Egy alattomos iromány kapcsán

Kontra

Kezdhetném az írásomat úgy, mint Horváth Gábor, de megalázó lenne bármilyen hasonlóságot is mutatni az ő irományával. Egy olyan ember ír összevisszaságokat a gyergyói jégkorongról, aki annak közelében tevékenykedik, hasznot is húz belőle, és azt vallja, hogy a Progym mindenek felett. Itt már be is fejezhetném az írást, kérhetném az olvasó megértését, hogy nem szeretnék több időt és energiát pocsékolni sem az emberre, sem arra a kalap szarra, amit sikerült nagy hévvel kiírnia magából. A sportolók, edzők és minden sportot támogató személy előtti tiszteletem azonban megköveteli az írás folytatását.

Ha valaki versenyszerűen sportolt életében, és nem csak kacérkodott a testmozgással, akkor az nagyon jól tudja, hogy mekkora áldozatokkal, feladásokkal jár ez az aktivitás. Ennek tudatában leostobázni a mindenkori gyergyói jégkorongozókat talán még az „elképesztően zseni” cikkírótól is túlzás. Még akkor is, ha Kercsó Árpád szájába adta (de vádollak!) a szavakat. Aztán az erőnlétet összetéveszteni a hirtelen felindulás dühével, az agresszióval egyértelműen elárulja alanyunk laikusságának mértékét, és nemcsak a sport terén. Elárulom azt is, hogy senkit sem lehet eltiltani a sportkarrierjétől, így a „hokikarrierjétől” sem, még akkor sem, ha ezt egy „szakember” próbálja megértetni a tisztelt olvasókkal. Az összes sporttól, vagy valamelyik ágának további hivatalos versenyszerű folytatásától igen, attól el lehet. Valahogy kimaradt az ész? Nem gond, csak be kell vallani!

Ha már szó esett Kercsó Árpádról, akkor én is beszéltem vele, igen, most a napokban, és igen, természetesen a gyergyói jégkorongról, a Progymról is szó esett. Szakemberként mondott véleményt az általa észlelt hibákról, eszében sem jutott gúnyolódni a csapat fenntartásának érdekében befektetett vezetőségi munkán, sem a játékosok nyerni akarásán, sem az intelligenciájukon. Azt viszont elmondta, hogy csapatépítést nem lehet bajnokság közben sikeresen végezni. Ehhez szükséges egy olyan anyagi háttér, amely megengedi a versenyszezon előtti csapatkeret összeállítását, a játékosok kipróbálását, összeszokását és felkészülését (lehetőleg a nálunk megszokottnál korábbi jeges edzésekkel).

A további sárdobálása Horváthnak, az elkötelezett Progym rajongónak, egyértelműen elárulja, hogy más véleményének muszáj hangot adnia, azaz bevállalja a szócső szerepét, és felbujtója ösztökélésére, királyi többes számban, az összes néző nevében szórja meg nehéztüzérségével a Progym vezetőségét. Hogy ezt ígérték, meg azt ígérték, meg ezt mondták, meg azt mondták, s hogy mindig kimagyarázták a kudarcokat. A hokisok lebunkózása után, felelőtlenséggel vádolja a vezetőséget, mert arra ösztönözték az embereket, hogy jöjjenek minél többen szurkolni a csapatnak. Etetésről beszél, félrevezetésről, hogy az emberek kilátogassanak a jégpályára és befizessenek „bármekkora összeget”. Szerinte a vezetőség orosz játékosokat is csak azért hozott, hogy kedvet csináljon a nézőknek a Románia-kupa helyszíni követésére. Aztán nagy előszeretettel és kitartással emleget valami rózsaszínbe csomagolt fekáliát, majd Nováktól idéz javítva és javítatlan, és vérbeli szakemberként levonja a konzekvenciát is: fényévekre vagyunk mindentől. Javára legyen írva végül megoldással is szolgál, ha megannyira naiv is az.

Néhány észrevétel: igaz, hogy szenteste közeleg, de „a mi kis szentéjünk(sic!)”, a Progym-pálya nem a Progymé, mégha „fullba” tesszük is. Ez csak a félreértés elkerülése végett. A vezetőség senkit nem biztosított arról, hogy a Progym megnyeri a Románia-kupát. Az pedig teljesen igaz, hogy nagy esélye volt a csapatnak döntőt játszani, s hogy a vezetőség reálisan gondolkodott, azt éppen az árulja el, hogy elmondták, a bronzmérkőzés is szép teljesítmény lesz, ha oda kerülünk. Teljesen értelemszerű segítségül hívni mindent és mindenkit a győzelem eléréséhez, így a médián keresztül nemhiába fordult felhívással a nézőkhöz a Progym vezetősége. Amúgy, azt hiszem, Horváth Gábor is „etette” a népet, ő is terjesztette az igét a Progym történelmi esélyéről. Nem tudom, mit kellet volna mondani: egyáltalán ne gyertek ki a pályára, mert nem fogunk győzni, kár vesztegessétek az időtöket. Furcsa egy akció lett volna, „ ismerve az itteni állapotokat” vajon akkor milyen vélemény terjed a vezetőségről?

Az eredmények követése pedig igencsak homályosítja ennek a „nagy katasztrófának” a képét. A Sportul elleni sikert félretéve, nem kell elfeledni, hogy a Steaua elleni mérkőzés harmadik harmadának kezdése előtt még csak 4-3-as hátrányban voltunk, a galaciak ellen pedig, a sok-sok kimaradt helyzet ellenére, sikerült hosszabbításra játszani, majd így lett a 7-6-os végeredmény. A sportban vannak esélyek, vannak jó napok, rossz napok, vannak formában levő játékosok, de olyanok is, akiknek semmi sem sikerül aznap, és természetesen vannak jobb csapatok és gyengébb csapatok, és hihetetlen, de van szerencse is. Aki életében nem sportolt az ugyebár ezt nem tudhatja. Az csak olyan szurkoló lehet, mint mondjuk Horváth Gábor, akinek irománya nem szabad mérvadó legyen egyetlen valamirevaló drukker számára sem, legyen az bármilyen sport rajongója.

Valószínű, hogy a Románia-kupa után változások lesznek a Progymnál. A lehetőségek nyitottak. Az idióta összeesküvés-elméletek ellenére pedig a Progym vezetősége minden segítőszándékú embert szívesen lát a csapat háztáján, s ha valaki úgy gondolja, hogy jobban, sikeresebben tudná végezni a vezetői munkát, akkor tárt karokkal várják a kidolgozott stratégiájával együtt.

Remélem, hogy lesz, aki megsértődik ezen a véleménycikken, mert akkor azt jelenti, hogy nemhiába írtam meg. Hajrá Progym! Hajrá Gyergyó!

Ábrahám Imre