A művészet is lehet megélhetés
A műterem közepén óriási asztal, a kifeszített anyagon szárad a festék, mellette viasz, ecset, a polcon gondosan összefogott anyagok, többnyire fehér pamut és egy katalógus tele vázlatokkal, szín- és anyagmintákkal.
Táskák, ruhák, sálak, lakástextilek, egyszóval használati tárgyak készülnek itt. Gál Beátánál, Bertyónál járunk, vele beszélgetünk.
– A kezdetekről…
– Az egyetemet 2003-ban végeztem Temesváron, textiltervező szakon, majd Kolozsváron mesteriztem textil dizájn szakon. Az alapképzésen leginkább szövéssel, anyagtervezéssel, anyagfestéssel foglalkoztunk, a tananyag része volt a batikolás is, de akkor művészetet tanultunk, művésznek képeztek minket, és nem az volt a cél, hogy használati tárgyakat készítsünk. Akkoriban teljesen más anyagokkal dolgoztunk, mint amit most használok. Mióta saját termékeim vannak, sokat kísérleteztem, kitapasztaltam, hol lehet beszerezni a jó minőségű anyagokat, festékeket, hogy amiket készítek, tartósak legyenek színben, minőségben, moshatók legyenek, egyszóval megfeleljenek a vásárlók elvárásainak.
A batikolás ősi textilfestési technika. Keletről származik, Indonéziából. Mai napig gyönyörű sálakat készítenek ott. Én a tőlük elterjedt eszközt, a batikpipát alkalmazom az anyag viaszozásához, minták kialakításához, és hideg festéssel dolgozom, kézzel, ecsettel viszem fel a színeket a pamutra, ezért minden termékem teljesen egyedi. Ezzel a technikával nem is tudok két teljesen egyforma táskát vagy ruhát készíteni.
– Akkor ez egy saját technika?
– Nem a technika a saját, hanem az a mód, ahogyan alkalmazom. Selyemfestőkön kívül nem nagyon tudok senkit, aki ilyen eljárással mintázna anyagot használati cikkekhez. Az én táskáimnak, ruháimnak az a lényege, hogy nem méteráruból összeállított darabok, hanem mindeniknek önálló, saját, az adott alkalomhoz tervezett mintája van. Én ezt szeretem leginkább ebben az egészben, hogy előre kiszabom vagy kiszabatom a fehér pamutot, s arra rajzolok egyedi formákat.
– Mi inspirál?
– Sok minden. Sokat bújom a világhálót. Magánvállalkozóként az a jó, hogy én osztom be a saját időmet, s ezért van lehetőségem inspirálódni, fejleszteni magam. Textiltervezők, iparművészek, kiállítások weboldalait nézem, igyekszem lépést tartani a trendekkel, miközben mindig saját magamat keresem, a saját stílusomat csiszolgatom. Az kerül az anyagra, ami az én szűrőmön keresztülmegy… Például sokszor egy-egy egész napom rámegy egy minta kidolgozására.
– Mi volt a legszokatlanabb dolog, amit el kellett készítened?
– Amiket készítek, eleve nem szokatlanok. De izgalmas feladat van bőven. Például egy kismamának készítettem menyasszonyi ruhát, a cipője színéhez kellett igazítani a ruha színét. Különben mindig a megrendelő elvárásaihoz igazodom. Közösen döntünk a mintáról, színekről, formákról. De volt már olyan is, hogy a karácsonyra készített táska mellé kértek ugyanolyan sálat nyár közepén. Sokszor az idő a legnagyobb kihívás. Amikor például rövid határidőre kapok megrendelést, egy-egy szülinapra például. Lassan szárad a festék, több rétegben viszem az anyagra, mindkét oldalára, azt le is kell fixálni stb. Viszont, ha egy nagyobb műhelyem lenne, és felszerelésem, amivel egy-kettőre megszáríthatnám az anyagot – több munkát vállalhatnék.
– Mióta készíted rendelésre a ruhákat, táskákat, lakástextileket?
– Régebben kezdtem, de körülbelül egy éve foglalkozom csak és kizárólag ezzel. Ez lett a főállásom, hiszen egyéni vállalkozást indítottam. Igazából ez volt a gyerekkori álmom: hogy majd egyszer a saját ruháimat fogom árulni. Mindig az egyediséget kerestem, szemben a boltban kapható, egyforma holmikkal. De gyermekkoromhoz képest, most már szerencsére egyre több fiatal divattervező, kézműves dobja piacra az egyedi termékeket, és az emberek is egyre szívesebben vásárolnak „handmade árut”, kézzel készített egyedi darabokat.
– Lehet ezt az egészet tanítani?
– Persze, bár én nem vállalnám, legalábbis egyelőre.
– Annyira kreatív munkának tűnik…
– Az is. Állandó újítást, megújulást, tanulást, kísérletezést igénylő szakma.
– A vásárlók hogyan vehetik fel veled a kapcsolatot?
– Van saját honlapom, de mostanában a Facebook-oldalamon érkezik a legtöbb rendelés. Sok gondot fordítok erre, sokat fotózom, szerkesztgetem a képeimet, reklámozom az újdonságaimat, mert amit a munkámban még nagyon szeretek, és ami fel tudja dobni a napomat, az a visszajelzés. Amikor örömmel viselik a tőlem kapott ruhát, táskát, érzem azt, hogy érdemes ezzel foglalkozni.
