Kis fehér fecnik
Sétálok a városban: látok épületeket, szobrokat, körforgalmakat. Fákat, virágokat és reklámokat – jó sokat. Meg valami kis fehér fecniket ideoda ragasztva… mik is azok?Sétálok a városban: látok épületeket, szobrokat, körforgalmakat. Fákat, virágokat és reklámokat – jó sokat. Meg valami kis fehér fecniket ideoda ragasztva… mik is azok? Ugyancsak a város szerves része, információközlő szereppel, a kis matrica: a sticker. A street art egyik válfaja a falfestés. Találkozhatunk vele oszlopokon, útjelző táblák tartórúdjain, esővízcsatornákon. De többnyire csak a nyomával, hiszen hamar lekaparják őket, pedig arra szolgálnak, hogy felhívják a figyelmünket különböző dolgokra. Ismerkedjünk! Témájuk szerint egy részük élethangulatot, állapotot tükröz, olyan figurákat, arcokat jelenítenek meg, melyek érzésvilágával azonosulhatunk vagy elutasíthatjuk, de mindig arra késztetnek, hogy figyeljünk magunkra. Lelkiállapotunkkal azonos stickert látván „találkozhatunk önmagunkkal”. Észrevesszük, hogy jellegzetes létállapotot tükröznek, melyeket művészek is felismertek és megjelenítettek ilyen formában, hogy szembesítsenek vele. A mosolygós arcok, aranyos figurák meg tudnak örvendeztetni, és ha belegondolunk abba, hogy vannak emberek, akik rajzolnak, nyomtatnak és ragasztanak azért, hogy másoknak örömet okozzanak, ez még inkább mosolyt csalhat arcunkra. Továbbá, eseményeket is szokás így reklámozni.
A stickerek különböző fajtái közül a legfontosabbnak tartom azokat, amelyek társadalmi témákat jelenítenek meg. Több okból kerülnek ezek az utcákra: vannak kényes témák, amelyekről nem igazán szeretnek beszélni a nagyobb tévécsatornák és hírportálok. Vannak olyan témák, amelyeket fiatalokhoz kell eljuttatni. És olyan témák is, amelyekre folyamatosan kell emlékeztetni a városlakókat. Ilyen például a Verespatak ügye, aminek nagyon fontos része az összefogás a közös cél érdekében, hiszen lassan másfél évtizede a közös civil megmozdulások óvták meg az országot a ciántechnológiás aranybányászattól. A Verespatakos matricák, feliratok arra emlékeztetnek, hogy rólunk szól, a mi országunk van veszélyben, mi tehetünk ez ellen. Találtam ilyet Gyergyóban is. A fogyasztói társadalom problémáira számos sticker hívja fel a figyelmünket. Üzenik, hogy ne vegyünk meg mindent, amit le akarnak gyúrni a torkunkon. Provokatív jellegű szövegeket is kiragasztanak, jelezve, hogy telefonon és facebookon túl is van élet, vagy éppen egy kérdést: meddig hagyod, hogy kiraboljon az álla
Olyan művészek készítik ezeket, akik gondolkodnak az életről, feltesznek bátran kérdéseket és felismernek problémákat. Kihozzák a művészetet a galériák termeiből. Ki az utcára, hogy lássák az emberek, szembesüljenek a róluk szóló, az őket érintő történésekkel. Gyergyóban kevés sticker marad épen. Reméljük, hogy minél többen fel fogják ismerni művészi és társadalmi jelentőségét a Street art eme formájának. Nekünk szól. Stickerek, várunk! Aki nem várja: ecetes papír zsebkendővel megáztatva könnyedén lemosható.
