Konyhai cikkek 168.

SzakÁ(rus) Cs(illa)

Vegyes

    Az idők folyamán megtapasztaltam, hogy egy bizonyos gyümölcs lekvárrá való alakítása bizony eléggé unalmas tevékenység. Persze, ha többfélét kezdünk összekeverni, már mindjárt érdekesebbé válik a dolog, mert közben bizsergő várakozás tölthet el, míg várjuk az ízes végeredményt. 🙂
    Az azonos színű gyümölcsök harmonizálnak egymással, és igen jól megférnek egy üvegben. Így született meg a roppant nagy sikernek örvendő áfonyás feketeribizli-lekvár is, amely évek óta töretlenül bitorolja a lekvárdobogóm legfelső fokát. 🙂 Elkészítésének első momentuma az áfonyaszedés, amely igen üdítő tevékenység lenne, ha csak annyiból állna, hogy elrobogunk a helyszínre, ahol jóízűen elheverünk a fenyves alatti mohán (melegen ajánlott az otthoni kullancsvizsgálat!). 🙂 De ugyanekkor kis türelemmel szert tehetünk a szükséges adag áfonyára is! Idén ugyan már bajosan, mert áfonyaérés idején, mohaágy helyett kórházin hevertem, mely körül sajnálatosan egy szem áfonya sem termett. 🙁Ellenben jó orvos (egyenesen fő) igen, aki szerfelett jól megreparálta a térdem, ezért hálám egy részét ezúton küldeném a székelyudvarhelyi ortopédiai osztály irányába, legfőképp is dr. Kurtus Istvánnak! 🙂
    Áfonyát végül vettem, ribizlit pedig szedtem. Szépen össze is rotyogtak egy fazékban, minimális cukormennyiség (szerencsémre, e házban mindnyájan a savanykás ízek kedvelői vagyunk) és egy fél citrom levének társaságában.

Forrás: hirmondo.ro