Bal lábbal, de azért előre
Nem fogják megtárgyalni a romániai magyar érettségizők panaszát
Mi tagadás, keserű szájízzel maradtunk a tegnapi nap után, amikor az Emberi Jogok Európai Bíróságán megszületett az a döntés, hogy a Nagykamara nem fogja megtárgyalni a romániai magyar érettségizők panaszát* (aminek esetében tavaly októberben negatív határozat született). Történik ez olyan körülmények között, hogy az ítélet többek közt egy súlyos tárgyi tévedésen alapul, ugyanis ellentétben a román kormány által szolgáltatott statisztikai adatokkal a Bíróság azzal is érvelt az elutasítás mellett, hogy 2013 és 2018 között a román és magyar fiatalok egyenlő arányban tettek sikeres érettségi vizsgát.
A Bíróság honlapján közzétett sajtóközlemény szerint kilenc kérést vitatott meg az 5 tagú bírói tanács, s két esetben döntött úgy, hogy azokat megvizsgálja a Nagykamara is, hét felülvizsgálati kérést pedig elutasított.
A kép még inkább visszás, ha azt nézzük, hogy milyen ügyekben tartották a bírók felülvizsgálatra méltónak az elsõ fokon született határozatot. Ezek:
Mint látható, mindkettő egyedi eset, egyik egy céget, másik egy svájci állampolgárt érint, ráadásul abban az esetben a felülvizsgálatot az állam kérte, holott a tétje egy 5000 eurós kártérítés (amit talán meg bírna fizetni Svájc). Ráadásul jó eséllyel mindkét ügy meglehetősen egyértelmű, hisz a döntéseket egyhangúan hozták meg a bírók.
S akkor itt van a “mi ügyünk”, egy évtizedek óta fennálló jogsértés, aminek minden évben számos áldozata van (s nem is akármilyen, mert egy sikertelen érettségi az ember egész további életét befolyásolja), ráadásul a határozat nem volt egyhangú, a hét bíróból kettő nem értett egyet vele. De ez nem volt elég ok arra, hogy a mostani döntést hozó bírók arra a következtetésre jussanak, hogy érdemes ezt a kérdést még egyszer, alaposabban megvizsgálni. Tették ezt olyan körülmények között, hogy a kérésben szerepelt a fennebb már említett súlyos tárgyi tévedésre való utalás is, konkrétan az, hogy a statisztikai adatok szerint a magyar fiatalok közt a sikertelenül érettségizők aránya 2-3-szor nagyobb mint a románok között, s az eltérés oka pedig egyértelműen a román vizsga! Hogy a kérést elutasító bírók fejében mi volt az nem lehet tudni, de igen nehéz elképzelni azt, hogy alapos mérlegelés után és tiszta lelkiismerettel hozták meg ezt a döntést. Tudjuk, hogy ezek erős szavak, de a helyzet ismeretében egyáltalán nem túlzóak.
Ezzel ez az eljárás véget ért, közvetkezésképpen az érettségi témájában lezárult egy újabb fejezet. A probléma azonban továbbra is fennáll, tehát nincs más lehetőség mint tovább menni s keresni a megoldást. Tehát ezt tesszük.
Ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy ugyan előzetes várakozásunkkal ellentétben ebben az ügyben a Bíróság nem hozott korrekt ítéletet, ebből az egy esetből (legyen az bármilyen fájó) nem szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni, hanem továbbra is azt mondjuk, hogy élni kell ezzel a lehetőséggel és el kell vinni erre a bíróságra minden jogsértés ügyét. Mert a mi dolgunk az, hogy megtegyük azt amit megtehetünk, éljünk minden lehetséges eszközzel, azért, hogy bár azt elmondhassuk, hogy rajtunk nem múlott.
* Az EJEB eljárási rendje szerint az első fokon született határozat ellen nem lehet fellebbezni, ellenben bizonyos esetben lehet kérni, hogy azt a Nagykamara vizsgálja felül. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténjen, elõbb egy bírói tanács el kell döntse, hogy ez a kérés megalapozott-e, látnak-e arra utaló jelt/jeleket, hogy a döntés valamiért problémás, tehát megeshet, hogy a Nagykamara megváltoztatja azt.
Árus Zsolt
