Dr. Dézsi Zoltán méltató sorai

Pap József polgármesterre emlékezem

    Az emberi élet természet adta törvényei által kényszerítve, megkésett gondolatokat fogalmazok meg, amikor Pap Józsefre, Gyergyószentmiklós nemrég elhunyt polgármesterére emlékezem.

    Munkás, emberi életútja, a megvalósított álmok példájával igazolta, hogy a tettek embere volt. A munka tisztelete jellemezte, az volt értékrendszerének magva. ,,Amit én megcsinálhatok, az kötelez,, – vallotta és cselekedte. Az önzetlen ember tiszta tekintetével nézett a jövőbe, nem könnyű időkben, ’89 előtt és után, mindig egészséges életszemlélettel.

    Sikeres vállalkozóként nem csak szemlélte a közélet kihívásait, gondjait, hanem vállalta a közösség ügyeinek képviseletét, sokszor ellenséges közegben, a meg nem értés keserű terhével, a személyét és munkáját ért vesztességekkel. Meggyőződéssel állítom, többet adott a városnak, mint amennyit kapott. Számára a tenni akarás volt a fontos, így ítélte meg a maga és embertársai munkáját. A közéletben, akár személyes életünkben nem csak sikerek vannak, a fontos, hogy szándékaink eredője a jó felé mutasson. Ő ennek bizonyságát adta. Pap József polgármesterként méltányolta és folytatta elődei munkáját, amit hátrahagyott folytatni lehetett.

    Egy kisváros szerény lehetőségei között a továbblépés útját kereste, nem sok segítséggel. Egyedüli biztos támassza családja volt. A megomló világgazdaság, a keserű hazai politikai és gazdasági viszonyok közepette partra szorított város vezetőjeként próbált helytállni. Becsületére váljék, mindezt a közösségért küzdve és egyenes gerinccel tette. Az őszinte szó és a tisztességgel végzet munka volt a fegyvere.  A közösség későn ébredt arra, hogy az ügyek megoldásában nem nagy ötletekre, hanem felelős cselekvésre van szükség. Pap József példát mutatott a közpénzek kezelése által, kivívva a város polgárainak tiszteletét. Polgármesterségének idején elért eredmények kézzelfogható bizonyítékai ennek. Mindennek az elhallgatása nemcsak értékeinkről való lemondás, hanem felelőtlenség.

    Amikor egy végérvényesen lezárult életutat szemlélünk, a viták elnémulnak és elcsendesülünk. Az ilyenkor megélt pillanatokban közelebb kerülünk egymáshoz. Ez azt jelzi, hogy a szeretet keresi az útját, lélektől lélekig. Éljünk ennek ajándékával. A megbékélésben és elismerésben nem a múltat szépítjük, hanem a jövőt építjük.

dr. Dézsi Zoltán

2017. január 23.  Gyergyószentmiklós