A hit kegyelem, a család áldás, a gyermek jövő
Dánél Sándorral beszélgettünk a családalapítás és gyermekvállalás fontosságáról, valamint arról, melyek azok a negatív tényezők, amelyek ezt hátráltatják a mai világban.
A régi családformákhoz hasonlóan is lehet élni, gyereket nevelni a mai világban. Tökéletes példa erre a hétgyermekes Dánél Sándor, a Csíkszeredai Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, aki elmondta, a hit fontos helyet foglal el életükben, a gyermekeiket kicsi korúktól kezdve a munka örömére, szociális érzékenységre nevelik. Szerinte egy drágább autó fenntartása többe kerül, mint egy nagycsalád eltartása. áldásként fogadták összes gyereküket.
Dánél Sándor és felesége hét gyermeket nevel. Négy lány és három fiú, a legkisebb 10 éves, majd sorban 13, 14, 16, 17, 23, illetve 28 évesek alkotják a nagycsaládot. A családfő keramikus-fazekasmester, felesége, Magdolna asszisztensnő. Az egyesület révén aktívan részt vesznek a közösség életében, jótékonysági, kulturális és közösségépítő rendezvényeket szerveznek, összetartják a csíki nagycsaládosokat.
– Mit jelentett régebb és mit jelent ma a család?
– A család szerepe sokat változott, régebb a kommunizmus, manapság a nyugati gondolkodásmód, az anyagiak előtérbe helyezése befolyásolja. Az „egyedül én számítok, más senki” szlogen elterjedésével mindenki csak saját magával törődik, egy közösségi házban már a saját szomszédaikat sem ismerik a lakók, társadalmi szinten is ezt próbálják belénk kovácsolni. Ez a közösséget, a családokat, a fiatalokat is negatívan érinti.
A családalapítás előtt álló fiatalok – főleg a keresők – a könnyebb utat választják, az önmegvalósításét, amikor függetlenek maradhatnak, utazhatnak, világot láthatnak, nem feltétlen érzik szükségesnek a családalapítást. Lehet, gyereket szeretnének, de az nemcsak, hogy nagy felelősséggel járna, hanem az addig élvezett szabadságukat is korlátozná. Hétgyermekes apaként elmondhatom, a családommal sok helyre eljárunk, közös programokban veszünk részt. Kérdezik sokan: „hogy van ennyi mindenre időtök”. Számunkra a házastársi kapcsolat nem abból áll, hogy munka után hazamegyek, és leülök a tévé elé megenni a kész vacsorát. Elvből nincs is tévénk! Ha kell, odaállok főzni, mosogatni, mindent közösen végzünk. Ahhoz, hogy a kapcsolatunk jó legyen, teszünk is érte, meghallgatjuk egymást. Közösségi találkozókra megyünk, családoknak szervezett csoportokba, ahol mind a házastársi kapcsolatokra, mind a gyermeknevelésre vonatkozó problémákra, a többi családdal elbeszélgetve megoldást találhatunk. Meghallgatjuk, ők hogy oldották meg, például a tinikor szeszélyeivel járó nézeteltéréseket. A közösségre mindenkinek szüksége van, azon belül tudnak pozitív döntéseket hozni a család érdekében. A jó kapcsolat megerősíti a családokat, nem vitával töltik az időt, hanem meghallgatják egymást. A közös, családi beszélgetések visznek a harmonikus élet felé. Ha a gyermekeink is ezt látják, nem kell csodálkozni, hogy a 17 éves lányunk, annak ellenére, hogy teljesen mást lát kortársaitól, azt mondta, legalább nyolc gyermeket szeretne majd, ha családja lesz. Ezek örömteli pillanatok. A gyermek rájön arra is, hogy a legújabb kiadású mobiltelefonra nincs szüksége, mert nem munkaeszközként használná, mint a felnőttek. Ezeket tudjuk kezelni. A helyes példa továbbadásának kellene megteremteni a lehetőségét. Nekünk, családos közösségeknek ez az egyik feladatunk, ahogy a magyar családoknak is, hisz a magyarság jövőjéről beszélünk.
Ezelőtt nagyszüleink, szüleink örökölték a család szeretetét, tudták, ez az igazi érték, amiért az ember él. Mondogatták is: „a gyermekért élünk”. őket nem befolyásolta az akkori helyzet, a szárazság, vagy különböző fertőző betegségek, de még a háború sem, ők akkor is elfogadták Istentől a gyermekáldást. Akkoriban így születtek testvérekül öten, hatan, vagy még többen. Mondhatom, kiváltságos helyzetben vagyok, szüleink erős nemzeti identitásának, székely mivoltának köszönhetően, mi még a kommunista rendszerben is hatan születtünk. Ilyen szempontból a mai fiatalokat a nyugati behatások negatívan érintik. Főleg akkor tudnak erősebb hatást gyakorolni egymásra, amikor szórakozásról van szó.
– Mennyire fontos szerepet foglal el a hit az önök életében?
– Minket is vallásosan neveltek, így természetesen a mi családunk sem lenne teljes hit nélkül. Nálunk alapfeltétel, hogy a nap végén hálát adjunk Istennek az elmúlt napért, este az asztal köré gyűlve, közösen imádkozunk nemcsak magunkért, de a magyar családokért is. A gyermekeinket is így neveljük. Érzi az ember, hogy csak egy eszköz, akkor is, amikor a hitre, de akkor is, amikor a munka szeretetére tanítja őket. Nem én vagyok a nagyszerű, hanem a fentről kapott kegyelmek révén sikerül ezeket megvalósítani.
Hit nélkül nem tudnánk olyan dolgoknak örülni, amelyeket a mai fiatalok természetesnek vesznek, annak, hogy van fedél a fejünk fölött, van ágyunk, ahová lehajtsuk a fejünket, megvan a mindennapi kenyerünk. Ez nem természetes! A világon hány ember van, aki nélkülözik? Ha ezeket a gyermek megtanulja, megnő a szociális érzékenysége. Például, volt, amikor egyik gyermekem hallott egy életmentő gyűjtésről, amelyet egy beteg fiatal műtétére szerveztek, és odaadta az összes félretett pénzét. Ilyenkor az ember szeméből kicsordul a könny, mert én is gondoltam, hogy segítek, de nem ekkora összeggel. Néha mi tanulunk tőlük.
– A családoknak milyen szerepe van Székelyföld jövőjében?
– Azt hiszem, a család az egyetlen megtartó erő, ami ha eltűnne, a jövő is bizonytalanná válna. A mai fiatalok pedig nem igazán mernek gyereket vállalni, családot alapítani. Többen élnek párkapcsolatban, egymás számára csak eszközt jelentenek, nem köti össze őket semmi, ha éppen megunják társukat, akkor tárgyként lecserélik, mást keresnek. Ez a beállítottság nemcsak számukra, de Székelyföld és a magyar nemzet népesedésére és jövőjére is káros hatással lehet. Isten az embert azért teremtette, hogy családja legyen, hogy teremjen, gyermeket nemzzen. Böjte Csaba testvér hasonlata ezt jól ábrázolja: egy gyümölcsöskertben, ha van egy olyan szép fa, ami nem hoz gyümölcsöt se első, se második évben, lehet gyönyörű a lombozata, nagyon jól nézhet ki, a gazda a harmadik évben ki fogja vágni, mert nincs rá szüksége. Isten akaratát kell teljesítsük. Egyedül senki sem boldogulhat. Aki azt mondja, egyedül boldog, az hazudik. Aki azt mondja, gyermek nélkül boldog, az még nem tapasztalta meg, mi a valós boldogság. Tudom, vannak sokan olyanok is, akiknek ez önhibájukon kívül nem adatott meg. Ha mindez eljutna a fiatalokig, hogy sok pozitív példát látnának, ahogyan vezeti az utcán anya a gyerekét, vagy boldog házaspárok kézen fogva sétálnak, esetleg az idősek egymás felé kifejezett gyöngédségét, lehet, elgondolkodnának, és kedvet kapva, rendeznék az életüket.
– Manapság ritkábbak a nagycsaládok. Ön szerint miért nem mernek több gyermeket vállalni a házastársak?
– Mert egyesek előtérbe helyezik a luxust. Nem kell feltétlenül egy kacsalábon forgó palotában élni, amiért hét gyermek van a családban. Nem ez a nagycsalád alapja. őseink saját erdeikből termelt fából építették nem túl nagy otthonaikat, nem alakítottak ki külön szobát, mert a családot nem lehet egyben tartani akkor, amikor mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy konfliktus esetén más helyiségbe vonuljon. Például, amikor leülnek egy asztalhoz, a gyerek sértődötten feláll, és becsapja a szobája ajtaját, úgy, hogy két napig nem is látják szülei. A régi családokban ez nem így működött, a nappalin kívül csak egy ünnepi szobát rendeztek be, egy élettérben teltek a mindennapjaik, egy szobában aludtak. Ha megbántották egymást, megvolt a lehetőségük a megbocsátásra. A közös étkezések, imádkozások során egybekovácsolódott a család, mindenki békével a lelkében mehetett lefeküdni. Ezt később gyerekeik is továbbvitték.
A legtöbben azért akarnak nagy házat építeni maguknak, mert ezt látják másoktól. Nem kerül többe egy nagycsalád fenntartása, mert nem feltétlen kell megengedni mindent a gyermekeknek, megvásárolni a legújabb kiadású elektronikai eszközöket. Mi nem akarunk a reklámok alanyai lenni, az ősi hagyományokat követjük. Isten adta képessége a székely embernek a több száz mesterség, amellyel megkeresheti mindennapi betevőjét. Éhen biztos, nem halunk, amíg kapálni, lapátot fogni, fát cipelni tudunk, hogy csak a legegyszerűbb lehetőségeket említsem. A kérdés az, mit akar valaki tenni, amikor azt mondja, nincs munkája.
Nagycsaládosokként megkeressük a lehetőségeket erre, dolgozunk, a gyermekeinket is kicsi koruktól kezdve a munka szeretetére neveljük, hogy lássák, nem csupán pénzért kell dolgozni, hanem, mert egy közösségben vannak bizonyos feladatok, amelyeket ahhoz, hogy jól működjön, fel kell vállalni. Ahogy nőnek, egyre nagyobb feladatokat látnak el, ezért mi, szülők sok munkától mentesülünk, nem kell a nap 24 óráját végigdolgozzuk, mint a mai tökéletes modern ember.
– A Gyergyói-medencében menynyire jellemzőek a nagycsaládosok?
– Két évvel ezelőtt keresett meg egy család, hogy hasonló egyesület létrehozásán gondolkodnak, hisz Gyergyó környékén is több nagycsaládos van. Tanácsoltam nekik, mielőtt hivatalosan bejegyeztetnék az egyesületet, nagycsaládosokként találkozzanak minél többet, hogy egymást megerősítsék, szervezzenek kulturális rendezvényeket, különböző karitatív megmozdulásokat, hogy az emberek halljanak róluk. Hasonló szervezet létrehozására nagy szükség lenne Gyergyóban is. A medencében élő fiatalokra is pozitívan hatna, hogyha tegyük fel, 18 nagycsalád, 70 gyerekkel tábort, vagy használtruha-börzét szervezne, esetleg meglátogatná az öregotthont. Amikor látják a hasonló megmozdulásokat, odafigyel a közösség, a fiatalok is pluszmotivációt kapnának.
– Többször hallhattuk öntől, hogy a hit kegyelem, a család áldás, a gyermek a jövő. Miért gondolja
így?
– Szerintem hit nélkül nincs meg az az erő, ami a családalapításhoz szükséges. Tapasztalatom szerint a nagycsaládosok közt kevesen vannak olyanok, akik nem hisznek Istenben. Ebből is látszik, hogy a hit segít abban, hogy helyesen gondolkodjunk, miszerint a család Isten akarata. A család jó a férjnek, a feleségnek és a szüleiknek is. Kettőjük boldogságából születnek a gyermekek, ez már kegyelem. Ilyenkor áldást kapunk Istentől, nem gyermekvállalásként gondolunk rá, mert ez nem fejezi ki a csöppség felsőbbrendűségét. A gyerek lehet az, aki a társadalmunkat, a székely–magyar népet meg tudja tartani. Gyermek nélkül pedig nincs jövő.