A történelmi egyházaknak adták megőrzésre az eltávolított három megyezászlót

Bíznak a megfelelő jogszabály elfogadásában

Elfogadta Hargita Megye Tanácsa döntéshozó testülete azt az elvihatározat-javaslatot, amely a jogerős ítélőtáblai döntés nyomán a csíkszeredai megyeházáról eltávolított három megyezászlót a történelmi egyházaknak adta át megőrzésre, amíg a törvényi keret változik, vagy amíg e tekintetben újabb döntést nem hoz a megyei tanács, akár lakossági kezdeményezésre. A testület a január 4-i, szerdai rendkívüli ülésén hagyta jóvá a vita nyomán módosított előterjesztést. A zászlókat Darvas-Kozma József római katolikus esperes, Szatmári Szilárd református, valamint Solymosi Alpár unitárius lelkész vette át. Ezáltal, mint Darvas-Kozma József fogalmazott, a zászlók méltó helyre kerülnek, nem a megyeháza egyik raktárába.

A megyeelnök az ülés elején vázolta a kék-arany színű megyezászló körüli pereskedéseket annak 2009. évi elfogadása óta, és emlékeztetett arra, hogy annak előtte a székely zászló miatt sok száz embert hurcoltak meg a megyében, iskolaigazgatókat fenyegettek elbocsátással, számos lakosnak kellett rendőrségi vagy ügyészségi vallomást tennie. Ezért 2009. november 26-án Hargita Megye Tanácsa megyezászlóvá nyilvánította a székely lobogót, hogy megvédje az embereket a hatósági zaklatásoktól. A prefektus megtámadta a határozattot, így bírósági útra terelődött az ügy, de így ezentúl nem a lakosság, hanem a megyei tanács érintett közvetlenül. A megyeelnök azt is elmondta, hogy számtalan pert megnyertek (a kronológiát lásd a http://hargitamegye.ro/zaszlo.html honlapon), 2012-ben született először olyan döntés, hogy érvénytelenítették a 2009. évi határozatot, azzal indokolva a jogerős ítéletet, hogy egy megyének nem lehet zászlaja. 2015-ben megjelent a 141-es törvény, amelynek értelmében a helyi és megyei önkormányzatok saját zászlóról szóló határozatot fogadhatnak el. Ennek alapján, közvitát, közmeghallgatást követően 2015. december 11-én Hargita Megye Tanácsa újabb határozatot fogadott el a megyezászlóról, amelyet szintén megtámadott a prefektus.

– Számtalan példát hoztunk fel, hogy más megyéknek is van zászlajuk, még abból az időszakból, amikor a 141-es törvény még nem létezett – mondta Borboly Csaba, aki vetített képes előadásában be is mutatta a példákat. – Azt gondolom, egy demokratikus, szabad országban ebből nem kellene ügy legyen. A helyzeten a törvényhozásban segíthetnek, törvénymódosítással vagy új jogszabály alkotásával.

A megyeelnök fényképeket vetített arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia bukaresti nagykövete is gond nélkül elfogadta a megyezászlót, amikor itt járt, sőt Crin Antonescu, a szenátus volt elnöke sem ódzkodott tőle, amikor ajándékba kapta nyilvánosság előtt.

Borboly Csaba szerint könnyebb zászlót támadni, mint munkahelyeket teremteni.

– Hargita Megye Tanácsánál a szimbólumok ügyével és gazdasági kérdésekkel egyaránt foglalkozunk, hiszen a kettő nem zárja ki egymást, ráadásul nem valakik ellen tűztük ki a lobogót. Ezt ideiglenes állapotnak fogom fel remélve, megváltozik Bukarest álláspontja, és a szimbólumokban nem biztonsági veszélyt lát majd, hanem természetesnek fogja azokat tartani. Jelenleg szelektív jogalkalmazásról van szó, de abban bízom, hogy az RMDSZ honatyáinak a parlamenti együttműködésük révén a többséggel sikerül rendezniük a kérdést – fogalmazott az elöljáró.

Arra is kitért, hogy nem került be a parlamentbe az a román párt, amely a gyűlöletet hirdeti ami azt jelenti, hogy a román ajkúak többsége is a „cirkuszmentes” együttélés mellett áll ki.

– Hiszem, hogy a helyzet nem reménytelen, hiszen december 11-én is meg tudtuk mutatni megyénkben: hiszünk abban, hogy érdemes kitartóan dolgozni sorsunk jobbra fordulásáért. Ezért is mondom, ne essünk kétségbe, reméljünk, mert a remény a kétségbeesés ellenszere, ezért adjuk át történelmi egyházainknak a zászlót megőrzésre – összegzett a megyeelnök.

Külön megköszönte a Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport tagjai – Pál-Antal Sándor levéltáros, Mihály János történész, Szekeres Attila István heraldikus és Zepeczaner Jenő muzeológus-történész – munkáját.

Darvas-Kozma József esperes arra emlékeztetett, hogy a székely zászló ott lobogott Mihály vajda seregében is, Giurgiunál, a törökök elleni csatában.

– A románságnak az egész országban tudnia kell ezt. Senki kenyerét nem akarjuk elvenni. Hargita megyéért, Székelyföldért akarunk dolgozni, ami szent kötelességünk – jelentette ki.

Szatmári Szilárd református lelkész azt kívánta, minél előbb kerüljenek vissza a helyükre a zászlók. Megjegyezte: a történelem mintha visszakacsintana, ugyanis a romániai magyarság a kommunizmus idején kényszerült arra, hogy a templomokban élje meg önazonosságát.

Solymosi Alpár unitárius lelkész szerint a székely zászló kiszolgáltatott helyzetben van, és a magyar-magyar belvitáknak is része, ami szomorú. A lelkész „polgári sétára” hívta a jelenlévőket, hogy mindenki felekezete szerint kísérje el a plébániára, illetve a parókiára a zászlót egy-egy dobozban elvivő lelkészeket.