Csillagkaputól a tönkölybúzáig
“Czimbalmos Tivadar úgy lett a föld művelője, hogy észrevette: ez a világ már nem az a világ, s el kell kezdeni valami mást. Katasztrófaelméletek nem érdeklik, de látja, amit látnia kellene másnak is. Míg nem lesz késő. Ezért fordult vissza a földhöz.”
Foglalkozott a pallagkultúrával, meglehetősen sok, egymásnak ellentmondó véleményt gerjesztve. Nem lett általa tervezett falumúzeum, skanzen a négyes kilométernél, pedig már a régi parasztházak is ott álltak. Tett rendbe lerobbanni készülő épületeket, bosszantott és bosszant véleményeivel sokakat. Egyszóval: soha nem ült karba tett kézzel. Mindig kereste nemcsak a maga, de a mások helyét is a világban. Sokan szeretik, sokan nem. ő is így van másokkal. Szép családját úgy próbálja fenntartani, hogy a gyermekek is észrevegyék: semmi nem hull magától a markukba, próbálkozni kell, dolgozni pedig nem szégyen. Értékteremtő ember. Most például a jövő felé vezető keskeny földutat egyengeti. Az út végén tönkölybúzát ringat a szellő és verőfényben úszik a táj. Piros arcú, kiegyensúlyozott emberek tesznek-vesznek a határban, körülöttük sok gyermekkel. Álomnak sem utolsó.
Czimbalmos Tivadar úgy lett a föld művelője, hogy észrevette: ez a világ már nem az a világ, s el kell kezdeni valami mást. Katasztrófaelméletek nem érdeklik, de látja, amit látnia kellene másnak is. Míg nem lesz késő. Ezért fordult vissza a földhöz.
– Onnan jöttünk, oda térünk meg. Jelenleg hét hektáron termelek tönkölybúzát, nyolcon gazdálkodom. Régi-új növény vidékünkön a tönköly. Már nem vagyok egyedüli termelője, azzal ellenben első vagyok, hogy megteremtettem, elkészítettem mindent, ami a tönkölynek lisztté történő átalakításához szükséges. Csodanövény. Párját ritkítja. Csak azt nem értem, hogy miért szorították úgy háttérbe. Pontosabban, tudom. A mennyiség őrülete, a pénzben azonnal kifejezhető haszon hajtása feledtette el. Szerencsére nem mindenkivel. Képzelj el egy gabonafélét, aminek nincs szüksége vegyszeres gyomirtásra, permetezésre, aminek pillanatnyilag nincs kártevő ellensége, aminek termését nem kell műtrágyák bevetésével serkenteni, aminek lisztjéből valóban vegyszermentes tésztát, kenyeret süthet a gazdasszony, az édesanya, a nagymama.
Sokat kellett tanulnom, tanulmányoznom, utánajárnom annak érdekében, hogy most a vetéstől az őrlésig minden szükséges eszközzel rendelkezzem. Meg kellett tanulnom azt is, hogy gépi aratáskor hogyan kell beállítani az arató-cséplő gépet, azt, hogy mi módon tudom különválasztani a toklászt és a szemet, szóval sok mindent.
Harmadik éve próbálkozom a tönköllyel. Most már úgy látom, tisztességes életet tud biztosítani. Meggazdagodni nem lehet belőle, de nem is ez volt a cél. A családot teljes egészében el tudja látni, az általunk tartott majorságot, állatokat is, amikre szintén nagy szükségünk van. A tyúkok nagyon hamar megtanulták, hogy miként kell kiszedni a toklászból a szemet. Egyáltalán nem buta egyetlen állat sem. Ezt bárki megtapasztalhatja, aki időt szentel megfigyelésükre. Jelenleg van egy sereg mangalicánk…
– Miért épp mangalica? Jelent ez a nem túl szemrevaló állat valamit számodra?
– Mangalicával nagyon sokan foglalkoznak. Ma már divat lett a tenyésztésük. Mások elsősorban a haszonért tartják. Számomra a család élelmezése szempontjából fontos. Nekünk van több, tavaly augusztusi is. Az idén újabb 11-gyel szaporodtak, és van két koca. Még azt sem tudom, hogy kinek adom el a fölösleget, de pillanatnyilag ez nem is foglalkoztat. Számomra az a fontos, hogy önfenntartó lehessek. Mások álmodnak róla, én teszek is érdekében.
– A mangalica viselkedése sokban eltér más sertésétől. Tudjuk, hogy fialáskor még a többi koca is védi a kismalacokat, senkit nem engedve a közelükbe.
– Nem enged a koca a malacai közelébe igazán senkit, de a gazdáját, ha jó a viszony közöttük, igen. Nagyon tudja, hogy meddig mehetsz. Tapasztalatom szerint minden hagyományos babonát felülírnak a mangalicák. Egyik ilyen, hogy zsírdisznók. Igen, ha törökbúzával tartják. Én tönköllyel pótolom az egyéb, legtöbbször a konyháról maradtakat. Mivel már vágtam is belőlük, tapasztalhattam, hogy még annyi zsírja sincs, mint a nemesített fehér fajtáknak.
Van még négy juhunk is. Szintén kísérletként, hogy megtapasztalhassam, megél-e vagy sem, ha tönkölybúzát kap abrakként. Még élnek, és köszönik szépen, láthatóan jól érzik magukat. A nyulak is, a libák is. Erdélyi csórényakú tyúkokat tartunk. Tönköllyel.
– Csacsi sem fordul elő minden udvaron. Itt Dodó ugyancsak jól érzi magát. Felénk a csacsit tartót nemegyszer gúnyolják, hiszen ellentétben például a franciákkal, illetve csaknem valamennyi pásztornéppel, ahol megbecsülik ezt az okos és hasznos segítőtársat, lenézett állat.
– Eleinte hallottam ilyen-olyan megjegyzést. Ma már, amikor látnak vele, csak legyintenek, vagy még azt sem teszik. Megszokták. És valóban kedves, engedelmes jószág a mi Dodónk.
– Nem látok traktort, erőgépet a gazdasági udvaron…
– Gondoltam arra, hogy vásárolok, de azt kezdtem érezni, hogy ma már megkésett, s talán ki sem fizetendő beruházás lenne. Emiatt, amint látható, főleg állat-, illetve lóvontatású gépekre fordítottam nagyobb figyelmet. Sikerült csaknem valamennyi munkafolyamathoz beszereznem – főleg külföldről – ezeket az ereklyéknek sem utolsó, muzeális szerszámokat. A gabonatermesztéshez szükséges minden felszerelésem megvan. Igásállatom még nincs, mert időm sincs velük foglalkozni, de úgy gondolom, hogy igásállattartó akad Gyergyóban, s ha már megvannak ezek az alapeszközök, amikor eljön az idő, amit nem várok, de el fog jönni, akkor munkába lehet fogni e gépeket is.
– Említetted, hogy jövőre már nem tudsz hét hektáron tönkölyt termeszteni…
– Vetésforgót kell alkalmaznom, s ahol két évig búza volt, oda más kell, hogy kerüljön. Ám tény az is, hogy olyan hatásfokkal felhasználható növényt, mint a tönkölybúza, váltóként nem látok egyelőre. Ez nagy gond… Ami ellenben valóban izgat, az a tönkölynek a fűszerű termesztése lenne. Oly módon képzelem el, hogy vissza kellene szoktatnom a tönkölyt az ősi termésformájára. Nyilvánvaló, hogy a terméshozam ezt jelentősen megérezné, de ez megoldaná a vetésforgó kérdését. Előkészítettem a földet, kíváncsi vagyok, hogy a Visszafolyó dűlő agyagos talaján mi történik vele?
Nagy álmot valósítottam meg. Most már olajlent is termelek. Tegnap nyűttük ki. Ezért próbálkoztam idén a lennel, hogy a vetésforgó szempontjából, ne csak a megszokottakkal kísérletezzek. Jó iskola volt, sokat tanultam belőle. Még azt is, hogy a régiek hogy áztatták a lenkévét Visszafolyóban.
– Nem néznek csodabogárnak? Gyergyó népe meglehetősen óvatos a szokatlannal szemben. Azt tartja, amit a gombáról: amit nem ismerek, azt nem eszem meg.
– Az óvatosságát tapasztalom. Mert például Csíkból többen érdeklődnek, többen keresnek fel vetőmagért, lisztért, mint Gyergyóból. Ott már tudják, hogy annak, aki tőlem vásárolja a vetőmagot, mindenben bérmentve segítek. Még az őrlésben is.
Czimbalmos Tivadarnak cséplőgépe is van. Egyiket úgy alakította át, hosszú kísérletezés után, hogy ma már a lent is ki tudja csépelni. Ki ne hagyjam, szerinte az önrendelkezés ott kezdődik, amikor a család függetleníteni tudja magát. A maga lábán álló, önálló család az autonómia legfontosabb sejtje – hangsúlyozta.
Azt tartja, nagy bajok lesznek, ha az emberek nem fogják észrevenni, hogy a most minden csatornán sugallt életvitel romba dönti az emberiséget. A riasztó jelek már megvannak. Ilyen példával is szolgált: – Nagyvárosi vendégeket házi készítményű eledelekkel kínáltak meg. Az egyikük, bár vallotta, hogy nagyon ízlett minden, így szólt: „ez nekem túl kemény, mert benne van az állat.”
Amikor búcsúzni készültem, hárman is érkeztek. Megnyugodva láttam, hogy ketten Gyergyóújfaluból, egy pedig helyből. Második alkalommal már magam is őrlettem, mert tetszett az egy héttel korábban ajándékba kapott lisztből készült galuska, sőt, a tejbegríz is. Azt a tanácsot is meghallgattam, hogy három evőkanálnyi teljes kiőrlésű tönkölylisztre este vizet kell önteni, majd reggel éhomra meginni e levet, mert kitűnő gyomortisztító hatása van.
Zita, a kedves feleség kenyere, pogácsája, süteménye is ízletes volt, pedig tönkölylisztből készült. A gyermekek közül egyik épp az emeleten a hántolással foglalkozott. (A toklászt a népi hagyományok ismerői örömmel viszik el. Párnában kitűnő még tollú helyett is, hogy a ma divatos szivacsot szóba se hozzuk.) A tönköly szalmája, ami méteresnél is magasabb, ma már nem használatos házfedésre, hiszen azok az idők elmúltak, de egy szálat se kell eldobni belőle. Megvan a helye a kicsi takaros gazdaságban, ha alomként, ha eledelként.
Czimbalmos Tivadar a csillagkapuk világáról két lábbal a földön álmodozik, miközben tönkölyt termel és dolgoz fel, olajlennel tanulja a cséplőgép beállítását, mangalicát, juhot, erdélyi csórényakú tyúkot, ludat tart. Dodó, a csacsi mélán figyeli a körülötte zajló eseményeket, s láthatja, hogy egyre gyarapszik gazdája múlt századi, sőt, másfél évszázados, működőképes, kézzel hajtott, illetve igás vontatta mezőgazdasági gépekből alakított gépparkja. Mostanság lennyűvő masina kerítésén is töri a fejét, hogy az idei gondok ne ismétlődjenek meg a lennel. Mert iskola számára minden, amióta a jövőbe nézve szervezte át az életét. Aztán még a jó pap is holtáig tanul, nemhogy egy ősi tudás, a lenézett, földműves tudásának elsajátításán ügyködő gazda, a szeretett anyaföld művelője.
Az önrendelkezéshez először a magad és a családod függetlenségének megteremtésére van szükség cseng vissza intelme az autonómiáról, ahogy hitvese, Zita mosolyogva hozzátett megjegyzése is.
– Meg egy kötélidegzetű asszonyra.