Elkalandoztunk… I.

Az évszázad üstököseként emlegetik. A világhálón bárki követheti, éppen hol jár. Ennek ellenére az asztronómusok is csak találgatnak, mire számíthatunk az év végéhez közeledve. Az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület két tagjával, dr. Munzlinger Attila családorvossal, asztrofotóssal, és Molnár Zoltánnal, a szárhegyi kísérleti állomás vezetőjével beszélgettünk.

– Mit érdemes tudni az ISON-üstökösről?

– Főleg azt, hogy egyre jobb a láthatósága. Most hiába keressük, éppen a Nap felé közeledik, de aztán december elejétől egyre inkább fog látszani a nyugati égbolton. A szakemberek számításai alapján leginkább karácsony táján lesz látható.

Várhatóan itt december 2-a után lehet majd megtekinteni a csóváját, persze, ha nem zuhog az eső.

Az üstökösöknek általában kétféleképpen adnak nevet. Vagy arról a távcsőről nevezik el, amelyikkel felfedezték, ha többen dolgoztak rajta, vagy arról, aki felfedezte. Az ISON-üstökös az International Scientific Optical Network hálózatról kapta a nevét, amelyben rengeteg távcső szerepel, bárki beléphet a sajátjával.

– Körülbelül milyen távolságra van tőlünk?

– A Nap felszínétől 1,2 millió kilométerre halad el a Napkoronában. A Nap esetében ez borzasztó közelinek számít, lévén, hogy nagyon forró égitest. Mi 150 millió kilométerre vagyunk tőle. Nagyon közel fog elhúzni a Nap mellett, ott vesz egy kanyart, a Nap gravitációs terének hatására. És attól arrafelé távolodni fog. A Földhöz legközelebb december 25-én lesz, akkor 0,42 csillagászati egységre lesz tőlünk, félúton a Nap és a Föld között, körülbelül 70 millió kilométerre.

– Hatással lesz a Földre?

– Az üstököst úgy kell elképzelni, mint egy jó nagy piszkos hógolyót, amiről pontosan nem lehet tudni, hogy mekkora. Majd utólagos számításokkal fogják eldönteni, abból, hogy hogyan gyorsult, hogyan mozgott. Jelenleg pár száz méterestől pár kilométeresig becsülik az átmérőjét, abból ítélve, ahogyan mozog. Nagyrészt vízjégből áll, benne mindenféle szilárd részekkel és gázokkal, porral, a ciántól pl. szép zöldesen világít. Ahogy süti a Nap, kezd felengedni abból a mély fagyott, –200 fokos állapotából, amiben volt, kezd felmelegedni és párologni. Nagyon erőszakosan viselkedik, kidobálja magából a kőzeteket, kifújja a gázokat… Ha valamivel közel tudnánk menni hozzá, valóban egy szörnyetegnek tűnne, de egyrészt nagyon messze halad el tőlünk, így ezt nem érzékeljük, másrészt, ami kirepül belőle, az hátramarad a csóvában, szétszóródik az űrben, porfelhőként marad meg a Naprendszerben. Időnként a Föld beleütközik ezekbe a felhőkbe, ilyen porfelhőből lesz például az augusztusi nagy csillaghullás. Egy régen elhaladt üstökösnek a maradványába szaladunk bele. A Földre csak ilyen szempontból lesz hatása. Az ISON első hullócsillag-meteorraja valószínűleg januárban lesz. Elképzelhető, hogy egy nagyon szép csillaghullást is fogunk látni ennek nyomán – összességében ennyi hatása lesz. De mindenképp látványos jelenség, mert a Nap felerősíti a csóva fényét. Ezek gigantikus struktúrák. Jelen pillanatban a csóva hossza közel 10 millió kilométer. Sűrűsége ritkább, mint a Földön előállított vákuum. Az előrejelzések matematikai számításokon alapszanak. Mivel nem tudjuk, hogy pontosan mekkora és milyen a belső szerkezete, nem tudhatjuk, hogy hogyan fog viselkedni. A számítások szerint november 28-án, csütörtökön 19–19.30 körül ér a Nap közelpontjába, ahol beveszi a kanyart, addig, ha nem hull szét, akkor nagy tűzijátékban lesz részünk. Gyönyörű lesz az esti égen, óriási csóvával, sokáig látható lesz szabad szemmel is. Ha addig széthull, akkor elképzelhető, hogy a Nap mellett elpárolog, s akkor megszűnik létezni. Ha azután hullik szét, hogy megkerülte a Napot, akkor még látványosabb lesz. Elképzelhető, hogy egy ekkora gravitációs térben, ekkora hő hatására felrobban. Az is lehet, hogy a centrifugális erő miatt esik darabjaira.

– Lehet tudni azt, hogy mikor keletkezett ez az üstökös?

– Egyidős a Naprendszerrel. A Naprendszernek 4,5 milliárd évvel ezelőtti állapotát tükrözi. Olyan üstökös, amelyik nem tér vissza, ezt a pálya formájából lehet megállapítani. Attól nem kell tartani, hogy találkánk lesz.

Ha egy ekkora üstökös becsapódna a Földbe, amire már többször volt példa bolygónk történetében, akkor hatalmas katasztrófa lenne, de ez szóba nem jön, mert nagyon messze halad el tőlünk.

– Ha hasonló méretű üstökös közeledne a Föld felé, el lehetne kerülni a becsapódást?

– Jelen pillanatban még kivitelezhetetlen, de több tudományos terv is van, ami erről szól.

– Szétrobbantják?

– Az nem célravezető, mert akkor nem egy nagydarab üstökös vagy meteor csapódik be, hanem sok kicsi hullik a nyakunkba. Az a megoldás, ha elvontatják. Nagy űrjárművekkel. Van egy olyan elképzelés, amely elsősorban kereskedelmi célokat tűz maga elé, 20–30 éves távlatokban gondolkodnak egyelőre. Kisebb égitesteket, aszteroidákat befognak, idevontatják Hold körüli pályára és kibányásszák. Nem egy üstökösről beszélünk, hanem egy kőzetdarabról, amit több 100 ezer tonna nikkel, vas és egyéb fémek alkotnak. Olcsón, gyorsan és szennyezésmentesen ki lehetne bányászni. (Ezt űrbányászatnak hívják.) Első lépésként megközelítik az adott égitestet, és elkezdik gravitációval vontatni (tehát, nem megkötik s húzzák), egy megfelelően nagy űrhajó a közelébe megy, és kezd manőverezni. Pontos számításokkal el lehet érni azt, hogy idekerüljön Hold körüli pályára. (Ez bármilyen égitestre érvényes.) Már konkrét tervek vannak erre. Bár az üstökösnél ez nem annyira gyakorlatias, ugyanis nagyrészt vízből, vagy valamilyen gázból áll, másrészt nagyon labilis a szerkezete, könnyen szétesik.

Jelenleg az egész űrteleszkópflotta az ISON-t célozza. Felkészültek a mérésekre. Amikor elpárolog, akkor nagyon pontos kémiai elemzést lehet végezni spektroszkópokkal, és ebből a csillagászat évekig fog élni, új elméletek születhetnek. Most vagyunk technikailag olyan szinten felszerelve, hogy meg tudjuk tenni ezt. Mert voltak még ilyen üstökösök a történelemben, csak akkor nem voltunk képesek megérteni, hogy mi is zajlik ott.

Két egyforma üstökös nincs. Még ha lenne visszatérő, akkor is változna, mert közben fogy, ezért megint másként viselkedik.

– Legutóbb február 15-én egy nagyobb meteor lépett be a Föld légkörébe az oroszországi Cseljabinszk felett, majd erős fényjelenség és hanghatás kíséretében felrobbant. Lehetett erre számítani?

– Nem. A modern csillagászatnak egy nagyon aktuális, fontos témája. Sok pénzt költenek a Föld-közeli aszteroidák vizsgálatára. Körülbelül akkora volt, mint egy ház. Ha azt veszszük, hogy ezek az aszteroidák a Mars és a Jupiter közötti pályáról jönnek, akkor hatalmas térrészről van szó, amit fel kellene térképezni, és csak optikailag lehet, másképp nem, vannak ugyan kísérletek a radaros detektálásra, de attól még messze állunk. A nagyokat már látjuk, de ez kicsinek számít. Viszont, ha olyan szögben érkezik, és becsapódik, akkor fél Oroszország megérezte volna.

Föld-közelinek számít az, ami a Föld és a Hold között halad el. Ezek azért veszélyesek, mert a Föld gravitációja úgy tudja módosítani a pályájukat, hogy amikor visszatérnek, lehet, hogy pont eltalálják a Földet. Mint például 1908-ban Szibériában, Tunguszka közelében. Akkor valószínű, egy kisebb üstökös robbant szét. Körülbelül húsz évre rá közelítették meg, akkor látták mintegy 1000 hektáron a fák, mint a gyufaszálak, kidőlve. Krátert nem találtak. Nem csapódott be ez a valami. Több kilométer magasan felrobbant, és a lökéshullám kúp alakban ért le a Földre. A vibráció kétszer megkerülte a Földet. Néhányan láttak egy nagy tűzgömböt elhúzni az égen, és utána gigantikus robbanás következett be, amit mindenhol érzékeltek a szeizmográfok, mindez lakatlan területen történt. Több feltételezés van, az egyik az, hogy egy kis üstökösmag nagyon meredek szögben beérkezett a légtérbe, és egyből robbant, nem maradt utána, ami lezáporozzon, a lökéshullám pusztított. Érdekes, hogy a központban a fák lábon álltak. Ugyanaz a jelenség, mint a sztratoszférikus atomrobbantás. Sokféleképpen tudnak pusztítani…

Évente legalább 500 tonna meteorit hull a Földre, ezek apró darabkák. Változó a szerkezetük, a sebességük, az irányuk.

Folytatjuk…

A következő részből azt is megtudhatják, hogy a két szakember szerint lehet-e alapja a világvégejóslatoknak, miért van az, hogy ma már senki sem akar Holdra szállni, szó lesz a holdprogramokról, a gyakori földrengésekkel összefüggésbe hozott katasztrófaelméletekről, a kondenzcsíkokról, s lévén, hogy két olyan kutatóval beszélgetünk, akik gyakran figyelik az eget, az ufókról is szót ejtünk. Addig is érdemes ellátogatni a www.emcse.ro oldalra, mivel továbbra is él a meghívás a bemutatókra.

Megjelent a Gyergyói Kisújság 2013. november 28 – december 12-i lapszámaiban

Kérem ossza meg ismerőseivel: