Turnéra készül a Figura Stúdió Színház, Botond Nagy rendezésében az Anyegin című előadás Debrecenben, Albu István rendezésében a Pahedra című produkció Marosvásárhelyen kerül bemutatásra.

Június 16-án, péntek este 7 órától a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban tekinthető meg Botond Nagy rendezésében Puskin klasszikusa, az Anyegin. Az előadás meghívást kapott a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának idei kiadására, a debreceni bemutató a fesztivál keretein belül kerül műsorra mint a rendezvény nyitóelőadása.

Anyegin2

Mitől remekmű az Anyegin? Milyen ma is érvényesnek számító kérdéseket fogalmaz meg ez a csaknem kétszáz évvel ezelőtt született mű? Szerelem, boldogságkeresés? Elég ezekbe a kulcsszavakba kapaszkodnunk, miközben pontosan az elmagányosodással küzdünk? Folyton várunk valamire, aminek talán csak a saját, öntörvényű valóságunkban van létjogosultsága. Néha annyira ragaszkodunk, hogy azt gondoljuk, az elengedés tulajdonképpen az élet utolsó lényeges momentuma. De ha megszabadulnánk ettől a rögeszmétől, talán határtalan ragyogásként bontakozna ki bennünk egy olyan végleges állapot, melyben azonos az élet és halál. A hétköznapi tapasztalaton túli ajándék pedig mozdulatlan tánc, ízen túli édesség, mely semmivel sem mérhető. Az Anyegin erről a vágyról mesél és az elengedésnek azon mélységéről, melybe belezuhanni akár több életen keresztül is érdemes a szikrányi, de mindent felülmúló szépség miatt. Mert csak az ilyen szerelmek bírnak ki kétszáz évet.

A debreceni vendégjátékot követően június 18-án, vasárnap este 8 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának nagytermében tekinthető meg Albu István rendezésében Racine Phaedra című drámája. A marosvásárhelyi vendégjáték az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával valósul meg.

Phaedra2

Az előadás felveti a kérdést: mi történik velünk, ha napfényre kerülnek érzéseink? Ha be kell vallani, el kell ismerni, ami ott dobog a torkunkban? Leginkább talán ettől félünk. Félni szoktunk. Félünk törékenynek lenni, félünk felvállalni azt, ami ugyan tiltott, de ennek ellenére emberi. Phaedra az egyik legnagyobb görög hérosz, Thészeusz asszonya. Nő. Azaz feleség, ember, érző lény egy olyan világban, ahol a lányokat rabolni szokták, hajóval szöktetni őket a szigetvilágon át, s ha a szerelem lángja alábbhagy, hát csendben magukra hagyni egy palota hideg falai között. A régi szerelem emlékét ilyenkor leginkább csak apró hőspalánták őrzik: egy fiú, akinek nevétől még nem visszhangzik a föld, de akinek szívébe oltva ott él a példakép: a hős apa sorsa, kalandos élete, magasztos cselekedetei. Látszólag nyugodt világ ez: minden egyensúlyban. A vad, sziklás tájakat rettenthetetlen hősök tisztítják meg a veszélyektől, a kikötőkben pedig hűséges asszonyok várják férjeiket. Phaedra azonban szeret. És már nem Thészeuszt, aki hét tengeren át szöktette őt egykor: szívébe más férfi arcát csempészte a szerelem kíméletlen istene. Bűn-e szeretni azt, akit nem szabad? Ezt kérdezi az ógörög mítosszal, az abból ihletődött francia klasszikus tragédia szövegével a Figura előadása.