Érték, nem érték

Lehetetlen felsorolni mindazt, ami értéket képvisel az életünkben, hiszen azoknak köszönhetően maradhattunk meg embernek.

Könnyebb lenne arról értekeznem, hogy mi az, ami nem érték? Csakhogy az általam ér­téketlennek, sőt, károsnak tartottak is fontosak, mi több, azok is, hi­szen megmutatják azt a temérdek kin­cset, ami körülvesz láthatóan vagy láthatatlan.

Ezek szerint én értéknek tartok mindent, igaz, más-más színűeknek.

A szeretet értékét a gyűlölet foka emeli ki igazán. Ahogy a jóságot a go­noszság. Egyik nélkül aligha mér­hetnénk fel, hogy milyen fontos sze­repe van a másiknak. Párok. Jobban együvé tartozó párok – még azon sze­relmeseknél is –, akik semmit és senkit nem látnak magukon kívül a világból, úgy el vannak foglalva egymás még boldogabbá tételével.

Sokan vannak, akik akár boldogtalanná is képesek válni csak azért, hogy az általuk értéknek tartottat meg­szerezzék, hogy abból minél többet birtokolhassanak. Tűnő örömért ál­dozzák fel az igazi értékeket. Ha­zud­ni, csalni képesek, sikkasztani, sőt, ölni is. Aztán úgy kiürülnek, mint egy lyukas edény, még mo­so­lyog­ni is elfelejtenek, nemhogy sze­ret­ni.

A becsületben, tisztességben meg­ö­­re­gedettek szép emberek. Ha­tal­mas érték hordozói. ők még azoknak a kereszteknek a súlyát sem úgy érzik, mint az olyanok, akiknek állandó elszámolnivalójuk van a lel­kiismeretükkel. Akkor is nyugodtabbak, ha megbizonyosodtak róla, hogy pár lépésre van már csak e földi út vége.

-Tudják, minden értékük ná­luk marad, semmit nem kell itt hagyniuk, ellentétben azokkal, akik egy életen át – tudatosan vagy önfeled­ten – csak azért robotoltak, hogy vé­gül semmijük ne maradjon a rette­gé­sen és a halálfélelmen kívül. ők ugyanis csak kincseket gyűjtöttek. Va­jon ennek az állapotnak egyik oka nem éppen annak köszönhető, hogy nem helyesen döntöttek az érték és értéktelen kiválasztásakor?

Érték a gyermek. Hogy mekkora érték, azt igazán csak azok tudják, aki­ket nem hagynak magukra a fel­cse­peredettek, akik értelmét lát­hat­ják mindennek, amit gyermekeikért, unokáikért tettek, annak a szeretetnek, ami elfeledtette velük a fáradtságot is, a próbára tevő életet. Bol­dog emberek azért maradhattak, mert a napi panaszok úgy koptak ki lassan mellőlük, mint a rosszul festett ház faláról a színek. ők azok, akik­nek sikerült átültetni egy másik fontos értéket az utánuk jövőkbe. A derűt, ami nem jöhet létre csak úgy magától. Olyan érték ugyanis, ami­nek millió összetevő biztosítja a meg­jelenését.

A napi gondok azért válhatnak értékké, mert megoldásuk sokszor em­bert próbáló erőfeszítést követel tő­lünk, hogy aztán valóban örvendhessünk sikeres próbálkozásunknak, amivel ismét többek lehettünk.

Értékeket halmoznak a mú­zeu­mok, képtárak, könyvtárak, levéltá­rak, értékek forognak a színházakban, hangversenytermekben. Felbe­csül­hetetlen érték a munka, ami lét­re­hozta, létrehozza őket.

Fel se mért érték a gyermekeinket ügyesítő, felnevelő játék. Az azo­nos­ságunk erősségének gránitalapját je­lentő népköltés, néphagyomány, ben­ne a mese, az ének, a tánc, a ballada, sőt, a sírfeliratok is, beleértve a tréfásakat is.

-Soroljam tovább?

Számomra ezek a legfontosabbak. Na, és a hűség. Mindenhez, amiben hi­szek. A családhoz, az adott szó­hoz. Hűség nélkül nem lehet jóság sem. De minden más is, amit érték­nek hisz az ember, legfeljebb csak talmi kincs. Csillogó, hideg valami. Élettelen kacathalom. Kufárokat, bankárokat bódító limlom. Persze, összetevői, részei is fontosak épp azért, hogy az igazi értékek ne tűnhessenek el ingoványukban, mindent elnyelni próbáló mocsarukban.

Végül, de nem utolsósorban páratlan érték a hit. Mert erőt adó, mert megerősíti tudatodat, irányt szab cse­lekedeteidnek, meghatározza he­lyed, viszonyulásod a világhoz, em­ber­társaidhoz.

Itt be is fejezném, a befejezhetetlent. Azzal, hogy a felsorolt értékek nélkül nincs mosoly, nincs ölelés, nem lehet segíteni, könnyet száríta­ni, együtt érezni.

Együtt érezni. Sorsüldözöttel, fo­gya­tékkal élővel, rászorulóval, k­i­ve­tettel, segítséget kérni képtelennel, szenvedővel, gyöngével és beteggel…

Az együttérzés talán ezért a leg em­bert próbálóbb értékünk. Akinek sikerül ezt az értékünket birtokolnia, el­mondhatná – de talán épp együtt­érzésből hallgat majd vele –, hogy ő a legboldogabbak, a legigazabbak kö­zül való.

Minden egyéb csak kincs. Fon­to­sabb vagy kevésbé fontos.

Bajna György