Harang- és haranglábszentelés

Vasárnap 11 órától szentelte meg nm. és ft. Tamás József segédpüspök a Szent István plébániatemplomban a templom harangjait és haranglábát. 

T. Keresztes Zoltán plébános köszöntő szavaiban kiemelte, hogy a templom kiegészült, s immár azoknak is üzenni tud, akik eddig nem hallgattak a belső hívóhangra. Felkérte Mezei János polgármestert, majd Barti Tihamért, a megyei tanács alelnökét köszöntőjük elmondására, Bíró Ágotát pedig Ferenczi Attila: A harangok nyelve című versének tolmácsolására. A köszöntések előtt és után az Ipartestület Férfikara énekelt. Nagyméltóságú és főtisztelendő Tamás József segédpüspök szentelte meg a msgr. Portik Hegyi Kelemen főesperes-plébános és a Csíki József gondnok által leleplezett harangokat, amelyek megszólalását a szép számú hívő tapssal köszöntötte.

A szentmisét – paptestvéreivel – a segédpüspök úr mutatta be, elmélkedésében pedig a harangok és a tornyok történetébe is elkalauzolt, egészen a három harang történetéig is, amit Borromei Szent Károly, Miláno püspöke rendelt el a tridenti zsinat után. (Az imára hívó harangszót Sabinianus pápa vezette be 606-ban).

A szentmise végén a plébános köszönetet mondott minden segítőnek: a megyei tanácsnak, a város önkormányzatának, a Larix Stúdiónak, magánszemélyeknek és cégeknek. Név szerint Sándor Pongrácot, Bencze Attilát és Csata Pált, emelte ki, mint végig segítőit.

A Király Sándor vezetett egyházi kórus a szentmise alatt szép énekléssel emelte az ünnep hangulatát.

Ne zúgjatok harangok!

Békés időkre vágyva csak jó hírt hirdessetek mindig, hogy azokat se zavarja, akik nem szívesen veszik új házatok és hazátok, a haranglábba költözéseteket! Hangotok nem fog túl messze szállni, legalábbis dél felé, mert nem büszke toronyban fogtok lakni, hanem szerény haranglábban, alacsonyabban, mint a mellettetek lévő istenháza.

Az ember attól szép, hogy általában már kettő sem ért egyet. Harangügyben is táborok alakultak ki máris. Remélem, nemsokára azok is másképp fogják hallgatni a harangszót, akik most ágyúnak öntenék őket, szintén ősi szokás szerint. Mert meg lehet szokni, mint a vonatok elringató zakatolása nélkül szinte aludni se képes sorompóőrök családtagjai az őrházakban.

A harangok költöztetésére sokan voltak kíváncsiak. Az kezdeti nehézségek láttán több mint felük máris kételkedni kezdett a harangszentelés vasárnapi lehetőségében, annak ellenére is, hogy látta: értik a dolgukat azok, akik a végig nem gondolt művelet kijavításán ügyködnek. Végül a „kalap” a harangláb födémje lekerült a szkeptikusok gyönyörűségére, majd bánatukra, estére a harangok elfoglalhatták helyüket is, s fehér „menyasszonyi” ruhába takarva várhatták immár ég és föld között, hogy megkezdhessék hivatásukat: hívják az élőket, sirassák el a holtakat. És ne, ne zúgjanak semmiféle villámok megtöretése érdekében! Elég ítéletidőt éltünk már át. A békesség királya jöjjön, annak érkezésére szépüljön meg igazán a hangjuk. Hogy senki ne érezze, mondja, zsörtölődje: miért is van szükség rájuk.

A nagyharang egyébként Mária szívének örök dobogását kérve szól majd, de hirdeti, ahogy a magyar világ minden nagyharangja, a nándorfehérvári győzelmet is. Ez zavarhat valakit? A haldoklókat nyugtató lélekharang hangja, a Csíksomlyói Szűz Mária segítségét kérő, miért zavarna?

Három harang lakik péntektől a Szent István templom haranglábjában. Isten hozta őket!

A legnagyobbat, a 420 kilogrammost Ulm-ból, a másik kettőt, a 210 kg-ost, a szentmisék kezdetét jelzőt, illetve a 135 kg-ost (ez utóbbi a lélekharang) Lázár Imre mester uram öntőműhelyéből, innen, a hegyen túlról: Székelyudvarhelyről hozták.

Kérem ossza meg ismerőseivel: