Amíg csak félig másztunk le a fáról

Azt mondják, az emberré válás onnan kezdődött, mikor egy okosabb majomcsoport lemászott a fáról. Vajon voltak, akik félúton visszafordultak?

Vajon az különböztet meg minket az állatoktól, hogy képesek vagyunk különböző társadalmi rendszerekbe elhelyezni, és felmenteni magunkat a felsőbbrendűség jogán, vagy az, hogy jobban eligazodunk a Youtubeon, mint a bálnák, vagy a hangyák?
Mindenesetre az a nagyra becsült páratlan logika, amire hivatkozva annyira büszkék vagyunk, igen sok esetben felmondja a szolgálatot. Pedig tizenkettedikesen már elviekben valószínűséget számolunk, deriválunk, integrálunk, és a relativitáselméletet is átvesszük idejében, hogy nehogy lemaradjunk valami fontosról. Utakat készítünk, járdákat javítunk. Lassan mi is annyira táposak leszünk a sok betondzsungeltől, mint a ketreccsirkék, mert zöldet is hamarosan csak Facebookon látunk, a Gucci, vagy a Turi márkajelzések mellett. Mindennek ellenére, vissza akarunk térni a múltba. Nem tudjuk elvonatkoztatni igaz lényünket az evolúció mennyországfényes áldásától.

Feltételezem, amikor lemásztunk a fáról, csak fától fáig jártunk, és ekkor fedeztük fel az ösvényeket. Ennek a felfedezésnek adhatunk vagy húszezer évet. Lehet, hogy többet is megérdemel, de én nem akarom annyira nehézkesnek beállítani az emberiséget, pontosítva, Erdély itt lakó népeit. Ezen ösvényeknek ma is van létjogosultsága, mezőkön, erdőkben, jelzésekkel ellátott turistaösvények is elő-elő tűnnek, inkább kisebb, mint nagyobb számban, és azok, akik gondolkodásmódjukba belemerülve még most is erdőlakó életszemléletet képviselnek, a város szűk zöldövezetén is gyakorolják a hagyományt, és ezt mindenki jónak és hasznosnak is találja, olyannyira, hogy a kultúrház, és a BCR közötti park továbbfejlesztett ösvényt adoptált, átlósan a zöldszigeten. Szlenggel élve: Park patch update version 2,0. A gyergyószentmiklósi várostervezés ékes bizonyítéka, hogy megyei jogú városként olyan, mint a tereprendezésen alapuló etnikai diszkrimináció, nem létezik, mivel találunk modern aszfaltozott ösvényt, és a naturalista, vagyis mezítlábon járni kívánóknak földösvényt. Igaz, még fára mászkálókat nem láttam, de gondolom, ezen csak túl vagyunk, vagy még ezután segít hozzá a revolúció. Ha így van, akkor éppen itt az ideje egy törvényrendeletet szorgalmazni a visszafejlődöttek jogainak fenntartására, és külön segélyt, és különböző támogatási formákat biztosítani a Homo erectusi életmód emberségesen szabad fenntartására.