Folyékony víz nyomaira bukkantak a Marson

A NASA rendkívüli sajtótájékoztatót tartott romániai idő szerint szeptember 28-án, hétfő este fél hétkor, amelyen régen várt felfedezésről számoltak be: a vörös bolygó felszínén folyékony víz nyomaira bukkantak. A felfedezés azért bír hatalmas jelentőséggel, mert meghatározhatja a jövőbeli Mars-missziók fő feladatait, és akár az emberes küldetésekhez is támpontokat adhat.

Egyszer földi viszonyok voltak a bolygón

„A Mars egyszer nagyon hasonlított a Földre: vastagabb atmoszférája volt, hatalmas óceánja, amely több mint egy kilométer mély lehetett, és az északi félteke kétharmadát elfoglalhatta” – mondta el a sajtótájékoztató megnyitása után Jim Green, a NASA bolygókutatási részlegének vezetője. A fontos felfedezést a NASA kutatói a visszatérő lejtősávok (recurring slope lineae, röviden RSL) vizsgálata során tették, amelyek kialakulásának hátterében már korábban gyanították, hogy szerepet játszik a sós víz, de a közvetlen bizonyíték mindezidáig hiányzott. Az RLS-ek rendkívül függenek az időjárási viszonyoktól, a kutatók ezért kezdetektől úgy gondolták, hogy lehet valami közük vízáramlásokhoz.

Visszatérő lejtősávok (piros nyilakkal jelölve) – ezek vizsgálatával sikerült rábukkanni a sós víz nyomaira
Forrás: NASA/JPL-Caltech/Univ. of Arizona

Egészen eddig azonban nem sikerült közvetlen bizonyítékot találni arra, hogy valóban maradhatott sós víz a bolygó felszínén- magyarázta Alfred McEwen, a HiRISE igazgató kutatója.
Bár a Mars pályája nagyon hasonlít a Földéhez, és hasonló évszakokat figyelhetünk meg a felszínén, a hideg időszakok sokkal tovább tartanak (és sokkal hidegebbek is, akár -120 Celsius-fokig csökkenhet a hőmérséklet), a melegebb évszakok pedig rövidebb ideig tartanak a bolygón.
A sós víz nyomait a fény különböző hullámhosszainak vizsgálatával sikerült felfedezni: azt figyelték meg, hogy a bolygó talajának különböző összetevői hogyan verik vissza a fényt – mondta el Luju Ojha, az atlantai Georgia Institute of Technology kutatója.

Egy fiatal marsi kráter fekete lejtősávokkal
Forrás: NASA/JPL/University of Arizona

Az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) által 2011-ben készített nagy felbontású felvételek kimutatták, hogy az RSL-ek olyan, nagyjából 0,5 és 5 méter széles képződmények, amelyek minden évben a melegebb időszakban jelennek meg a déli féltekén, a 25 és 40 fokos szélességek közötti zónában található lejtőkön. Lassanként növekednek, végül ahogy beköszönt a hidegebb idő, elhalványodnak. A kérdéses területeken a napi maximális hőmérséklet -20 és +20 Celsius-fok körüli. (…)

Megfertőzzük a bolygót

A kutatók azonban egy egyre gyakrabban felmerülő problémára is rávilágítottak: kutatószondáinkkal és roverjeinkkel itthonról, a Földről fertőzzük meg a Marsot saját élő organizmusainkkal. A 2020-as következő Mars-rover, valamint az emberi missziók mellett ez a harmadik nagy projekt a NASA háza táján.
„Tudjuk, hogy van élet a Marson, mi vittük oda” – mosolygott a sajtótájékoztatón John Mace Grunsfeld asztronauta, arra utalva, hogy a rovereinkkel és szondáinkkal akaratlanul is megfertőzhettük a bolygót a földi élettel. Ez a NASA kutatóinak egyik legnagyobb dilemmája: úgy meglátogatni egy másik planétát, hogy közben ne befolyásoljuk saját szerves hulladékunkkal az égitest esetleges ökoszisztémáját.

A bolygó felszíne alatt is keresik a vizet

Grunsfeld úgy gondolja, hogy a legizgalmasabb része a felfedezésnek az, hogy egészen eddig leginkább a múltbeli élet nyomait kerestük a Marson – most azonban arra is rájöhetünk, hogy fennmaradt-e bármi is. A következő lépés az, hogy mennyi víz lehet a bolygó felszíne alatt – ez lehet a jövőbeni marsi expedíciók egyik fő célja.
Alfred McEwen elmondta, hogy a marsi víz jelenléte eddig is nagyon valószínű volt, csak nem sikerült megtalálni – most már csak az a kérdés, hogy pontosan milyen vízről van szó, honnan érkezik, és mit tudunk meg a segítségével a bolygón egykor uralkodott körülményekről.
A marsi felfedezés legközelebbi lépése az InSight lander, amely jövőre indul majd útjára, és a bolygó összetételét fogja vizsgálni, nagyjából úgy, mint egy földrengésmérő műszer. A következő nagy projektet pedig 2020-ban indítja a NASA, amely már mintákat is fog visszahozni a Földre a marsi talajról és sziklákról. Sőt, ezenkívül a légkörben található szén-dioxidból kivonja majd az oxigént is – ezt a Földön már meg tudjuk csinálni, az a kérdés, hogy a marsi körülmények között is sikerül-e majd.

Az InSight lander
Forrás: NASA/JPL

Bár már évtizedek óta szkenneljük a bolygót, magas minőségbenegyelőre mindössze 3-4 százalékát vizsgáltuk,így bőven van még mit kutatni a Marson, mielőtt embert küldenénk a planétára. Az első emberes misszión kutatók fognak részt venni, akik tudományos módszerekkel vizsgálják majd az egykori élet lehetséges jeleit.
A marsi élet témájánál maradva Grunsfeld elmondta, hogy bárszokatlan domborzati körülményekkel kell szembenéznünk a Marson (háromszor olyan magas hegységekkel, mint a Földön például), de elméletben lehetséges, hogy egyszer kolóniát hozzunk létre a bolygón. A legnagyobb valószínűséggel üvegházak segítségével maradhatnánk fenn a vörös planétán.

A 2020-as rover

A 2020-as rover számára az lesz a legnagyobb kihívás, hogy a nehezen megközelíthető helyszíneken találja meg a sós vizet – a Curiositynek sem egyszerű nagyobb völgyeket és hegyeket maga alá gyűrnie,a 2020-as járműnek azonban még nagyobb feladatai lesznek.A kutatóknak a projekttel kapcsolatban a jármű alapos fertőtlenítésére is figyelni kell.

A következő lépések

Egyelőre nem tudjuk, honnan érkezik a víz – ez a következő része a kirakónak, amit a kutatóknak meg kell oldaniuk. A bolygó 3-4%-át – amelyet nagy felbontásban ismerünk – különböző évszakokban kell vizsgálni, és ezt a kutatást ki kell terjeszteni nagyobb területekre is.
Annyi biztos, hogy van egy vízkörforgás a Marson is, sőt, évmilliókkal ezelőtt sokkal fejlettebb lehetett- a roverjeink ugyanis egykori folyódeltákról készítettek képeket.
Ojha úgy gondolja, hogy a felszínen nem víztócsákat és folyamokat kell elképzelnünk, hanem vékony, nedves talajrétegeket – valószínűleg nem látnánk folyóvizet a bolygón akkor sem, ha ott állnánk a lejtők tövénél.

(origo.hu)