Ezt adom ajándékba…

György Botond, a borzonti születésű humorzsák, 2011-ben nyerte meg a 8. Erdélyi Humorfesztivált. Tanárai azt mondták, sosem él meg a beszédből, most már egyik fellépés követi a másikat, és emellett két megírt könyvnek is büszke tulajdonosa.

Első könyve, a Vi Áj Pi tavaly, pontosan egy éve került bemutatásra, és elrepült egy év, Boti újra könyvet mutat be, a könyv címe: Ezt adom ajándékba, melynek bemutatására szeptember 17-én, hat órakor, Gyergyóalfaluban, a Sövér Elek Iskolaközpont dísztermében került sor. A bemutatón Gáll Szabolcs, Gyergyóalfalu polgármestere, Gál János iskola-igazgató szólalt fel és gratulált Botinak, valamint Szecsete Zoltán Orotvai plébános mondott véleményt a könyvről.

– Mi inspirált, hogy újra könyvet írj, és hogy sikerült ilyen rövid idő alatt?

– Szép lassan gyűltek a versek, és mindenik általában úgy kezdődik, hogy az ember szerelmes valakibe, és akkor ír egy szerelmes verset. Felgyűltek ezek a versek, majd arra gondoltam, hogy valami olyat írok, ami nem csak egy személynek, nem csak barátnőmnek szól, hanem kitűnik, ki szól a világnak, és hátha ebből odafigyelnek valamire, hátha valami jobb lesz. Azt, hogy megint születésnapomra esett a bemutató, nem egészen így volt tervezve, de tudtam azt, hogy valamikor szeptemberben lesz.

– Említetted a beszélgetés során, hogy lányoknak írtál verseket, szerinted, lehet verssel csajozni?

– Most mondhatnám azt, hogy már nem trendi a csajozás verssel. Petőfi annak idején szerelmének, Júliának írt verseket, József Attilának is sok szerelmes költeménye van, viszont ha egy lány értékeli, az igenis trendi, és igenis menő.

– Melyek azok a témák, amelyek ihletet adtak a versesek megírásához?

– Megpróbáltam megszólítani a fiatalokat, olyan témákról írtam, amit ők élnek meg, nem más. Írtam egy jövőbeli forradalomról verset, 2015. március 15-ről, mert szerintem arról az ünnepről kell beszélni a mai embernek.

– Mit vársz el a könyvtől?

– Nem hiszem, hogy hatalmas irodalmi sikere lesz, mert ahhoz az emberek többet kellene olvassanak. Nehéz olyanról írni, ami megragadja az embereket. Megpróbáltam a jelenlegi helyzetekkel foglalkozni, és úgy megfogalmazni, hogy ne legyen unalmas.

– Tervezel még könyvet írni?

– Tavalyi évben azt mondtam, hogy több könyvet nem fogok írni, és most mégis megjelent. Úgyhogy lehet, ha most azt mondom, hogy fogok írni, akkor többet nem fogok. Remélem azért, ha nem is ilyen tág olvasóközönségnek, de fogok verset írni, hogy meg fog-e jeleni úgy, mint könyv, azt még nem tudom.

– Van olyan költő, akire felnézel?

– Igen. Én úgy gondolom, hogy minden téren muszáj példaképe legyen valakinek. Szádecky Kardos György az én kedvenc költőm.

– Te költőnek tartod magad?

– Nem, én úgy gondolom, hogy azt, hogy valaki költő, fennköltebb kifejezést kap a neve mellé. Hogy az emberek elmondják rólad, azt „magasabb” emberek is el kell ismerjék.

– Hogy születik meg egy vers?

– A vers a mai világban nem trendi, nem menő, de üzenetfajta. Én úgy gondolom, kár, hogy nincs telefonokon ilyen alkalmazás, hogy verselés, akkor mindenki nekifogna verset írni úgy, mint az sms-t. Szerintem ez is egy üzenet, egy információt közlő szöveg. Az ember úgy gondolja, hogy van benne valami, amit úgy kell megfogalmazzon, hogy mégsem mondhatná ki konkrétan, de mégis szeretné, ha valakinek a tudomására jutna.

– Elég elfoglalt ember vagy, szabadidődben mit szoktál csinálni? Mi a hobbid?

– Szoktam focizni. Kevesen tudják, mert nem nagyon látszik az eredmény, viszont nagyon szeretem levezetni a stresszt.

– Mi az üzenete a verseidnek?

– Nagyon nehéz a mai világban valami olyat mondani, amire oda fognak figyelni az emberek. Figyelemfelkeltő kell legyen, és nem kizárólagosan durva egy szöveg, nem kell benne legyenek feltétlenül csúnya szavak, helyenként kell, hogy érzékeljük, igenis, fontos ez. Az üzenet, hogy az emberek értékrendje változzon.

Lejegyezte: Lukács Bernadett