Elkalandoztunk… II.

“A tudományos gondolkodásban a nyitottság alapvető. Abból kell kiindulni. Nem jelentheted ki biztosan, hogy a feltevésed igaz, azt sem, hogy hamis. Kiderülhet, hogy hibás a felvetés.”

Jó ég tudja, hány és hányféle apokalipszist megjövendöltek már. Asztrológusok, fizikusok, természettudósok, vagy legalábbis magukat annak valló emberek hangoztatták: jön a világvége. Az előző részben Molnár Zoltánnal és dr. Munzlinger Attilával az évszázad üstököséről, az ISON-ról beszélgettünk. Adott volt a kérdés, van-e alapja a katasztrófa-elméleteknek.

– Elképzelhető, hogy egy meteor, üstökös, vagy bármilyen nagyobb égitest a Föld pusztulását okozza? 2014-re van már világvégejóslat?

– Előfordulhat. De a jóslatokat nem követjük – mondta Molnár Zoltán.

– Nem értem, miért vernek ekkora port körülötte, arról úgyse késik le senki. Ilyen már volt, és lesz is, ez biztos. Néhányan megkérdezik, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy jól nézzék meg, mert többet ilyet nem látnak. Mások azzal jönnek, hogy akkorának látszik majd a Mars az égen, mint a hold. Hát, mondom, az baj, mert akkor már ütközési pályán vagyunk s lehet, a fejünkbe esik – tréfálkozott dr. Munzlinger Attila.

Az nem mérvadó, hogy interneten láttuk. Az az érdekes, hogy a NASA honlapját csak nagyon kevesen követik, holott évek óta élőben lehet nézni, hogy mi történik a kilövőállomáson. Vágatlanul. Követni lehet, hogy hogyan dolgoznak, információt lehet kérni. Mégis, ha a médiában, a Facebookon megjelenik egy ilyen hír: hullik a Mars a nyakunkba, akkor a fél világ bepánikol. Ha a NASA tesz egy olyan bejelentést, hogy valamelyik üstökös adott időben becsapódik, azt érdemes komolyan venni. De amíg csak a Facebookon, vagy egyéb, hiteltelen hírcsatornán látjuk, nem kell komolyan venni – jegyezte meg Molnár.

– Mióta figyelik a csillagok állását?

– Az első holdra szállás óta.

– Miért van az, hogy ma már senki sem akar a holdra szállni?

– Nincsen rá üzlet, nincs, aki finanszírozza. Akkor, 1969-ben a propaganda része volt. Sok pénzt beleöltek. Utána több program is volt. De rájöttek, hogy túl sokba kerül. (A hidegháborúban dőlt el, hogy ki a nagyobb fiú. Kennedy akkor hirdette meg ezt a programot, s az amerikai virtus nem engedte, hogy abbahagyják. Az oroszok katonai szempontból közelítették meg. Náluk nem számított sem a pénz, sem az emberáldozat – sokkal többe is került nekik.) A kutatást ma robotgép is elvégzi. Megbízhatóbban és olcsóbban, mint az ember. Abban a korban, amit véghezvittek, hihetetlen bravúr. A mai technológia nélkül elmenni a holdig s onnan visszajönni?! Valóban hihetetlennek tűnik, éppen ezért meg is értem, ha többen kételkednek. A tévéadásban látottakra hivatkozva kérdőjelezik meg a holdra szállást, holott nem az volt a lényege az egésznek. Világszinten körülbelül 1,5 millió rádióamatőr figyelte őket, akik könnyedén meg tudták állapítani, honnan jön a jel. Nehéz elképzelni, hogy közülük egy sem vette észre, hogy átverés lenne.

A tudományos eredmények nem voltak számottevőek. Az azt követő hold-programok sokkal, de sokkal több eredményt hoztak. 72-ben volt az utolsó emberes holdra szállás. Akkor elhozták a megvizsgálandó kőzeteket. Ma olyan állomásokat küldenek ki, amelyek ott helyben minden analízist elvégeznek. Már a Marson is. Inkább kiépítik a robotokat, az űrlabort, ami küldi a feldolgozott digitális adatokat – magyarázta Molnár Zoltán.

– Ufók…

– Sajnos, én még olyat nem láttam az égen, amiről, ha utólag is, de nem tudtam volna meg, hogy mi az. Ha az ember sokat figyeli az eget, sok érdekes dolgot lát. Rengeteg furcsát is. Legtöbbször csak azt látjuk meg, amit a valóságból ismerünk, amit nem ismerünk, előfordulhat, hogy meg sem látjuk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs olyasmi. Ezelőtt nyolc-tíz évvel a „vörös lidérc” fogalom például a tudományos fantasztikum birodalmába tartozott. Tavaly már sikerült nagy részletességgel lefotózni, Magyarországon is készítettek vörös lidérces fotókat. Már tudjuk, hogy hol lehet, hogyan és mikor. Ez egy magaslégköri fényjelenség. Nagyon látványos.

Ebben a műfajban csak másra tudok hagyatkozni, saját tapasztalatom nem lévén. Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa annak idején kinevezett egy tudósokból álló bizottságot, amelyiknek az volt az egyetlen célja, hogy állapítsa meg, érdemes-e foglalkozni a kérdéssel, vagy sem. A bizottság irdatlan mennyiségű, legalább 15 ezer jelenséget összegyűjtött, azt egy megfelelő tudományos algoritmussal többféleképpen is feldolgozták, és arra jutottak, hogy igenis, van egy jelenségsorozat, amiről nem lehet tudni, hogy mi az, miközben az események nagy része magyarázható volt. De fennmaradt néhány tucat, amelyet abszolút hitelesen dokumentáltak, és mégsem tudni róluk biztosat. Elképzelhető, hogy van – fejtegette Munzlinger.

Ha valami furcsát látsz, nézd meg jól, ne próbáld helyben értelmezni, utána keress egy hozzáértő személyt, magyarázd el, mit láttál, biztosan van magyarázata. Sokszor hívnak engem is. Gyakran kiderül, hogy csak a Vénuszt látják, a szomszéd falu diszkójának a fényeit, most nagy divat a lampioneregetés – ezek sokszor furcsán tudnak viselkedni. Rengeteg titkos katonai eszköz járkál fenn, állandóan. Áprilisban többen is felhívtak azzal, hogy te, olyan valamit láttam, hogy olyan nincs is. Kémgépek. Halkan jönnek, és egyáltalán nem hasonlítanak a személyszállítókhoz. Jellemző módon az amerikai kutatóbázisok környékén – ahol például a függőleges irányba mozgó gépeken dolgoznak – nagyon sok ufójelenséget észlelnek a környéken élők. Addig még olyat nem láttak, nem madár, nem repülő, az egyik percben még ott van, aztán hang nélkül eltűnik, mire gondoljon az ember, ha nem arra, hogy ufót látott – tette hozzá az asztrofotós.

A tudományos gondolkodásban a nyitottság alapvető. Abból kell kiindulni. Nem jelentheted ki biztosan, hogy a feltevésed igaz, azt sem, hogy hamis. Kiderülhet, hogy hibás a felvetés. 150 évvel ezelőtt az angliai tudományos akadémián azon vitatkoztak, hogy az égből potyoghatnak-e kövek, vagy nem, és az volt az általános álláspont, hogy nem. Úgy hitték, a föld valamelyik pontján nagyot lőtt egy tűzhányó, annak a részecskéi hullnak le itt-ott, amíg sikerült bebizonyítani azt, hogy az űrből is jöhetnek kövek. Fontos, hogy ellenőrizzük a hírforrást – mutatott rá.

– Léteznek a gyakori földrengésekkel összefüggésbe hozott katasztrófa-elméletek is. Van valóságalapjuk?

– Nincs. Előfordulhat, hogy egy repedés időnként aktívabb. Japán például a legaktívabb zóna évezredek óta. ők is csak két percre tudják előrejelezni a földrengéseket. Sajnos, ez nem elég. Ugyan ez a technológia itt is megvan. Románia szeizmológiai állomása a harmadik helyen van a világon. Már ultrahanggal pásztázzák a földkérget. A japánok viszont olyan épületet is tudnak építeni, amely a Richter-skálán mért  kilences erősségű földrengéstől sem dől össze. De különben nincs mostanában több földrengés. Egy régió sem aktívabb, mint ezelőtt 500 évvel. Ez inkább azzal magyarázható, hogy a médiának köszönhetően azonnal értesülünk a bolygónk bármely pontján történő földrengésről. Ezelőtt, ha Szumátrában volt egy 8,5-ös erősségű földrengés, nálunk hónapok múltával néhány sorban beszámoltak arról, hogy valahány ezren meghaltak. Viszont a hurrikánokból ténylegesen több van. És főleg azokon a vidékeken, ahol kiirtották az erdőket. Síkvidéken jobban felmelegszik a levegő, helyet cserélnek a légáramlatok, s ez szélsőséges esetben hurrikánokat eredményez.

Ugyancsak a világhálón terjedő rémhír a chemtrail-elmélet. Egyre többen állítják, vírusokat, az emberi szervezetre is káros vegyi anyagot szórnak ránk repülőgépekről. A következő lapszámunkból megtudhatják, miként vélekedik erről a két szárhegyi csillagász.

A chemtrail-elmélet hívei szerint a kormány, esetleg az amerikaiak és szövetségeseik megbízásából a hadsereg átalakított repülőgépekkel vírusokat, illetve veszélyes vegyi anyagokat juttat a levegőbe azért, hogy befolyásolja az időjárást, megakadályozza a globális felmelegedést, vagy éppen népirtás, népességszabályozás céljából (azáltal, hogy meddőséget okozó vírusokat terjeszt). Igazukat fotókkal is bizonyítják: az eget keresztül-kasul átszelő kondenzcsíkokkal – ami ugye nem is kondenzcsík –, mindenféle tartállyal felszerelt, átalakított személyszállítókról készült felvételekkel, szemtanúk illetve, a programban valamikor résztvevők vallomásaival, sőt, mérésekkel, statisztikai adatokkal is. (Néhány elmélet szerint az ufók járművei rajzolják egünkre az órák múltával is látszó, mérgező anyagokat tartalmazó kondenzcsíkokat.)

A tanulmány szerzői nemegyszer ellentmondásokba keverednek, de még az ész érveken alapuló cáfolatok is jól illeszkednek teóriájukhoz. Szerintük a hatalomnak minden eszköze megvan arra, hogy elkendőzze a valóságot, félrevezesse a közembert.

Egyre szélesebb körben elterjedt a chamtrail-elmélet, sok furcsaságot dokumentálnak, innen adódott a kérdés, mi a véleményük a jelenségről.

– Kész őrület ez a chemtrail-elmélet. Nincs valóságalapja. Meglehet, az emberek szeretnek félni… – szögezte le Munzlinger.

Láttunk színes, spirál alakú, szaggatott kondenzcsíkokat, a fényképezőgéppel sikerült rögzíteni szabad szemmel nem látható fényes foltokat is…

– Sokan fényképezik a kondenzcsíkokat, rengeteg optikai jelenséget megfigyelnek. Minél kisebb a lencse, annál több az optikai hiba rajta, nagyobb az esély rá, hogy torzuljon a kép, megjelenhetnek ilyen-olyan fényes pöttyök – magyarázta az asztrofotós.

A Meteor – a Magyar Csillagászati Egyesület folyóirat egyik rovatvezetője, Landy-Gyebnár Mónika terjedelmes cikkben összegezte az elmélet legfőbb ellenérveit. Kitért arra, hogy a fátyolfelhők közé sorolható kondenzcsíkok – hasonlóan a normál felhőkhöz – ugyanúgy válaszolnak a légkör fizikai hatásaira: ha fúj a szél, szétoszlanak, ha kiszárad a levegő, feloszlanak, ha nedvesebb a levegő, kiterjednek és megnőnek. Az, hogy mekkorának és mennyi ideig látszanak, attól függ, hogy az adott légréteg páratartalma, hőmérsékleti és szélviszonyai mit tesznek lehetővé. Rendszerint csak egészen rövid csíkot látunk – például egy hidegfront átvonulta utáni száraz levegőben. Melegfront előtti nedves légtömegekben azonban nagyon sokáig, olykor órákig is fennmaradnak a csíkok, kiszélesednek, a magaslati szelek pedig megcsavarják és feldarabolják. A bizonyíték gyanánt közölt fotó pedig egy olyan tesztrepülőgépről készült, amelyen a tartályok és mindenféle huzalok, csövek segítségével a gépen belüli súlyeloszlás változásait lehet szimulálni, a repülésbiztonság növelése érdekében.