Értékek a nagyvilágban

Bár több mint tíz esztendeje Angliában él, sokan emlékeznek Bicsak Tibi hangjára, aki a Black Hole frontembereként dalolta a talpalávalót koncerteken, érettségi banketteken, találkozókon. A december 6-i Mikulás-buli el sem kezdődött, míg mikrofont nem vett a kezébe. 

Bevallása szerint soha nem vágyott el, mindig jól érezte magát itthon. Persze, azért kíváncsi volt, milyen is lehet a nagyvilágban, de nem érzett akkora bátorságot magában, hogy csak úgy összecsomagoljon, és elinduljon az ismeretlenbe. A lehetőség viszont kínálta magát, mikor feleségének munkát ajánlottak a szigetországban. A másság, a világ kihívása útra szólította.

– Saját félelmeimet és kétségeimet győztem le azzal, hogy fel mertem ad­ni az úgynevezett stabil, „nyugdíjas” állásomat. Annál szabadabbnak so­sem éreztem magam, mint amikor egy bőrönddel elindultam. Nem tud­tam, mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy jó lesz. Sosem bántuk meg ezt a döntést, jó volt magunk­nak is bizonyítani, hogy képesek vol­tunk az életünket újra felépíteni. Rá­döbbentünk, hogy milyen kevés dolog kell ahhoz, hogy az ember bol­dog legyen. Hiszen a kezdeti idő­szak­­ban annak örültünk, hogy volt fe­dél a fejünk fölött, és az a néhány ap­ró kellék, ami a hétköznapokhoz el­engedhetetlen. A segítség sosem maradt el, mindig voltak körülöttünk jó emberek, akikre számíthattunk. Otthonról elszármazott barátok, ismerősök és megannyi idegen em­ber önzetlen segítsége mind a mai napig hálával tölt el. El kellett idáig jöjjünk, hogy a világot másképp lássuk. Sokan annak a reményében köl­töznek el otthonról, hogy a fizikai távolság megoldja majd a gondjaikat. De ha valaki magával cipeli a rossz beidegződéseit, a beszűkültsé­gét, a borúlátását, annak sehol sem lesz jó. Változz meg, és a világ is meg­változik körülötted. Az ember, ha jól érzi magát a bőrében, akkor ott érzi magát otthon, ahol éppen van. Persze, azért az angliai és az ott­honi élet között van „némi” különbség. Otthon nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne köszönne rám egy ismerős, barát. Itt a nagyvárosban sokszor napok telnek el, hogy csak idegen arcokkal találkozom az ut­cán.

Mi, kisebbségben élők, mindig meg kellett küzdjünk az egyenrangúsá­gunk­­ért. Itt nagyon tudom tisztelni a to­leranciát. Az a művelt angol, aki so­kat utazik a világban, nem cso­dál­ko­zik rá a másságra, hanem elfogadja azt, és tiszta szívvel érdeklődik irán­ta. A tanulmányaik után sok an­gol fiatal egy évet utazgatással tölt a nagyvilágban, alkalmi munkákat vállalva, más kultúrákat megismerve. Ott­hon azt mondanák, eltekeregte az évet, megbízhatatlan. Itt a sze­mélyi­ség fejlődésének tekintik, ér­ték­ként kezelik az utazás során szer­zett tapasztalatokat. A sokféle náció kö­zött mi is jól megférünk. Ta­pasz­ta­latunk szerint az emberi minőség számít, függetlenül attól, hogy ki milyen nyelven beszél. A nemzetek sokaságában a hovatartozás eltörpül, sokkal inkább az a fontos, hogy ki a megbízható ember. A személyes kapcsolatoknak itt is nagy a jelentősége, de végső soron a saját emberi minősége alapján mérettetik meg mindenki. Viszont a boldoguláshoz elengedhetetlen a jó angol tudás.

A szép és választékos angol be­széd­re törekedni kell, hiszen ezt a he­lyiek összekötik az intelligenciával, de nem várják el, hogy az ember meghasonulva feladja a hovatartozását. Sőt, értékelik azt, aki bevándorlóként felvállalja a gyökereit, fontos az anyanyelve, a hagyo­má­nyai. A kisfiúnk tökéletesen beszél angolul, és tudjuk, a feladat teljesen reánk hárul, hogy magyarul is szépen és helyesen beszéljen. A bristoli ma­gyar kisiskola egyik aktív előmoz­dí­tója és alapító tagja vagyok, teszem ezt azért is, mert fontos, hogy a fiam tudja, hová tartozik, ne veszítse el a gyökereit.

A becsületesség, megbízhatóság egy olyan alapértékünk, amit ma­gunk­kal hozunk otthonról. Híres a ke­let-európai kitartás és elköte­le­zett­ség, ezért sok munkáltató szí­vesen foglalkoztat bennünket. Szak­tu­dásunk, munkamorálunk miatt meg­becsülnek minket.

Itt a tudás, sajnos, pénz függvénye is, hiszen meghatározó, hogy milyen környéken laksz, és melyik iskolába jár a gyereked. A kettő nagyon össze­függ egymással, mert alapból csak körzeti iskolába járhatnak a gyerekek. Akinek pénze van, tudást szerez, olyan társaságban mozog, ami­nek köszönhetően az életmi­nő­sége teljesen megváltozik. Otthon ilyen éles társadalmi rétegződést nem tapasztaltam. De bármennyi dip­lomája is legyen valakinek, a jó­zan paraszti észt semmi nem pótolja. A leleményességet, gyors észjárást a székely ember otthonról hozza ma­gá­val. A magyar nyelv a logikai gon­dol­­kodásunkat olyanná formálta, hogy sokan nem tudják követni az észjárásunkat. Eleinte rácsodálkoztam, hogy kollégáim nem értettek. Nem azért, mert nem jól fejeztem ki ma­gam angolul, hanem mert nem tud­ták követni a gondolatme­ne­te­met.

Itt az életfelfogás kétségtelenül más. Abban a szerencsében volt ré­szem, hogy mikor kikerültem, rö­vi­de­sen elkezdtem énekelni egy száztagú vegyes kórusban, tele életvidám emberrel. Talán akkor én voltam az egyetlen külföldi. Szoros barátságba kerültünk jó néhány kórustaggal. Ezáltal belátást nyertünk az angol középosztály életébe. 50 után dél­után, mondják otthon, itt az egyik 65 éves jó barátunk egyetemre jár, nem azért, mert diplomára volna szüksége, csak úgy érzi, hogy az a tudás még hiányzik a műveltségéből. Amit mi idősebb korosztálynak hívnánk, azok itt aktív társasági életet élnek, terveznek a jövőre, utaznak… Ter­mészetes, hogy ezt egy bizonyos fokú jó­lét is alátámasztja, de az életminőség legtöbbször nem pénz függ­vénye, hanem az egyéni hozzáállás kérdése. Nem kell a Bahamákra utazni, egy közeli erdőben sétálva is feltöltődhet az ember. Jól élni is meg kell tanulni.

– Mi hiányzik otthonról?

– Természetesen a család, vala­mint az otthoni barátságokat sem találja itt meg az ember. Nem lehet és nem is kell pótolni azokat a barátokat, akikkel együtt nőttünk fel, jó­ban-rosszban alakultak a kapcsolataink sok éven keresztül. Ilyen mi­nő­sé­gű viszonyok itt talán nem alakulnak ki, de ugyanakkor a közös múlt sem láncol össze senkivel, azzal barátkozol, akivel jól érzed magad.

 

Gyergyó természeti adottságait sem pótolja semmi. Amikor az em­ber hazatart nyáron, és útközben meg­áll a bucsini forrásnál, azt az éj­szakai csillagos eget a jól kivehető Tej­úttal, amit akkor látsz, itt nem lehet megtapasztalni a fényszeny­nyezés miatt. Visszaemlékszem gyermekkorom nyaraira a Libán-tetőn, árnyéka volt a fáknak a holdsütésben.

Örvendek annak, hogy nagyon sok barátunk otthon van jól, és megtalálta a számítását. Ebből is látszik, nem feltétlenül az a megoldás, hogy mindenki elmenjen otthonról. De aki erre késztetést érez, tegye meg, mert értékes tapasztalatokkal gazda­go­dik. Akármerre megyünk, igaz­ság­ként ugyanaz cseng vissza – sikeres üzletember, magyar spirituális elő­adó vagy éppen egy keresztény szer­zetes szájából is –, miszerint elsősorban önmagunkkal kell jóban le­gyünk. Sokat segít, ha az ember igen­lő magatartást sajátít el, és a jót látja meg minden helyzetben.

Számomra a legmeghatározóbb em­beri alapértékek a szeretet, a tu­dás és a bölcsesség. Mit is jelent ez? Szeretni és elfogadni mindenkit olyan­nak amilyen. A tudás hatalom. Tud­ni kell honnan jöttünk, ismerni történelmünket, mesterien művelni anyanyelvünket. Idegen nyelveket elsajátítani éppolyan fontos, mint haladni a korral, és tisztában lenni a modern technológiákkal. Elődeink bölcsességének az átöröklése a szo­kásaink, a nyelvünk, a dalaink, az ősi írásunk által hiszem, hogy biztosítja a megmaradásunkat, mint magyar, mint székely, bárhol is éljünk a világban.

Lejegyezte: Gáti Gabriella