Konyhai cikkek 164.

SzakÁ(rus) Cs(illa)

Tavaszi kiskertem zsengéi: Citromfű

    A citromfüvet (melissa officinalisa) népiesen mézfűnek, méhfűnek, citromszagú melisszának, orvosi citromfűnek, igaz nádrafűnek, macskaméznek is hívják. A népi gyógyászat szinte minden betegségre használja. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt, és megfázásnál is segít. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. Hát, én aztán használom is, minduntalan (ugyan a kocsonyában még nem próbáltam)! 🙂 Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották. Ezúton is gratulálunk neki!
    Pite: régóta motoszkált a fejemben egy gondolat, ami most testet is öltött, pite formájában. 🙂 Mely egy tortaformában sült, és természetesen, mint minden rendes pitének, töltelékre is szüksége volt. Elindultam hát, valami töltelékalapot keresni. Egészen a kertemig jutottam, aholis bájosan pironkodva mosolygott rám egy tő citromfű. Meglátni, és megszeretni egy pillanat műve volt, így született meg aztán a pitetöltelékek legifjabb tagja, ami a citromfüves-rebarbarás nevet kapta tőlem, a kereszt- és szülőanyjától. 🙂 Összerottyantottam a rebarbarát citromfűvel és cukorral, amikor kihűlt belekevertem tojássárgát, tejfölt, lisztet és a tojások felvert habját.
    Gyomrom helyett, szép emlékeim tárházába helyezhettem, ugyanis mire kettőt fordultam, édes gyermekeim nyomtalanul eltűntették e drága gasztronómiai gyermekemet. 😀

Forrás: kalendarium.ro