Határok nélkül

Ugyan a Székely Figyelő Alapítvány elsődlegesen az országon belüli jogvédelemmel és jogérvényesítéssel foglalkozik, de a céljai között fontos helyet foglal el a nemzetközi szervezetek meg intézmények, illetve a közvélemény tájékoztatása is arról, hogy mi is zajlik valójában a “mintaország” Romániában. Ezt a cél szolgálja a részvételünk az idén 11. alakalommal megszervezett Kisebbségi Ügyek Fórumán.
Genf-Kisebbsegi-konferencia-225x300

Az idei fórum témája a hontalanság, ami hála a Fennvalónak a közösségünket nem sújtja (függetlenül attól, hogy a sovén románok ezt miként gondolják, lásd a sűrű bozgorozást), így a hivatalos programban nem szándékszunk felszólalni, ellenben a rendezvény ettől függetlenül jó alkalom kapcsolatok építésére és ápolására (más határon túli magyar szervezetekkel, illetve az ENSZ és más nemzetközi szervezetek tisztségviselőivel), így igazán hasznosan lehet eltölteni ezt a három napot. Ráadásul ebben az évben a “nulladik napon” (amikor egy kevésbé formális találkozó zajlik a szervezők és a résztvevő civil szervezetek képviselői között) Varennes professzor, az ENSZ Kisebbségi Jelentéstevője biztatására egyéb, a hontalansággal nem összefüggő problémákról is szó esett a plénumban is, illetve mód volt arra, hogy ezekről személyesen is beszéljünk vele.

Így sikerült szóba hozni a román hatóságok által, illetve a közreműködésükkel elkövetett jogsértéseket, kezdve a felirat- meg zászlóperekkel, s befejezve az ártatlanul börtönben ülő (de facto politikai fogoly) székely “terroristák” ügyével.
Ennek kapcsán pedig hadd jegyezzem meg, hogy a román hatóságok az ENSZ viszonylatában is hozzák a formájukat, ugyanis még március végén tettük a zászlók- meg feliratok ügyében a következő panaszt:

04txyxpi

Ezt – az eljárásnak megfelelően – a Jelentéstevő hivatala továbbította a bukaresti kormánynak, amelyik 60 napon belül köteles lett volna válaszolni, magyarázatot adni a panaszban foglaltakra, de erre ez idáig nem került sor. A késlekedés pedig nem minden, jól mutatja ezt egy másik panasz esete, ami (a Székely Szabadság Napja kapcsán) a gyülekezési jog ismételt korlátozásáról szól. Az illetékes ENSZ tisztségviselők idén február 23-án kelt panaszára “némi” késéssel válaszolt a román kormány, de a válaszról röviden az mondható el, hogy a két és fél hónapos késés semmi ahhoz képest, hogy mennyi rágalmat, hazugságot és tényszerű félretájékoztatást sikerült belezsúfolniuk abba a 7 oldalba. Nem kell székelynek lenni, hogy az embernek kinyíljon a bicska a zsebében a válaszlevelet olvasva.

Ez a történet ugyanakkor arra is rávilágít, hogy mennyire fontos rendszeres, tárgyilagos és jól dokumentált tájékoztatásokkal ellátni a nemzetközi szervezeteket (no meg a közvéleményt), hogy azok tudják a helyükön kezelni az ilyen hazugság-gyűjteményeket.

Árus Zsolt