Ima a kijózanodásért II.

Nagyon sokan voltak a református templomban csütörtökön este, akárcsak az első alkalommal, a katolikus templomban tartott imádkozás alkalmával. Új arcok is megjelentek. Egy ellenben közös volt: a templomot megtöltők együttérzése, bizalma a fohász erejében.

Kis közösség is sokat tehet, akár egy egész városért is, hogy ott békesség legyen. Istené a biztatás, aki könyörgésünket meghallgatja, de tenni nekünk kell. A jó ügyek szolgálata pedig a kevesekre van bízva, azok mozgósíthatják a többséget – értettük meg Biró Sándor lelkipásztor felvezetőjéből.

Ez alkalommal főleg azokért imádkoztam, akik lelkét megkérgesítette a gonoszság, akik az erőfitogtatás mámorából nem akarnak, vagy nem tudnak kijózanodni, illetve azokért, akik nem képesek ráébredni eszköz-mivoltukra.

Ismét hatalmas energia gyűlt egybe a templomban. Amikor ima közben a kezek egymásra találtak, a belső remegés-rezgés átvándorolt a padtársba, hogy eretlen vérkeringés köthesse össze a szíveket.

Nem tudom, éreztek-e valamit a megátalkodottak, az ellenségkép gyártók, illetve a szent ügyek eltiprásában is felhasznált ingatag támaszaik? Én szabadulni igyekeztem az indulataim gerjesztette megvetéstől, felháborodástól, amit azok iránt éreztem, akik gyermekek riogatását is munkaköri kötelességnek tekinthetnek, akik erőfitogtató rátörés után éjszakai ruhában tarthatnak órán át édesanyát, akik számára sikeres akciónak számít a védtelenekre rontás, akik, mintha nem is olyan régi múltból szöktek volna ismét szárba, hiszen a látványosra rendezett hűhó után, bizalmas utasításaik között ismét ott található a hallgass! Ahogy a módszereik sem sokban mások, mint az annak idején fekete terepjárókkal érkezőknek.

Nekik van szükség a segítségre. Ezért kell az ő lelkük tisztulásáért fohászkodni, hogy a másként gondolkodást ne büntessék sunyi módon, köztörvényes vétkekre hivatkozva. Ismerjük e módszerüket. Átöröklött ez is, mint annyi más.

Magasztos volt ismét az egy óra. És boldog lehettem, amikor a végén Remetéről érkezett önkormányzati képviselőket láthattam, köztük a nagyközség első emberével. A szívem még több reménnyel telt meg: lesz eredménye imáinknak!

Jövő csütörtökön este az unitáriusok imaházába várnak hasonló alkalomra.