt kivágni a fákat: kivágásra kerülnek a burkolat épségében kárt okozó jegenyék, ezáltal érvényesül a tanintézmény „patinás” épületének homlokzata is; a régi beteg jegenyék, melyek veszélyesek lehetnek úgy a lakosságra, mint az épület épségére, kivágásra kerülnek. Lehet válogatni az okok között. Gondolom a többi esetben is (a főtéri akácok, orgonák, tuják, vagy az adóhivatal előtti parkoló tujái stb.) ilyen „szakszerű” eljárással állapították meg a fák lemészárlásának indokát.
Annak ellenére, hogy az újabb faültetések jó ötletnek tűnnek távolról sem pótolják az elvesztett lombköbmétert. Míg egy területen néhány nagyobb fa 2000 lombköbméterrel akár 8000 négyzetméter aktív felületet biztosíthat, addig a helyükbe ültetett 50 gömbmeggy 50 lombköbmétere (a legjobb esetben) csak 200 négyzetméter aktív felületet ad, és hosszú évek (10-15) kell elteljenek, hogy ez valamelyest nőjön. Arról már nem is teszek említést, hogy ezek a divatos díszfák teljes egészében tájidegenek, még a többi (akác, jegenye, tuja) mellet is.
Jó lenne, ha a zöldövezeti kataszter elkészítése után kidolgoznák a város zöldövezeti stratégiáját a tisztelt vezetők, és nem vagdalnánk tovább fejetlenül a zöld örökségünket.
Ábrahám Imre
