Egy jubileum és egy jól kiérdemelt karácsonyi „ajándék”

emberjogi_birosagEU.jpg_large

Árus Zsolt 20. keresete az Emberi Jogok Európai Bíróságán

1.
Három és fél éve kezdtem intenzíven jogvédelemmel és jogérvényesítéssel foglalkozni, s ma egy kisebb jubileumot “ünnepelhetek”, már ha lehet ezt ünnepnek nevezni, hiszen az a tény, hogy ma postáztam az Emberi Jogok Európai Bíróságára a 20. keresetemet elsősorban azzal függ össze, hogy a romániai igazságszolgáltatás kisebbségi ügyekben minden csak nem tisztességes, nagyítóval kell keresni az olyan eseteket, amikor a bírók nem sértenek meg gátlástalanul törvényeket és eljárási szabályokat, azért, hogy lehetővé tegyenek egy jogsértést (ilyenek a Tanasă-féle perek), avagy tisztára mossanak egy intézményt vagy hatóságot, ami jogsértést követett el (például a jogtalan büntetéseket kirovó prefektusok vagy fogyasztóvédelem).
Ez történt a múlt héten postázott 19. keresetem esetében is, aminek kiindulópontja az a panasz volt, amit a parlamentnek a Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő szakbizottságához intéztem több mint 3 évvel ezelőtt, s amiben azt kértem, hogy vizsgálják ki, hogy volt-e valami köze a román titkosszolgálatnak azokhoz a személyemet meg a Székely Nemzeti Tanácsot lejárató levelekhez, amiket változatos formában terjesztettek 2015 tavaszán. Erre a bizottságtól azt a “választ” kaptam, hogy alaposan kivizsgálták a panaszomat, köszönik, hogy bizalommal fordultam hozzájuk, tegyem ezt bátran máskor is, majd dátum, pecsét és aláírás. Magyarán kaptam egy “nesze semmi fogd meg jól”-t, s hiába írtam nekik még vagy kétszer, hogy a vonatkozó törvények értelmében kötelesek érdemi választ adni, ezt nem tették meg. Így panaszt tettem ellenük a táblabíróságon, majd az ügy másodfokon elkerült a legfelső bíróságra, de mindkét helyen a keresetemet azzal utasították el, hogy kaptam választ a petíciómra, tehát a kérésem alaptalan. Így nem maradt más választásom, ebben az estben is a strasbourgi bírósághoz fordultam, kérve, hogy az állapítsa meg, hogy a bíróságok eljárása nem volt tisztességes, hisz nem lehet válasznak nevezni egy olyan levelet, amiben nem tájékoztatnak arról, hogy mit tapasztaltak a panaszom kivizsgálása során, illetve hogy milyen intézkedéseket hoztak ennek nyomán. Az ügy külön pikantériája, hogy ezek után joggal feltételezhető, hogy igenis benne volt a titkosszolgálatok keze azokban a levelekben, mert ellenkező esetben roppant könnyű lett volna a bizottság válaszába beleírni még azt is, hogy arra jutottak, hogy a Hírszerző Szolgálat nem érintett.
S akkor itt van a ma postázott 20. kereset, aminek a története tavaly kezdődött, amikor a Realitate TV honapján majd Facebook-oldalán is közzétettek egy csúsztató, manipulatív cikket, amiben azt a látszatot keltették, hogy Kelemen Hunor elvárja, hogy minden javaslatukat fogadja el a bukaresti parlament, s megsértődött, mert egy esetben nem ez történt. Érkeztek is a gyalázkodó, gyűlölködő és fenyegető hozzászólások, amelyek – szokás szerint – hamar átcsaptak általánosításba, s az egész romániai magyar közösségről szóltak. Minekutána figyelmen kívül hagyták a kérésemet, hogy távolítsák el a törvénysértő írást meg hozzászólásokat, panaszt tettem az ügyészségen uszítás és gyűlöletbeszéd miatt. A panaszomra az ügyész egy oldalas rendelete volt a válasz, amiben a lényeg egyetlen mondat volt, miszerint magáévá teszi a kivizsgálást végző rendőr álláspontját és ejti a panaszt. A rendőr álláspontja is mellékelve volt, abban meg a panaszomban leírt tényállás rövid összefoglalója után az volt leírva ismét csak egy mondatban, minden indoklás nélkül, hogy a kifogásolt cselekedet nem szerepel a Büntető Törvénykönyvben. Az ügyész rendelete ellen az ügyészség vezetőjénél tettem panaszt, nyilván eredménytelenül, mert a szintén csak nyúlfarknyi rendeletében ő azt állapította meg (“természetesen” indoklás nélkül), hogy az ügyésznek igaza van. Végül ez ellen az illetékes bíróságon tettem panaszt, ismét eredmény nélkül, mert az ügyben korábban megnyilvánuló három személy után a bíró is csak annyit tett, hogy lakonikusan megállapította, hogy nem bizonyítható, hogy a bepanaszolt uszító szándékkal tette közzé a kifogásolt írást, tehát az ügyészség álláspontja helyes. Az különösebben a bírót sem zavarta, hogy nem a szándék, hanem az eredmény számít egy cselekedet megítélésénél, s hasonlóképpen egy szót sem fecsérelt a nyilvánvalóan törvénysértő hozzászólások hosszú sorára, holott jeleztem, hogy azokért is a Realitate viseli a törvényes felelősséget. Így ez az ügy is megy Strasbourgba, azzal a reménnyel, hogy az ottani bíróság helyesen fogja megítélni a helyzetet, már csak arra való tekintettel is, hogy időközben panaszt tettem a Realitate ellen a Diszkriminációellenes Tanácsnál is, az pedig határozatban mondta ki, hogy a hozzászólások jelentős része diszkriminatív illetve gyűlölködő, akkor pedig az evidencia, hogy az azokat kiváltó írás gyűlöletkeltő és diszkriminációra uszító.

2.
Ha van ebben az országban szorgalmas ember, aki fáradhatatlanul ténykedik kitűzött célja elérése érdekében, az kétségtelenül a tán mindenki által ismert Dan Tanasă. Ezt alátámasztandó elég megnézni ezt, ahonnan kiderül, hogy a kétszázat közelíti a pereinek a száma, ami még akkor is egy igen nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy a valós szám valahol 100 és 198 között van, mert a perek jó részében az alperesek fellebbeztek, s ez a honlap a másodfokú tárgyalást külön ügyként kezeli.
Öröm az ürömben, hogy miközben számolatlanul indította pereket a székelyföldi önkormányzatok ellen, megfeledkezett arról, hogy a saját ügyeit is rendben kell tartani, így mostanra kiderült, hogy az egyesületét 2014 júniusában jegyezte be, az alapszabály szerint a vezetőtanácsának a mandátuma 2 év, ellenben azóta nem választottak és nem jegyeztek be a bíróságon új vezetőtanácsot. Következésképpen 2016 júniusa óta az egyesületnek nincs törvényesen megválasztott elnöke, azóta jogtalanul írta alá elnökként iratok tömkelegét. A perek viszonylatában pedig ez úgy volt lehetséges, hogy ugyan a törvény előírja, hogy ha valaki egy egyesület nevében pert indít, akkor mellékelnie kell egy igazolást, amiből kiderül, hogy törvényes képviselője az egyesületnek, s annak ellenére, hogy a megtámadott polgármesterek ezt rendszeresen számon is kérték, a bírók futószalagon hagyták figyelmen kívül ezt, illetve fogadták el bizonyítékként az egyesület alapító okiratait. (Az már a román igazságszolgáltatásról mond el mindent, hogy ezek pontosan azt bizonyítják, hogy Tanasă nem elnök, mert 2014-ben keltek és az áll bennük, hogy két évre választották elnöknek.)
Ugyanakkor azt is célszerű észrevenni, hogy az ADEC írásban rögzített céljai és tevékenysége finoman szólva nincs összhangban. A tevékenysége, mint köztudott, a magyarok gyalázásában és zaklatásában merül ki, miközben az alapító okirat szerint a céljai Románia, a román kultúra, nyelv és hagyományok népszerűsítése, az alapvető emberi jogok védelme. Ember legyen a talpán, aki be tudja bizonyítani, hogy amit tesz, annak bár a leghalványabb köze is van a deklarált célokhoz.
Végül pedig megjegyzendő az is, hogy ténykedése során (figyelembe véve hogy az ADEC az lényegében azonos Dan Tanasă-val, az egyesület többi tagja csak dísznek van, azt se lehet tudni, hogy kik és soha semmit nem tettek az egyesület nevében vagy megbízásából) ADEC Tanasă néha-néha törvényt is sért, bizonyítja ezt egyértelműen az, hogy idén nyáron a Diszkriminációellenes Tanács meg is büntette. De azon kívül több büntető eljárás is folyamatban van ellene, s mindben igen pertinens bizonyítékok vannak arra nézve, hogy vétkes. Ráadásul még az is megtörtént vele idén tavasszal, hogy a Facebook törölte az oldalát gyűlöletbeszéd terjesztése miatt.
Ezek ismeretében érdemes fellapozni az alapítványokról és egyesületekről szóló törvényt, megkeresni annak 55. és 56. cikkelyeit, amelyekben a következőket is találjuk:

– Egy egyesület jog szerint megszűnik, ha több mint egy éven keresztül nincs törvényesen megválasztott vezetősége. A megszűnést a bíróság mondja ki, bármilyen érdekelt fél kérésére.
– Egy egyesületet a bíróság felszámolja, ha az általa követett cél nem egyezik meg azzal, amiért alakult.
– Egy egyesületet a bíróság felszámolja, ha a célja vagy a tevékenysége tiltott vagy a közrendbe ütközik.

Hogy-hogy nem, ez a három eset fennáll, amint a fentiekből kiderül, következésképpen van három ok, amelyek közül normális országban egy is elég kellene legyen ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa az egyesület megszűnését avagy felszámolja azt. Tudva azt, hogy Románia kicsit más, megtörténhet, hogy ez a három együtt sem elég, de bűn lenne meg se próbálni, ezért ma postáztam Bukarest 3. kerületének a bíróságára azt a keresetet, amiben felsorolva a három okot (és bizonyító iratokkal alaposan alátámasztva azokat) azt kérem, hogy számolják fel az ADEC egyesületet.

Árus Zsolt

Kérem ossza meg ismerőseivel:
fb-share-icon0