SzakÁ(rus) Cs(illa)

Még mindig gomba!

    Helyesebben gombás fasírt, tudniillik a gomba mennyisége miatt kénytelen voltam egy kis húst is darálni bele. Igazából akkor lenne általános jó érzéssel párosuló testi-lelki harmónia az ízlelőbimbók számára, ha csak hiripből készülne! 🙂
    Ahhoz ellenben nem csak a gombát, hanem magamat is össze kellett volna szednem, ellátogatnom egy közeli erdőbe, ahol bizonyára rábukkanhattam volna még néhány példányra (mármint azokra, amik fölött mások szeme átsiklott). 🙂
    Erdőjárás közepette amúgy az sem érintene kellemetlenül, ha esetleg belebotlanék a fából faragott királyfi készítőjébe! Vagy ő belém. Még táncolnék is vele! Vagy segítenék faragni. Ugyanis mindig kisbicskával gombászok! De ez esemény bekövetkezte sajna még várat magára. 🙁
    Ha meg az ember csak feltételes mód, múlt idejű lehetetlenben gombászik, akkor kénytelen egyéb kiegészítőket keresni a fasírtjához. Így maradtunk a húsos–gombás változattal (itt hívnám fel a figyelmet, hogy a húst nem a kukacok szolgáltatták!), melyet egyébként rekordsebességgel a néhai jelzővel illethettünk, miként anno Mikszáth a bárányt. 🙂
    E gyors fogyás fényében, bátran kijelenthetem, az a néhány gomba is elég jól megízesítette a húst. Meg gondolom, az sem rontott az összhatáson, hogy bundát is kapott, meg fekhely gyanánt krumplipüréágyat.

Forrás: hirmondo.ro

gombafasirt1