A jóindulat homokszemcséi

Már rég fontolgatom ezt a témát, ami nem nagy durranás, de elárulja egy kis probléma nagy gondjait. Az engedéllyel épített garázsok melletti kis átjáróról van szó, a Virág negyedi 14-es tömbház hátánál. Az ablakból rálátok az utcácskára, így mindennapjai az én mindennapjaim is. Valamikor, a körülményekhez viszonyítva, elég járható volt, de aztán a Nagy Távfűtésrendszer kiépítése felbolygatta a környezetet, s azóta sem sikerült a helyreállítás. Igaz, próbálkozás sem volt rá.  Bizony kigödrösödött a feltúrt útfelület, az időnként ráhordott töltés pedig rendszeresen szétszóródik a súlyos szemeteskocsi kerekei alatt, amely ugyebár be kell járjon a garázsok melletti kukákhoz. Azon túl, hogy egyre magasabb lesz az út, a gödrök, és eső esetén a hatalmas pocsolyák, kedves ismerősként köszönnek újra és újra vissza.

A látvány lényegében nemcsak nekünk, a környéken lakóknak lehet ismerős. Már évek óta ugyanilyen állapotok uralkodnak mindenhol a tömbházak közötti elfeledett utcácskákban, ahol meglepő, de ugyancsak emberek élnek. Sokszor elnézem azt a kontrasztot, amely a városvezetés felhívásának eleget tevő lakók által ápolt, gondozott kertecskék és a mocskos, poros/sáros, gödrös utak között van. Legyen tiszta és virágos!

Na, de térjek vissza a saját „kilátásomhoz”. Az átjáróként is használt útszakasz, az időjárás függvényében, értelemszerűen más és más képet mutat. Javára legyen írva, egyáltalán nem unalmas. Erről gondoskodnak azok a „szakemberek” is, akik ilyen-olyan oknál fogva időnként alakítanak az arculatán, sosem véglegesen. Amikor végre sikerül a környékbelieknek jó keményre taposni, járni, autózni a felületet, amikor már megtanultuk a pocsolyák helyét és az azok közötti átjárókat, amikor már megismertük, hogy a víz merre folyik, amikor felhordtuk, behordtuk házainkba, garázsainkba az összes homokot, port, sarat, akkor érkezik egy újabb szállítmány anyag, és minden kezdődik elölről. Megérkeznek a jóindulat homokszemcséi más megnevezhetetlen anyagok társaságában. Kavics, föld, agyag, aszfalthulladék, bontási törmelék stb. Már mindenen túl vagyunk.

A közelmúltban is egy ilyen „arcfelvarrási” művelet történt. Véletlenül vagy sem, de a helyszínen tartózkodott volt osztálytársam, Ázsó, akinek a közelben, egy tömbház alatt van mélygarázsa. Ázsó pragmatikus ember, természetesen tiszteletben tartja a köz érdekében végzett munkát, értékeli a jóindulatot, de ugyanakkor nem felejti el a saját érdekeit sem. Szólt a buzgón dolgozó embereknek és vezetőjüknek, hogy nem lesz jó az, amit csinálnak, mert ha feltöltik még jobban a terepet, akkor onnan az egész esővíz a mélygarázsokba fog befolyni. Ázsó tapasztalatból beszélt, mert egy-egy nagyobb felhőszakadás esetén mindig árvíz probléma volt a garázsánál. Ilyenkor rendszeresen vette az esőköpenyt, a gumicsizmát, a lapátot vagy egyéb hasznos szerszámot és jó „gyergyószentmiklósi gátőrként” kivonult harcolni a vízzel. Tehát tudta, hogy mit beszél, de a jóhiszemű feltöltési munkálatot nem tudta meggátolni, mert az parancsszóra történt, és az elmondás szerint lakósági kérésre is. Beletörődve a történtekbe, más nem tudott tenni, minthogy megpróbálta leárkolni az utcácskát, és az odahordott anyagból egy szerény gátacskát emelni a garázslejárat elé, de szerencsétlenségére észrevették tevékenységét és feljelentették. A hatóság ki is szállt és leellenőrizte Ázsó „illegális” tevékenységét. Miután meggyőződött, hogy az értékes anyagból (silány köves aszfalthulladékról volt szó) nem történt lopás (megnézte a garázsát is, hogy nem-e raktározott el a becses masszából!) az ügyet lezártnak tekintette, de azért még felhívta a figyelmét, hogy az aszfaltos anyaghoz ne nyúljon, a másikfajta töltésből dolgozhat.

A sok jóindulatú figyelmeztetés és tanácsadás után eljött az a nap, melyet Ázsó, a maga egyszerű bölcsességében előrelátott. A csütörtöki hatalmas eső után megtörtént az, amit emberünk megjósolt, pedig semmi köze Nostradamushoz. A bőséges csapadék zöme, más út híján, lefolyt a mélygarázsokba. Ugyan van víznyelő előttük, de annak ellenére, hogy Ázsó és fogadott segítsége kipucolták, az már rég nem funkcionális, mert az akna valószínűleg valahol eldugult, és az már a város ügye kellene legyen, ahhoz már szakember kell, az pedig csak pénzért dolgozik, ha egyáltalán akar.

Nem volt mit tenni, fel kellett hívni a 112-őt. A helyszín bejelentése után kiderült, hogy a segítséget már kiküldték, csak a tömbház másik felében, a Garázs üzletnél dolgoznak, utasítás nélkül pedig erre a felére nem jöhetnek át. Na, de aztán lett az is, és hála a jóindulatú csapatnak sikerült a víz nagyját elszivattyúzni. A többit, a nem várt családi sportnap alkalmából, kihordták, kisepergették, feltörülgették az amúgy is mozgásra vágyó tulajdonosok.

Tanulságot nem érdemes levonni az esetből. Nem is azért írtam meg. Csak érdekességből mutattam be egy kis probléma múltját, jelenét, és az ahhoz kapcsolódó jóindulatú cselekvéssorozatok rejtőjenősen humoros történetét. Lehet csodálkozni, lehet nevetni rajta. Egy biztos, Ázsó és garázsszomszédjai mostanában valahogy nincsenek oda a frissítő nyári záporokért.

Ha mást nem, de támogatásként, hogy a sok jóindulat mellett érezzék az összefogást is, amikor égszakadás van, egy közös imát mindenképpen megérdemelnek.

Ábrahám Imre